Rendszerváltás és az MTI

	MDF-vezetők amerikában
---------------------- München, 1990. február 6. (SZER, Késő esti világhíradó) - A Magyar Demokrata Fórum vezetői az Egyesült Államokban elégedetten nyilatkoznak amerikai tárgyalásaikról. Antall József, az MDF elnöke és Jeszenszky Géza elnökségi tag, az MDF külügyi szakértője bízik abban, hogy az Egyesült Államok a jövőben is segíti a magyar demokratikus átalakulást. Ma este Washingtonban Csipán Tibor mindkettőjüket mikrofon elé kérte, hogy vonják meg amerikai látogatásuk mérlegét. Először Antall Józsefet hallják. - A választási harc közepette érkeztünk ide, helyesebben inkább az elindulásakor, ami természetessé teszi azt, hogy meg kell indokolni, miért tartottuk ezt fontosnak. Igaz, a meghívás korábbra szólt, és erre már ősztől kezdve szó volt, mégis fontosnak tartottuk, hogy éppen ebben az időben, amikor kiemelkedő jelentősége van annak, miszerint Amerikában reális kép legyen a Magyar Demokrata Fórumról, amely - akárhogy is alakul a választás - mégiscsak az egyik legjelentősebb politikai mozgalom Magyarországon. Teremészetesen mi hisszük, hogy a legjelentősebb. Éppen ezért a Demokrata Fórum amerikai megítélése alapvető. Ennek érdekében tettük meg ezt az utat, és úgy gondolom, hogy sikerrel járt az utunk. Találkozhattunk Bush elnökkel, akivel néhány szót válthattunk és kitüntetett bennünket a figyelmével, s Magyarország iránt olyan gesztust tanusított, amit nem felejthetünk el. Ennek eredménye: olyan biztatást kaptunk Amerika részéről Magyarország megsegítésére, amelyből egyértelművé vált az, hogy a választások után Magyarországot olyan országnak tekintik, amelyiknek elismerik úttörőszerepét a kelet-közép-európai változások elérésében. (folyt.) 1990. február 6., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- MDF vezetők Amerikában - 1. folyt.
Amerika részére éppúgy, mint számos nyugat-európai ország vezetője ezt már hangsúlyozta, a magyar modell sikere nem egyszerűen magyar ügy, hanem az egész átalakulásnak tulajdonképpen a kulcskérdése. Ha Magyarországon nem sikerül az átalakulás, és nem sikerül megmutatni ezeknek a népeknek azt, hogy az az út, amit választottak, helyes és a sikeres út, akkor az egész kelet-közép-európai térségben a fejlődés, ez a nagy történelmi átalakulás vall kudarcot. Ezért útunk arra szolgált, hogy nekünk világos képünk legyen arról, mit várhatunk Amerikától, mennyire ismerik a problémáinkat, Amerika pedig megismerhette azt a politikai pártot, amelyikről sokkal kevesebb információja volt, mint más pártokról közvetlenül, és nem is feltétlenül a legjobb közvetítéssel kaphatták ezeket az információkat. Úgy gondolom, olyan szemszögből tudtuk megvilágítani valamennyi politikai kérdésünket, amelyik az amerikaiak számára érthető volt, és bízom benne, hogy a meglévő rokonszenvet fokozni tudtuk. - Nyilvánvaló, hogy az itteni politikai köröket most Magyarországgal kapcsolatban - ha egy bizonyos párt képviselője érkezik ide - elsősorban az érdekli, hogy a választásokon hány százalékot fog kapni, mi a gazdasági programjuk, milyen külpolitikai irányvonal mellett kötelezik el magukat. Jeszenszky úr mit tudott mondani az amerikaiaknak? - Mi nem kizárólag egy párt képviselői kívántunk lenni, hanem a jövendő demokratikus Magyarország külpolitikáját tekintettük megvilágítandónak, és azt hiszem, ebben nincs is olyan óriási különbség a különböző mértéktartó pártok között. (folyt.) 1990. február 6., kedd
Vissza »

	- MDF vezetők Amerikában - 2. folyt.
A vizsgált kérdések - azt hiszem elég logikus, hogy mik lehettek - elsősorban Magyarország viszonya a nagyhatalmakhoz, szomszédjához, a Szovjetunióhoz és az európai nyugati demokráciákhoz, valamint az Egyesült Államokhoz. És egy külön kérdéscsoport - bár ettől elválaszthatatlan -, hogy a közvetlen szomszédság a többi közép- és kelet-európai kis néphez fűződő viszony, illetve azok az aggályok, hogy a demokrácia nem jelenti-e egyúttal az ellentétek szabadságát is. Ezekben a kérdésekben mi azokat a gondolatainkat mondtuk el, amelyek nem ma születtek vagy tegnap, hanem a magyar értelmiségben évek, évtizedek óta érlelődnek, illetve régi hagyományaink. Ami a konkrét viszonyt illeti: elmondtuk, hogy a Szovjetunióval mi az önkéntes barátság álláspontját valljuk, tehát ha megszűnik az alárendeltség viszonya, abban az esetben Magyarország minden szempontból érdekének tartja, hogy a Szovjetunióval ne legyen rossz a viszonya. Ezt diktálja természetesen gazdasági függőségünk, amelyet persze szeretnénk megváltoztatni, amellett pedig földrajzi helyzetünk is. Ugyanakkor Magyarország minden módon európainak érzi magát, és ezt szeretné megvalósítani. Célunk az európai szervezetekhez való minél hamarabbi kapcsolódás. Talán ez politikailag gyorsabban vihető végbe, mint mondjuk az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozás. De mindenképpen erős európai elkötelezettségűek vagyunk, és a Demokrata Fórumot külön az európai föderatív unió egysége is foglalkoztatja. Többen a Fórum prominens személyei közül részt vettek az európai mozgalomban. Ugyanakkor - és ez talán el is választ bennünket egyes európai gondolkodóktól - az Egyesült Államok jelenlétét Európában rendkívül fontosnak tartjuk, ez mind a NATO vonatkozásában fennál, mind pedig abban, hogy Közép-Európában ne jöjjön létre hatalmi és gazdasági vákuum. Ebben Nagy-Britannia, Franciaország mellett nagyon fontosnak tartjuk az Egyesült Államok részvételét. (folyt.) 1990. február 6., kedd
Vissza »

	- MDF vezetők Amerikában - 3. folyt.
Végül a szomszéd államokhoz fűződő viszony kérdésében mi mindenképpen a barátság alapján állunk. Tudjuk, hogy a magyar kisebbségek helyzetének legjobb garanciája az, ha Magyarország a szomszéd államok kormányival jó viszonyban van. Ez eddig nagyon nehéz volt, amíg az ortodox rezsimek álltak fenn. Reméljük, a jelenlegi ígéretek megvalósulnak, és ezek szerint a jövőben a szomszédság most már nem a kényszer, hanem az önkéntes, vállalt és a kölcsönös előnyök alapján valósul meg. Még azért hozzátesszük, hogy mi szívesen lépünk be Európába szomszédainkkal együtt, de semmiképpen sem akarunk várni arra, hogy mindenki ebben kövessen. - Antall József? - Természetesen olyan fontos kérdések is szóba kerültek, mint a varsói paktum további sorsa vagy a KGST, tehát mindazok a kérdések, amelyek összefüggnek azzal, hogy a szovjet csapatok kivonulnak erről a területről, amiben a véleményünket mi már korábban megformáltuk. Így az 1990-91-es fordulóra nyugodtan várhatjuk a szovjet csapatok végleges kivonulását, miután ebben a térségben ennek nincs indoka, hiszen ez teljesen semleges(sic ) és más varsói tagállamokkal körülvett ország. Ugyanúgy, ahogyan Jeszenszky Géza is rámutatott: mi fontosnak tartjuk a kiegyensúlyozott kapcsolatokat ebben a térségben. Tehát hogy Németország meglévő és rendkívül erős, hangsúlyozom, hasznos gazdasági befolyása ezen a területen - hiszen Magyarországnak mindig az egyik legjelentősebb kereskedelmi partnere volt - megmarad, de ezenkívül fontos az, hogy kiegyensúlyozott legyen mind a gazdasági, mind a politikai befolyás abban a térségben, ahonnan fokozatosan a Szovjetunió kihúzódik. Tehát mi ennek vagyunk a hívei, egy ilyen széles körű európai gondolatnak, s ezt mintegy kiegészítve egy atlanti együttműködési gondolattal ebben az egész térségben, hiszen ezeknek a népeknek az érdeke, hogy itt hosszú időre rendezkedhessenek be békében, szabadságban. Csak ez lehet a megoldása tulajdonképpen a kisebbségi kérdéseknek és az elkerülendő nemzeti konfliktusoknak. +++ 1990. február 6., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »