|
|
 |
|
 |
Magyar kisebbség - román politika - 1. folyt.
|
Ceausescu sem tett másként, amikor érveket keresett saját
szélsőséges törekvéseinek az érvényesítéséhez. A Nemzetmentő Front
kisebbségpolitikájának - és főként oktatáspolitikájának - kritikusai
között egyébként nemcsak magyarokat találni. Smaranda Enace (?), a
marosvásárhelyi Front vezetőségi tagja már korábban kifejtette, hogy
a jelenlegi vezetés ígéretei nem elegendőek ahhoz, hogy a
nemzetiségek biztonságban érezhessék magukat, hiszen a máris
megalakutl és a választásokat követően alighanem hatalomra kerülő
nemzeti pártok semmit sem fognak megtartani a most tett
ígéreteikből.
Egy másik kiváló román nemzetiségű értelmiségi, Tiru Patianu,
akinek a cikkeit kezdetben a román lapok nem is voltak hajlandók
közölni, a közel 90 százalékban magyarok által lakott Hargita
megyében hívta fel a figyelmet arra, hogy a kisebbségi iskola
intézményrendszer azonnali megteremtése nélkül a decemberi események
a magyarok számára nem jelenthetnek forradalmat.
És valóban. Míg figyelmünket lekötötte a kolozsvári három
történelmi iskola körüli harc és a Ceausescu-gyanús adminisztráció
ellenállása, és míg azon háborogtunk, hogy Marosváráshelyen a Bólyay
líceum román vezetése horthystának nevezte azokat a fiatalokat, akik
a tanügyminisztérium döntése nyomán tanulni jeletkeztek ebbe az
iskolába, nos ezenközben megfeledkeztünk olyan városokról, mint
Nagyvárad, Szatmárnémedi, Arad, Temesvár, ahol szintúgy jelentős
magyar tömegek élnek, s ahol a tanügy terén a helyi ellenállás
következtében nemcsak hogy a decemberi fordulatot megelőző állapotok
tértek vissza, de még romlott is a helyzet. (folyt.)
1990. január 30., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.15.-90.02.28) - A megszerveződés
"A rohanó januári napok során akadt azért valami üdítő színfolt is. Teljes váratlansággal, a még mindig zilált Romániából, Kolozsvárról befutott Tőkés Anna lánya, Ilka... még január első napjaiban beadta útlevélkérelmét Kolozsvárott, s ami korában elképzelhetetlen lett volna, napok alatt meg is kapta a paszportot. Vonatra ült, s Pesten termett. Ami normális ésszel teljesen köznapi dolgnak számítana, de az előzményeket ismerve kisebbfajta csodának számított. Egy bő héten keresztül, amikor csak szabad este akadt, Ilkával és másokkal jártuk a várost. Vendéglőbe mentünk, húst ettünk hússal, somlói galuskát Gundel-palacsintával. Ilka vett magának farmert, beat-zenés magnókazettákat, és egész nap járta a várost. Életében először volt Magyarországon. Élt, mint hal a vízben. S ezt látni valahogy jelképes elégtétel volt sok mindenért, ami a múltban történt. Oly verőfényesnek, reménytelinek nézett ki akkor Erdélyben még minden."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|