|
|
|
|
Iliescu - romániai Magyar Szó (3. rész)
|
Amikor az elszakadási tendenciákra utaltam - különben lehet, nem a legmegfelelőbb kifejezést használtam -, azokra a jelenségekre gondoltam, amelyek az utóbbi időkben éppen ezt a politikát, az együttműködést sodorták veszélybe. Az igazság az, hogy mindkét fél részéről türelmetlenség nyilvánul meg. Éppen ezért türelemre, józanságra hívtam fel mind a románokat, mind a magyarokat, minden téren. A türelmetlenség különben nemcsak ebben a kérdésben nyilvánul meg, hanem a gazdasági és társadalmi élet más területein is, ami zavarokat idéz elő. Így a parasztság türelmetlenül várja a földdel kapcsolatos intézkedéseink gyakorlatba átültetését, ami érthető. Az viszont nem, hogy főleg a Nemzeti Parasztpárt nyomására számos faluban egyszerűen meg akarják szüntetni a termelőszövetkezeteket, az állami gazdaságokat, fel akarják osztani a nagy beruházásokkal létrehozott intenzív és szuperintenzív gyümölcsösöket, szőlőtelepítéseket. Meg kell azonban érteni, hogy a termelőszövetkezetek nem csupán földterületet jelentenek, hanem hatalmas, az emberek közös munkájával létrehozott álló alapokat is, amelyek sorsáról még nem született döntés. Olyasmiről is jöttek hírek, hogy a bevetett földeken a búzát tönkreteszik, a táblákat földarabolják, tagosítják. Meg kell érteni: a kenyerünkről van szó
Ha a búzát tönkretesszük, az idei kenyértől fosztják meg az ország lakosságát.
- Az említett jelenségek kapcsán nem csupán a magyar tannyelvű iskolák létrehozására utaltam. A front egyértelműen támogatja azt, hogy a nemzeti kisebbségek saját iskoláikkal rendelkezzenek, azokat újraélesszék. Ami személyesen engem illet, csak a sietséggel, a türelmetlenséggel nem értek egyet. Nagyon nehéz tanév közben ezt a kérdést úgy megoldani, hogy egyik fél se érezze megrövidítve magát, hogy ne zavarjuk meg az oktatás normális menetét. Az intézkedést e téren elhamarkodottnak tekintem, hiszen amint azt az élet is bizonyítja, felkavarta a szenvedélyeket, zavart keltett, amelyet az új rendszer ellenségei, az ellentéteket mindíg is kihasználó elemek, s miért ne mondanánk meg, egyes ellenzéki csoportosulások azonnal ki is használtak, s még oly jogos követeléseket is megkérdőjeleztek. Sajnos, sokan megpróbálnak, s nem is mindíg eredménytelenül, a zavarosban halászni. Úgy vélem, ebben a kérdésben most elvi döntéseket kell hozni, okosan, körültekintően, s majd a tanév végén azokat megoldani. De nem zárom ki annak a lehetőségét sem, hogy abban az esetben, ha helyi szinten megegyezésre jutnak, már most végre is hajtsák közös elhatározásukat. +++
1990. január 30., kedd 06:55
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.15.-90.02.28) - A megszerveződés
"A rohanó januári napok során akadt azért valami üdítő színfolt is. Teljes váratlansággal, a még mindig zilált Romániából, Kolozsvárról befutott Tőkés Anna lánya, Ilka... még január első napjaiban beadta útlevélkérelmét Kolozsvárott, s ami korában elképzelhetetlen lett volna, napok alatt meg is kapta a paszportot. Vonatra ült, s Pesten termett. Ami normális ésszel teljesen köznapi dolgnak számítana, de az előzményeket ismerve kisebbfajta csodának számított. Egy bő héten keresztül, amikor csak szabad este akadt, Ilkával és másokkal jártuk a várost. Vendéglőbe mentünk, húst ettünk hússal, somlói galuskát Gundel-palacsintával. Ilka vett magának farmert, beat-zenés magnókazettákat, és egész nap járta a várost. Életében először volt Magyarországon. Élt, mint hal a vízben. S ezt látni valahogy jelképes elégtétel volt sok mindenért, ami a múltban történt. Oly verőfényesnek, reménytelinek nézett ki akkor Erdélyben még minden."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|