 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Keresztény Nemzeti Unió közleménye
" A jelenleg kialakult súlyos helyzetben komoly felelősség hárul a
Magyar Televízóra, amely sajnos, ma sem áll a helyzet magaslatán. A
magyar nép jogos követeléseit semmibe veszi. Vezetősége rendkívül
nehéz helyzetbe hozta a legutóbbi tüntetők szervező és rendező
gárdáját, köztük a Keresztény Nemzeti Uniót is. A jogosan
felháborodott tömeget csak komoly erőfeszítések árán tudtuk
lecsillapítani. "
SZER, Kommentár nélkül:
MDF program
"Dr. Bod Péter Ákos vagyok, a Magyar Demokrata Fórum gazdasági
tanácsadója, közgazdász.
A magyar nép hajlandó sokat és keményen dolgozni. A Magyar
Demokrata Fórum gazdasági programja azt célozza, hogy népünk otthon,
birtokon belül érezhesse magát, hogy érdemes legyen dolgozni,
alkotni, tanulni. Olyan versenyképes piaci gazdaságot akarunk, amely
az európai fejlett, demokratikus országoknak egyenrangú partnere
lesz. E célokat csak őszinte, kiszámítható, a magyar adottságokkal
számoló programmal érhetjük el.
"
|
|
|
|
|
|
 |
MDF program
|
-----------
München, 1990. február 7. (SZER, Kommentár nélkül) - A
mikrofonnál Kasza László.
- Kommentár nélkül című dokumentum műsorunk mai adásával a
március 25-iki választásokig tartó új sorozatot kezdünk.
Hétről-hétre az egyes politikai pártoknak adunk lehetőséget arra,
hogy ismertessék programjukat. Kérjük azokat a bejegyzett pártokat,
amelyek igénybe kívánják venni ezt a támogatást, jelentsék be a
kívánságukat - amennyiben ezt eddig nem tették volna meg -, írásban
a Szabad Európa Rádió budapesti szerkesztőségében. A cím: Szabad
Európa Rádió, 1054 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 66.
Ma a Magyar Demokrata Fórum szakértői ismertetik pártjuk
gazdasági, mezőgazdasági, egészség- és oktatásügyi, valamint
kisebbségi programját. A Szabad Európa Rádió mikrofonja tehát a
következő 30 percben a Magyar Demokrata Fórumé.
- Dr. Bod Péter Ákos vagyok, a Magyar Demokrata Fórum gazdasági
tanácsadója, közgazdász.
A magyar nép hajlandó sokat és keményen dolgozni. A Magyar
Demokrata Fórum gazdasági programja azt célozza, hogy népünk otthon,
birtokon belül érezhesse magát, hogy érdemes legyen dolgozni,
alkotni, tanulni. Olyan versenyképes piaci gazdaságot akarunk, amely
az európai fejlett, demokratikus országoknak egyenrangú partnere
lesz. E célokat csak őszinte, kiszámítható, a magyar adottságokkal
számoló programmal érhetjük el.
Mit kívánunk hát tenni a gazdaság fellendítéséért? A
legfontosabb teendők:
1.) Meg kell fékezni a pénz romlását, az inflációt a
veszteségforrások felszámolásával, az adók mérséklésével, a
bürokrácia visszaszorításával, a termelők közötti verseny
élénkítésével. (folyt.)
1990. február 7., szerda
|
Vissza »
|
|
- MDF program - 1. folyt.
|
3.) Meg kell állítani a közvagyonnak, tehát mindannyiunk
vagyonának elherdálását és széthordását, és ehelyett az állami
tulajdont társadalmi ellenőrzés mellett úgy kell magánkézbe adni,
hogy minél többen válhassanak tulajdonossá a privatizálás során.
4.) Ipari és mezőgazdasági programunk a kis- és közepes üzemek,
gazdaságok fejlődését külön is ösztönzi. Egyébként az ilyen
iparpolitikai út a környezettel szembeni kíméletesebb gazdálkodást
is lehetővé teszi.
5.) Új utak, hidak kellenek, meg egészséges ivóvíz mindenkinek.
Általában is határozottan fejleszteni kívánjuk az infrastruktúrát.
Mindehhez, úgy véljük, nemzetközi támogatást is lehet kapni.
6.) A falvak, községek a fejlett országokban saját vagyonnal és
adóbevételekkel gazdálkodnak. Így volt ez nálunk már a múltban is.
Követeljük ezért a helyi önkormányzatok pénzügyi önállóságának
helyreállítását, a települések gazdasági alapjainak megerősítését.
Célunk továbbá az, hogy a gazdasági fejlődés során csökkenjenek a
területek közötti egyenlőtlenségek, hogy senki se induljon
hátránnyal az életben csupán azért, mert távoli, rosszul ellátott
településen született.
7.) A gazdaságunk fejlesztéséhez szükséges kölföldi tőke is.
Számítunk is erre, különösen a műszaki színvonal emelésében és
nemzetközi versenyképességünk megerősítésében. Tudjuk azonban, hogy
a tőke odamegy, ahol kiegyensúlyozott a politikai élet, képzettek,
egészségesek az emberek, jól működik az infrastruktúra. A magyar
gazdaság helyreállításában tehát ránk hárul a munka zöme. (folyt.)
1990. február 7., szerda
|
Vissza »
|
|
- MDF program - 2. folyt.
|
8.) Fontos ezért, hogy az oktatásra, kutatásra, műszaki
fejlesztésre, a környezet védelmére, lakásépítésre ne kevesebb,
hanem éppen a mainál több pénz jusson. Az emberekbe történő
beruházás a legjobb befektetés, mert csak a képzett, a jogaiban
magabiztos ember teremthet egészséges gazdaságot, valódi
demokráciát.
9.) Fejleszteni kívánjuk gazdasági kapcsolatainkat a világ
fejlett régióival, elsősorban az Európai Közösséggel, valamint a
duna-völgyi gazdaságokkal. Hazánk felemelkedésében számítunk a
külföldi magyarság szellemi, erkölcsi, politikai és anyagi
támogatására.
10.) A Magyar Demokrata Fórum az ország felemelkedése érdekében
vállalja a nehéz és népszerűtlen intézkedéseket, így a rossz
hatékonyságú vállalatok és szövetkezetek átszervezését, vagy
felszámolását, a távlatok nélküli, egészségtelen munkahelyek
megszüntetését.
Tudjuk, hogy a gazdaság talpraállítása során munkahelyek vesznek
el és fellép a munkanélküliség. De azt is tudjuk, hogy egészséges
gazdaság jobban fizető és biztos munkahelyeket eredményez. Nyíltan
kimondjuk: csak azokért a munkahelyekért fogunk harcolni, amelyeknek
van létjogosultságuk a jövő Magyarországában is. Minden segítséget
meg kell adni a munkavállalónak ahhoz, hogy értelmes és jól fizető
foglalkozást találjon, ezért tehát fontos a képzés, átképzés állami
támogatása.
Láthatóan gazdasági programunk nem a megszorításoktól, hanem a
fejlesztéstől várja a kibontakozást. Eltér programunk másokétól
abban is, hogy fontos a gazdasági ésszerűség - ez programunk
központi gondolata -, de eltölt minket a szociális érzékenység is.
Küzdünk, hogy az állami életben, a közigazgatásban megszünjön a
szükségtelen titkosítás, a felesleges papírgyártás, a lélektelen
ügyintézés. (folyt.)
1990. február 7., szerda
|
Vissza »
|
|
- MDF program - 3. folyt.
|
Azt akarjuk, hogy az üzemek, szakmai intézmények, települések
élére és az állami tisztségekbe az oda legalkalmasabb személyek
kerüljenek be, akik felelősségük tudatában és társadalmi ellenzőrzés
mellett végzik munkájukat.
Támogatjuk hát a gazdasági vezető posztokon is a fiatalítást,
megújulást, a rátermettség és a szaktudás rangjának visszaállítását.
Küzdünk azért, hogy a dolgozók szabadon élhessenek munkavállalói
jogaikkal, mert tudjuk, hogy Európában csak a jól megfizetett és
egyenrangú félnek tekintett dolgozótól lehet minőségibb
teljesítményt elvárni. A munkahelyüket elvesztőknek pedig méltányos
anyagi és szellemi támogatást kell nyújtanunk a váltás nehéz
időszakában.
Az ésszerű és igazságos közteherviselés mellett vagyunk.
- Következik a Magyar Demokrata Fórum mezőgazdasági programja.
- Bogárdi Zoltán kertészmérnök, magángazdálkodó, a Demokrata
Fórum mezőgazdasági szakértője vagyok.
Mezőgazdaságunkat rázta meg legjobban a szocializmus. A
kolhozosítás révén itt halmozódott fel a legtöbb keserűség. Érthető,
hogy itt a legnagyobb a várakozás is, a változás igénye. A Demokrata
Fórum a lehetőségekből indul ki, őszintén feltárva, hogy a válság
milyen mély, mit is lehet egyáltalán tenni. Szomorú, de meg kell
mondani: nem a jó és a jobb lehetőségek közül válogathatunk - azt
már rég eljátszották helyettünk -, a legkevésbé rosszat kell
megtalálnunk és ez nem könnyű.
A Demokrata Fórum előrenéz, közmegegyezést hírdet a jövő
érdekében. Programunk parasztpárti, de figyelembe veszi, hogy a
mezőgazdaság nem csak a parasztság ügye.
Biztos ellátás az átmenetben is rendkívül fontos. Amellett, hogy
a biztos élelmiszerellátás az átmeneti időszakban is
elengedhetetlen, amellett igazságot is kell szolgáltatnunk a
parasztságnak. (folyt.)
1990. február 7., szerda
|
Vissza »
|
|
- MDF program - 4. folyt.
|
E két szempontnak csak úgy tudunk megfelelni, hogyha a földet
magántulajdonba adjuk és a parasztság tulajdona lesz a föld. A
felosztást a bevitelkori aranykorona érték alapján javasoljuk, mivel
az eredeti földek visszaadása néhány tanyás vidék kivételével szinte
lehetetlen.
Ilyenformán a föld tulajdonosa lenne az, akinek még a nevén van,
aki falun él, bár már nincs a nevén, vagy annak örököse, valamint a
mezőgazdasági főfoglalkozásúak. Tulajdonossá kívánjuk tenni azokat a
mezőgazdaságban dolgozó embereket is, akik nem vittek be földet,
őseik sem vittek be földet, de jó néhány évet vagy évtizedet ott
ledolgoztak. Így az állami gazdaságok művelésében lévő földek 30
százalékát, a termelőszövetkezetek művelésében lévő földek
körülbelül 30 százalékát a termelőszövetkezetben ledolgozott évek
arányában kívánjuk felosztani a dolgozók között. Természetesen a
nyugdíjasok ebbe beleértendők.
Az e csoportba nem értendő, hajdani tulajdonosok kártérítésre
jogosultak és az általános tulajdonrendezési program keretében
kapnák meg tulajdonuk ellenértékét. A későbbiekben maguk a
tulajdonosok döntik el, hogy ezt a földet milyen módon, hogyan
hasznosítják. Természetesen eladhatják, örökölhető, közösen
művelhető, vagy családi gazdaságban egyénileg művelhető. Ezt azok
tudják legjobban, akikre ez vonatkozik. Ebbe fölülről beleavatkozni
nem lehet.
Mezőgazdaságunk támogatás nélkül természetesen nem indulhat meg
az új úton, ugyanis tudnunk kell, hogy ez a 30 év milyen pusztítást
csinált eszközökben, tudatban. A támogatásnak elsősorban a beruházás
támogatására kell öszpontontosulnia és legjobban adópolitika révén
érhető el. (folyt.)
1990. február 7., szerda
|
Vissza »
|
|
- MDF program - 5. folyt.
|
Állami támogatással kívánjuk kedvezőbb hitelekhez juttatni
azokat, akik beruházni szándékoznak és ugyanebből a keretből
javítani magát az ellátást. (Gép, környezetbarát növényvédőszer és a
többi.)
Az oktatás szintén súlyozott része a programnak, ugyanis az
eddigi "hogyan irányítsd" oktatási stílusból át kell térni a "hogyan
csináld" formára.
- Beke Kata vagyok, a Magyar Demokrata Fórum oktatáspolitikai
koncepciót szeretném vázlatosan ismertetni. Az első mondatunk így
hangzik:
Az oktatás stratégiai ágazat, minősége nemzeti sorskérdés. Ez az
a szellem, amelyik áthatja ezt a programot. Az első részében a
sarkalatos állításainkat soroltuk fel, ezek lényege az autonómia, a
demokrácia és a sokszínűség. Hangsúlyozzuk, hogy a diák és a szülő
nem tárgya, hanem alanya az általunk elképzelt iskolarendszernek és
az emberi jogok, az emberi méltóság ugyanúgy tisztelendő a kiskorú
és a nagykorú, az ép és a fogyatékos ember esetében.
Az oktatás tartalmát röviden a klasszikus értékekre kívánjuk
építeni, az egyetemes és a nemzeti kultúra értékeire, erkölcsben
pedig arra a keresztény erkölcsi rendre, amelyre Magyarország és
Európa kultúrája épül. Ennek a tantárgyi megfelelője egyébként egy
kötelezően választható hit- és erkölcstan lesz (optimistán
fogalmaztam: lesz), amely a nem hívő szülők számára egy, a vallás
művelődéstörténeti és erkölcsi tartalmait magába foglaló tantárgyat
jelentene. Alsóbb osztályokban a szülők, felsőbb osztályokban a
diákok választanának a két tantárgy között. (folyt.)
1990. február 7., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- MDF program - 6. folyt.
|
Miután a jelenlegi oktatási rendszernek alapvetően strukturális
bajai vannak, egy teljesen más oktatási rendszert tervezünk. Ennek
három pillére van: az autonóm intézmény, óvoda, iskola, kollégium,
felsőoktatási intézmény, a magas szakmai szintet feltételező
minisztérium és az önkormányzat. Az önkormányzatok léte egyébként a
Magyar Demokrata Fórum politikai programjának ugyanolyan sarkalatos
pontja, mint a parlamenti demokrácia. Ebben a kérdésben egyébként
valamennyi párt oktatáspolitikai koncepciója megegyezik,
valamennyien önálló iskolát képzelünk el, alternatív tanterveket,
iskolatípusokat, szabadon választható, természetesen a megfelelő
színvonalú, a megfelelő tananyagot magában foglaló tankönyveket és
tanterveket.
A Magyar Demokrata Fórum sajátossága az, hogy az oktatásügy
finanszírozását eltérően képzeli el. Abban megegyezünk, hogy
közvetlenül az iskoláknak kell megkapni a tanulók létszáma szerint
az Országgyűlés által meghatározott, egy-egy diákra egy-egy
iskolatípus kereteiben meghatározott összeget, mi azonban ezt
közvetlenül az iskolának kívánjuk juttatni, nem pedig a szülők
kezébe, másra fel nem használható utalványok formájában.
Nem értünk egyet azzal, hogy az oktatásügyet piacosítani kell,
hiszen ez azt jelentené, hogy az állam ugyanúgy kivonulna az
oktatásügyből, mint ahogyan a lakásügyből kivonult.
Külön fejezet foglalkozik a programban a gyermekvédelemmel, a
gyógypedagógiával, a szakképzéssel, a felsőoktatással, a szülők
szerepével. Itt csak az iskolaszék felélesztendő hagyományára
szeretnék utalni. A rendszerünket úgy építjük fel, hogy a
tantestület önálló, mégis fölötte van az iskolaszék, a szülő alanyi
jogon szól bele az iskola dolgaiba, de nem kérdőjelezheti meg a
tanárok szakmai kompetenciáját, tehát olyan rendszert, ahol egymást
támogatja a minőség és az érdek, és egyaránt érvényesül a társadalom
megrendelő szerepe és az alkotó energiáit teljesen kibontakoztatható
pedagógus-társadalom szerepe. (folyt.)
1990. február 7., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- MDF program - 7. folyt.
|
Mégsem csak a bérkérdésekkel foglalkozunk, hanem a kötelező
óraszám magas színtjével és a posztgraduális képzéssel is.
Javaslatunk szerint meghatározott évenként továbbképző évre
vonulhatnának teljes fizetéssel a pedagógusok, ekkor az idegzetüket
is kipihentethetnék és azon kívül saját tudományágukban tudományos
fokozatot szerezhetnének, disszertációt írhatnának és egyáltalán
elmélyülhetnének az újabb kutatási eredményekben. Erre a jelenlegi
hajszában nincsen módjuk.
Külön fejezet foglalkozik oktatáspolitikai tervünkben a
leszakadó régiók, települések, társadalmi rétegek kérdéseivel. Itt
több állami támogatást tartunk szükségesnek a kisebbségi és a
nemzetközi kérdéseknek. A magyarországi kisebbségeknek ösztöndíjakat
javaslunk a nyelvi anyaország felsőoktatási intézményeibe, és
ugyanezt természetesen a határainkon kívül élő magyarság számára is.
Javasoljuk: minél több ösztöndíjat a felsőoktatásban tanulóknak és
oktatóknak a fejlett országok felsőoktatási intézményeiben.
- Dr. Kiss György következik, aki az MDF egészségügyi
programjáról beszél.
- Beteg az ország, beteg a népe. A pártállam politikai,
gazdasági és erkölcsi csődje a magyar egészségügyet háromszorosan
sújtotta. Az alacsony nemzeti jövedelemből is csak a maradék
maradékát kapta és azt is rosszul használták fel a személyi
érdekektől összekuszálódott egészségügyi irányítási rendszerben.
Mindez mára nemzeti tragédiába torkollt. Várható életkorunk a
legalacsonyabb egész Európában, nemzetünk pusztul, fogyatkozik.
Egészségügyünk az összeomlás szélén áll. (folyt.)
1990. február 7., szerda
|
Vissza »
|
|
- MDF program - 8. folyt.
|
De várható-e, hogy egy működésképtelen szervezet képes legyen
önmaga megújítására? Semmiképpen. Ezért a Magyar Demokrata Fórum,
amelyet éppen a nemzet féltése hívott életre, az egészségügy teljes
átépítését akarja. Ennek azonban az ország gazdasági, politikai,
erkölcsi megújulása a feltétele. Csak ettől várhatjuk, hogy a
közerkölcs megtisztítása után lassan-lassan visszatér a
közgondolkodásba a jövő iránti felelősség, a humanizmus, az emberi
szolidaritás eszméje. Csak ettől várhatjuk, hogy az egész társadalom
elfogadja: egészséges népnek lehet csak jövője. De a jövőre tekintő
politikának e megújulás előtt kell járnia.
A Magyar Demokrata Fórum ezért dolgozta ki egészségpolitikai
elveit, abból kiindulva, hogy az egészségügyet is vissza kell adni a
társadalomnak és annak kell eldönteni, hogyan működtesse azt. Ebben
csak az korlátozhatja - véleményünk szerint -, hogy az
esélyegyenlőség megteremtését a társadalmi szolidaritás segítségével
az egészségügyben mindenképpen biztosítani kell, éppen mert mára
szélsőséges területi és szociális különbségek alakultak ki.
Az ijesztő különbségekért a felelősség az eddigi államhatalmat
terheli, így már csak ezért sem vonulhat ki az állam az egészségügy
támogatásából. Központi feladat marad a különbségek lehető
kompenzálása, az új biztosítási rendszer megteremtésének
elősegítése, és továbbra is az állam feladata az egész országot
érintő közegészségügyi, munkaegészségügyi, környezetvédelmi
feladatok ellátása.
Ám ezen túl is, mivel az állam adós egész múltunkkal, adósa a
társadalombiztosításnak egykoron államosított vagyonával, adósa a
társadalomnak az egészség, mint érték csökkenéséből eredő károkkal,
most nem teheti meg, hogy puszta önfenntartásra adja vissza a
társadalombiztosításnak az egészségügyet, pólya nélkül utcára tett
csecsemőként. (folyt.)
1990. február 7., szerda
|
Vissza »
|
|
- MDF program - 9. folyt.
|
Mindaddig nem lehet piaci alapokra helyezni az egészségügyet,
amíg annak működtetése közvetlenül terhelné az állampolgárokat.
Előbb meg kell teremteni az általános egészségügyi biztosítás
rendszerét. A létesítendő biztosítóknak pedig olyan induló tőkét
kell kapni az államtól, amelynek hozadéka legalább részben fedezi az
egészségügy fenntartását, hiszen enélkül a biztosítási díjak
elviselhetetlenül magasak lennének. A biztosítottak maguk dönthessék
el, melyik biztosítóval kívánnak szereződést kötni, mert csak
versenyhelyzetben működő biztosítók, egészségpénztárak közti
választás lehetősége a garancia, hogy a biztosítottak érvényesíteni
tudják érdekeiket.
Csak ennek megvalósulása után, amikor tehát a beteg helyett
annak biztosítója fizeti a gyógyítás költségeit, valósítható meg az
egészségügy vállalkozói alapokra helyezése. Akkor az alapellátásban
is, a kórházak fenntartásában is szabad tere nyílhat a társadalom
kezdeményezőkészségének.
Egészségügyi intézmény tulajdonosa lehet akár az állam maga,
akár a biztosítók, a helyi önkormányzatok, alapítványok, egyházak
bármelyike, de az lehet az orvos is, a beteg pedig maga választhatja
meg, melyikükhöz fordul. Így a különböző tulajdonosok anyagi érdeke
lesz, hogy valóban a beteg java legyen a legfőbb törvény.
Akkor érvényesülhetnek a beteg emberi jogai a kezelés során is,
de éppúgy érvényesíteni tudják érdekeiket az egészségügyi dolgozók,
a különböző munkahelyek, vagy vállalkozások közti választás
segítségével. Megvalósítható lesz a teljesítményarányos díjazás és
kiírtható lesz a hálapénz undorító gyakorlata.
Ebben a rendszerben tényleges érdek lesz - ezért várhatóan
megvalósul - a betegségek megelőzése kezelésük helyett, az
alapellátó háziorvosi munka túlsúlya a rendelőintézetek, kórházak
helyett, az orvosképzés és továbbképzés magasabb szintre emelése, a
nővérek, szakdolgozók nagyobb megbecsülése, a kórházak
műszerezettségének, színvonalának javítása. És ha nem is rövid idő
alatt, de a magyar orvoslás újra európai színvonalú lesz. (folyt.)
1990. február 7., szerda
|
Vissza »
|
|
- MDF program - 10. folyt.
|
- Egyre inkább úgy érezhetjük, hogy a kisebbségek kérdése
nemzetközi és európai kérdés, tehát az az igény, hogy emberi jogokon
túlmenően kollektív jogokat is biztosítsanak a kisebbségek számára,
legyenek azok nemzeti, etnikai, kultúrális vagy vallási kisebbségek.
A mi tevékenységünkben ezt a törekvést végig következetesen
igyekeztünk szem előtt tartani. Tudjuk jól, hogy a kisebbségekkel
való bánásmód a demokrácia mércéje. A másság elismerése,a jog a
különbözéshez - ezek olyan értékek, amelyeket minden magyar
demokratának a legfontosabb értékek közé kell sorolni.
Tevékenységünkben kezdettől fogva jelen volt ez az igény. Három
konkrét példát említenék. 1988 elején készítettünk átfogó jelentést
a romániai magyar kisebbség helyzetéről. Ez a jelentés nemzetközi
fórumokhoz is elkerült, azt hiszem, a maga módján hozzájárult a
súlyos erdélyi helyzet nemzetközi megismertetéséhez.
1988 novemberében kezdeményezte kiskunmajsai helyi szervezetünk
az ottani zsidó temető rendbehozását. Fontos gesztusnak éreztük,
hiszen a velünk együtt élő zsidóság múltjára, történelmi
tragédiájára minden magyar embernek tekintettel kell lennie.
A harmadik példa pedig, hogy támogattuk, már tavaly felkerestük
a hazai nemzeti kisebbségek képviselőit, biztosítván őket arról,
hogy mi anyanyelvükért, kultúrájukért, egyenjogúságukért indított
törekvéseiket pártoljuk.
A hazai nemzetiségek tekintetében mi megkülönböztetjük a nemzeti
kisebbségeket, és az etnikai, kulturális kisebbségeket. A nemzeti
kisebbségeket véve előre - szlovákokat, németeket, szerbeket,
szlovénokat, románokat - mi úgy tartjuk, hogy Magyarországon
biztosítani kell számukra a politikai önkormányzatot, azt, hogy
helyet kapjanak az ország legfontosabb népképviseleti testületében,
a parlamentben is. (folyt.)
1990. február 7., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- MDF program - 11. folyt.
|
Ezért a Magyar Demokrata Fórum január 22-iki elnökségi ülésén
javaslatot tettünk arra, hogy biztosítsa a jövőben a magyar
Országgyűlés, hogy mindegyik nemzeti, etnikai, kulturális kisebbség
képviselője helyet kapjon a magyar Országgyűlésben.
Természetesnek tartjuk hazai, nemzeti kisebbségeinknek azt a
törekvését, hogy anyanemzetükkel szoros kapcsolatot tartsanak, hogy
a határok semmiképpen ne válasszák el őket Szlovákiában, Romániában,
Jugoszláviában, Ausztriában vagy Németországban élő
nyelvtestvéreiktől.
Fokozottan kell ügyelnünk arra - vélekedik a Magyar Demokrata
Fórum -, hogy a nemzeti kisebbségek ne szenvedjenek anyanyelvük
használatában kárt. Hogy azok a nemzetiségi szövetségek, amelyek a
kommunista politikai rendszer kiszolgálói voltak, ne legyenek a
nemzetiségek fölött, a valóságos igényeket figyelembe nem vévő
testületek. Ezért furcsa számunkra, hogy ezek a nemzeti
kisebbségeknek a szövetségei választási egyezséget a Hazafias
Népfronttal kötöttek, az uralkodó bolsevik rendszernek e jellegzetes
termékével. Mi támogatni fogjuk azokat a törekvéseket, amelyek
alulról szerveződő nemzetiségi közösségeket, önkormányzati szerveket
fognak létrehozni.
Más problémát jelent a hazai cigányság kérdése, hiszen az
részben szociális probléma, nagy figyelmet kell erre fordítani. Az
integráció előmozdításáért a Magyar Demokrata Fórum síkra fog
szállni.
A magyarországi zsidóság részben tekinthető csak etnikai vagy
kulturális kisebbségnek, hiszen jelentős része összeforrott,
azonosult a magyarsággal. És mi helytelennek tartanánk, ha ezeket a
honfitársainkat valamiképpen a nemzet egészéből el akarnánk
különíteni. Aki viszont mint kulturális kisebbség ápolni akarja
saját kultúráját, annak biztosítani kell véleményünk szerint ezt a
lehetőséget. (folyt.)
1990. február 7., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- MDF program - 12. folyt.
|
Egy következő kérdéskör a határon túli magyarságnak a kérdése. A
kárpát-medencei magyarság egészét a magyar nemzetnek tartjuk. Tehát
számunkra a nemzeti hovatartozás döntő kritériuma az anyanyelv és a
kultúra. Alapvető érdekünk, hogy azok a határok, amelyeket meghúztak
Trianonban, egyre inkább veszítsenek elválasztó jellegükből, hogy a
kapcsolat természetes lehessen a nemzetiségi magyarság és a
magyarországi magyarság között minden tekintetben. +++
1990. február 7., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|