|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyar Demokrata Fórum nyilatkozata
"A rádió Vasárnapi Újságjában
elhangzott Csurka-jegyzetről inodokolatlanul tovább folyó sajtóvita
kapcsán:
1. Az MDF Országos Elnöksége ismételten leszögezi, hogy a
kommunista pártdiktatúra maradványai elleni küzdelmet minden téren
következetesen folytatni kívánja.
2. Az elnökség kívánatosnak tartja, hogy a szervezet minden
megnyilatkozásának stílusa is emelkedett legyen, alkalmazkodva
politikai kultúránk kívánatos fejlődésének követelményeihez.
3. Az elnökség nemcsak félreérthetetlenül elhatárolja magát
minden antiszemita megnyilvánulástól, hanem kész arra, hogy teljes
határozottsággal szembeszálljon minden ilyen irányú nyílt, vagy
burkolt izgatással, s ugyanakkor az antiszemitizmussal való
alaptalan rágalmazással is."
SZER, Hírek, 10.00:
MTI cáfolat
"A Magyar
Távirati Iroda bukaresti tudósítója cáfolta a Nyugatnémet DPA
pénteki jelentését, amely szerint Erdélyben haláleseteket okozó
összecsapások voltak románok és magyarok közt.
A tudósító rámutatott arra, hogy Erdélyben az elmúlt napokban
voltak ugyan ellentétek és feszültségek különböző kérdésekkel
kapcsolatban, de nem történt semminemű tragédia."
|
|
|
|
|
|
|
Románia - Sütő András
|
Oltványi Ottó, az MTI tudósítója jelenti:
Bukarest, 1990. január 25. csütörtök (MTI-tud) - Erdélyi
Figyelő címmel csütörtökön megjelent az erdélyi magyarság képes
lapja. A kéthetenként kiadásra kerülő képeslap
szerkesztőbizottságának elnöke Sütő András. A dokumentum című
rovatában közli a lap Sütő András 1988 szeptemberében
Marosvásárhelyen kelt levelét, amelyet Vincze Jánoshoz, az akkori
Magyar Nemzetiségű Román Dolgozók országos tanácsa alelnökéhez
címzett és amelyet most hoztak nyilvánosságra Romániában.
Az ,,Amiről nem lehet hallgatni,, címmel írt levelet Sütő András a hetilapban a következő sorokkal vezette be:
,,Az olvasónak bizonyára nem kell magyarázni, hogy itt közölt szövegem az országban lezajlott forradalom ellenére is változatlanul időszerű. Az is marad, míg az új rend, az igazi demokrácia ki nem teljesedik. Ahhoz viszont, hogy miért címeztetett épp Vincze Jánosnak, a következő indokolást fűzöm: a diktátorhoz a hetvenes évektől kezdve számtalan beadványt intéztem, választ azonban egyetlenegyre sem kaptam. Úgy gondoltam tehát, hogy nemzetiséginek csúfolt tanácsunk ügyvezető alelnöke, Ceausescu egyik kedvence talán-talán megkerüli a főtitkárhoz küldött panaszok szűrőjét, s mondandómat valamiképpen elébe tárja. Ez nem történt meg. Vincze János telefonon közölte velem, hogy szövegem újabb csalódást okozott számára, fő feladatunk pedig nem a romániai valóság rágalmazása, hanem a ,,kemény harc a magyarországi irredentizmus és horthysta revizionizmus ellen,,. Azt kérdezhetné valaki: ön tehát még mindig reménykedett a dialógus lehetőségében? Nem, már nem hittem. Ám abban sem reménykedtem, hogy egy év múltán a szörnyű zsarnokságot elsöpri a népforradalom. Csak azt tudtam: valamiképpen küzdeni kell a zsarnokság ellen. Fegyvertelenül, ha sebekkel is.,,+++
1990. január 25., csütörtök 16:51
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|