Rendszerváltás és az MTI

	Palmer búcsúztatása
------------------- München, 1990. január 30. (SZER, Késő esti mai nap) - Budapesten elbúcsúztatták Mark Palmert, az Egyesült Államok leköszönt nagykövetét. Az ünnepélyes búcsúztatásról Szilágyi Sándor tudósít: - Kellett találni valakit, aki elbúcsúztatja Mark Palmert. Olyan valakit, aki pártokon és a politikai küzdelmeken kívül áll. Ezért van, hogy én hívtam meg most Önöket erre az állófogadásra. - E mondatokat Zwak Péter, az Unicum tulajdonosa mondta ma este a Budavári Palota Kupolatermében, ahol a magyar politkai-, szellemi- és gazdasági élet mintegy 100 képviselője mondott búcsút a szerdán távozó amerikai nagykövetnek és feleségének, az indiai származású asszonynak. Zwak Péter felidézte: Két éve találkozott Palmer úrral, aki biztatta - Péter, neked vissza kell jönnöd - s íme, most itt vagyok - mondta Zwak úr. Kezdő gondolatához, a pártokonkívüliséghez visszatérve, s egyúttal Palmer úr elegáns viseletére utalva azt javasolta a jelenlévőknek: - Alakítsuk meg a csokornyakkendősök pártját. - Zwak úr amerikai állampolgár létére magyarul beszélt Önökhöz - lépett a mikrofonhoz Berend T. Iván akadémikus. - Így én angolul veszek búcsút Mark Palmertől, akit mindnyájan ismerünk és akiben mindnyájan tiszteljük az eltökéltséget, a kitartást. Harmadikként a nemrégiben repatriált Király Béla professzor, a Nagy Imre-kormány egykori tagja szólt az egybegyűltekhez. Angol nyelvű beszédében méltatta, hogy Mark Palmer mennyire mélyen ismeri az országot, a magyarságot. (folyt.) 1990. január 30., kedd
Vissza »

	Palmer búcsúztatása - 1. folyt.
- Két nappal ezelőtt még mint amerikai állampolgár álltam volna Önök előtt - mondotta angolul Király Béla -, ám most, kezemben a magyar személyi igazolvánnyal - s e szavaknál magyarra váltott - végleg visszatértem hazámba. Végezetül Mark Palmer lépett mikrofonhoz. - E három év alatt nem tipikus magyarként éltem. Úgy gondoltam, ne legyen hát tipikus a távozásom sem. Ehhez a gondolatomhoz hozzásegített a washingtoni kormány is - tette hozzá derűt keltve, hisz mindenki ismerte a célzást. Palmer úr nem egészen így, ilyen sebtében kívánt búcsút venni Magyarországtól. - Az Önök országa nagyszerű ország - mondotta. - Én úgy ítélem meg, az előttünk álló 3 év elég nehéz, keserves lesz. De utána elérkezik a hét kövér esztendő. Biztos vagyok benne, hogy Magyarország az ezredfordulón lepipálja a szomszédos Ausztriát, mint történelme során már nemegyszer. Mark Palmer biztosította az egybegyűlteket: nem végleges a búcsú, hiszen kelet-európai gazdasági vállalkozásba kezd, s ebben Magyarországnak is lesz szerepe. Például az, hogy szakemberek, menedzserek százait kívánja fél- és egyéves tapasztalatcserére Amerikába hívni. Felesége, Suse asszony pedig nem mondott le róla, hogy a magyarokat egészségesebb étrendre szoktassa. Ennek érdekében kutatásokat finanszíroz. Egyszóval búcsút vettünk Mark Palmer amerikai nagykövettől. Jómagam is ismertem, még cégéres ellenzéki koromból. Noha egyes számban fogalmazva túlzásnak érezném is, többes szám első személyben nyugodtan mondom: a barátunk volt, s tudom, az is marad. A szólást kifordítva úgy is fogalmazhatnék: Mark Palmer úgy megy, mint aki még csak most jön igazán. +++ 1990. január 30., kedd
Vissza »