|
|
|
|
Iliescu - romániai Magyar Szó (2.rész)
|
Éppen ezért zárjunk ki minden szélsőséges megnyilatkozást, tendenciát, nyilván mindkét fél részéről, szigeteljük el a nacionalista, soviniszta jelenségeket, keressük azt, ami összetart bennünket. Nyilván ezt az egykori ,,elvtársak,, nem nézik jó szemmel, az egykori román ,,elvtársakra,, gondolok, akik továbbra is meg szeretnék osztani az ország népét, hogy esetleg visszaszerezzék az uralmat. Ezek is fűtik a szenvedélyeket, amelyekre várhatók a joggal érzékeny, csalódott, sok megpróbáltatáson átesett magyarok riposztjai. Ezt kell elkerülnünk. Ne adjunk elsietett, kellően át nem gondolt döntésekkel támadási felületet sem nekik, sem másoknak, akik nem nézik jó szemmel törekvéseinket. Azzal fejezném be gondolataimat, hogy értem és megértem a türelmetlenséget, amellyel a nemzeti kisebbségek jogainak érvényt akarnak szerezni, s mégis türelmet, türelmességet kérnénk, ami, hangsúlyoznám ez alkalommal, nem taktikázást, nem az oly ismert elodázási politika megnyilatkozásait jelenti. Elvégre nemcsak ebben a kérdésben kérünk haladékot, több türelmet, hanem a gazdasági, társadalmi és politikai élet számos más, azonnal aligha megoldható ügyében. Ha nyilatkozatom, felhívásom félreértésekre adott okot, sajnálom.
A front, s én személyesen, tisztában vagyok azzal, hogy a nemzeti kisebbségeket az elmúlt évtizedekben számos sérelem érte, a megbuktatott rezsim elnemzetietlenítő politikájával hátrányos helyzetbe sodorta a magyarokat, németeket, de minden más nemzeti kisebbséget is, számos már meglévő joguktól és szabadságjoguktól fosztotta meg őket, ugyanakkor a román tömegek lelkében elültette a nacionalizmus magvait. Sajnos, ezt a szomorú örökséget nem lehet egyik napról a másikra felszámolni, mindazokat az intézményeket helyreállítani, amelyeket a nemzeti kisebbségek elvesztettek. (folyt.)
1990. január 30., kedd 06:46
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.15.-90.02.28) - A megszerveződés
"A rohanó januári napok során akadt azért valami üdítő színfolt is. Teljes váratlansággal, a még mindig zilált Romániából, Kolozsvárról befutott Tőkés Anna lánya, Ilka... még január első napjaiban beadta útlevélkérelmét Kolozsvárott, s ami korában elképzelhetetlen lett volna, napok alatt meg is kapta a paszportot. Vonatra ült, s Pesten termett. Ami normális ésszel teljesen köznapi dolgnak számítana, de az előzményeket ismerve kisebbfajta csodának számított. Egy bő héten keresztül, amikor csak szabad este akadt, Ilkával és másokkal jártuk a várost. Vendéglőbe mentünk, húst ettünk hússal, somlói galuskát Gundel-palacsintával. Ilka vett magának farmert, beat-zenés magnókazettákat, és egész nap járta a várost. Életében először volt Magyarországon. Élt, mint hal a vízben. S ezt látni valahogy jelképes elégtétel volt sok mindenért, ami a múltban történt. Oly verőfényesnek, reménytelinek nézett ki akkor Erdélyben még minden."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|