Rendszerváltás és az MTI

	A magyar kisebbség 2.
Nehezen veszik tudomásul az emberek, hogy az elmúlt évtizedek világgazdaságát mindenekelőtt az jellemezte, hogy egyre nő a különbség az országok életszínvonala között attól függően, mennyire felel meg civilizációjuk, gazdasági rendszerük a kor követelményeinek. Ezen Európában azt kell érteni, hogy mennyire erősek a polgári hagyományok, milyen a nép individualista és kollektívista tudata, vagyis a civilizációja mennyire van közel a nyugateurópaisághoz. Márpedig ebben a tekintetben mi előnyösebb helyzetben vagyunk. Ez a vélekedés természetesen nem azt jelenti, hogy a románokat leértékelem, hiszen az említett vélemény nem egy civilizáció valódi értékét, hanem csak jelenkori praktikus hasznosságát mutatja. Az országainkban kibontakozó demokráciával szükségszerűen együtt fog járni, hogy az erdélyi magyarság szinte egésze kapcsolatba kerül az anyaországgal. Személyesen meggyőződik arról, hogy itt az életszínvonal lényegesen magasabb, hogy könnyebb elhelyezkedni és jobbak a keresetek. A magyar nyelvű lakosság számára tehát az anyaország gazdasági vonzása igen erős lesz. Ez pedig csak a népelnyomó diktatúrákban nem vezet arra, hogy meginduljon a népesség vándorlása. A magyar demokrácia sem helyezkedhet arra az álláspontra, hogy Szabolcsból ugyan szabadon költözhetnek az emberek az ország bármely vidékére, szabadon vállalhatnak munkát, de a határainkon túli magyarságtól ugyanezeket a jogokat megvonjuk. alc. Nem tagadhatjuk meg a munkaalkalmazás jogát Márpedig, ha a határon túli magyarságtól nem tagadjuk meg az anyaországban a munkavállalás jogát, annál többen gondolnak áttelepülésre. Azt természetesnek fogjuk fel, hogy az erdélyi magyarok, akiknek a többsége falusi lakos, a fiaikat jobb kereseti, megélhetési lehetőségek reményében Bukarestbe, Temesvárra, Szebenbe küldi, de azt nem tartanánk megengedhetőnek, hogy Budapestre, Szegedre vagy Debrecenbe küldje? Demokratikus viszonyok között az urbanizáció azzal jár, hogy a kisebbségi falusi lakosság elsősorban olyan városokba igyekszik, ahol anyanyelvi környezetben élhet. Szinte elemi erejű ez a törekvés, ha ez egyúttal anyagi tekintetben is a legkedvezőbb megoldás. Annál is inkább, mert a kisebbségek mindenütt - még a legideálisabb helyzetben is - másodrangúnak érzik magukat. A legideálisabb helyzetre természetesen Romániában még generációkon keresztül nem számíthatunk. Ez ismét nem a románokkal szembeni kritika, csak ténymegállapítás. (folyt.) 1990. február 2., péntek 10:41
Vissza » Folytatásokkal »