Rendszerváltás és az MTI

	A kelet-európai médiák
---------------------- London, 1990. január 27. (BBC, Panoráma) - Kelet-Európa-szerte emancipálódik a valamikor közvetlenül, illetve kézivezérléssel irányított tömegtájékoztatás, döntő szerepet játszva a demokratikus forradalmakban. Az új helyzetben azonban új kérdések merülnek fel, például lehet-e, kell-e politikailag semlegesnek lennie a rádiónak, a televíziónak és a sajtónak, fennmaradhat-e pénzügyileg egy független sajtó, megőrződhet-e a morál az életre-halálra menő konkurenciaharcok közepette. Ezeket a kérdéseket elemzi kommentárjában Jan Repa, a BBC közép-európai szolgálatának munkatársa. A román újságírók az intellektuális prostitúció hosszú-hosszú korszakát vészelték át. Mai feladatuk igazat és csakis igazat mondani. Vagy sikerül begyógyítaniuk saját lelki sebeinket, vagy elkotródhatunk, így a Szabad Románia című bukaresti napilap új főszerkesztője. A lap egyértelműen a demokratikus reformok mellett szállt síkra. Reméljük, hogy a tv nézői képesek lesznek megkülönböztetni bennünket azoktól, akiket Ceaucescu idején láttak a képernyőn. Külsőre ugyanazok vagyunk, de egész gondolkodásmódunk megváltozott. Igy a Szabad Román Televízió egyik munktársa, aki sok-sok éve dolgozik a korábban lényegesen kevésbé szabad román tv-nél. Ami a lengyelországi fordulatokat illeti, íme rövid részlet Dravicsnak, a Lengyel Rádió és TV igazgatójának a szerkesztőkhöz intézett leveléről a 81 decemberében életbe lépett statárium kapcsán. Egyformán távol kell tartani magunkat mindkét fél álláspontjától, a statárium törvényességének a megkérdőjelezése helyett inkább a politikai és erkölcsi aspektusokra kell összpontosítanunk. Ne hangsúlyozzuk ki túlságosan, hogy akkor talán fennállt az esetleges szovjet beavatkozás veszélye. Semmiképpen ne adjunk tápot szovjetellenes érzelmeknek, műsorainkban semmiféle revansizmusról nem lehet szó, és nem bírálhatjuk személy szerint az elnököt vagyis Jaruzelski tárbornokot. (folyt.) 1990. január 27., szombat
Vissza »

	- Kelet-európai médiák - 1.folyt.
Dravics, aki hosszú időn át szamizdatokat terjesztett, olyan független és el nem kötelezetté kívánja átalakítani a lengyel televíziót, mint amilyen a BBC. Csehszlovákiában és másutt is élenjártak a riporterek. A televízió alkalmazottai már novemberben megtagadták, hogy kizárólag a hivatalos közleményekre szorítkozzanak a tüntetések és megmozdulások ismertetésében, és ragaszkodtak ahhoz, hogy őszintén tájékoztassák a közvéleményt a rendőrség brutális közbeavatkozásairól. Albánián kívül tulajdonképpen már csak Bulgáriában van amolyan régivágású cenzúra, és ott sem lehet tudni meddig, hiszen a párt elkötelezte magát a reformpolitika végrehajtására. Ennek ellenére 1 héttel ezelőtt részben éppen azért szakadtak félbe a kerekasztal- tárgyalások, mert a kommunisták nem voltak hajlandók a televíziós kamerák előtt bocsátkozni nyílt vitába, és a demokratikus ellenzéknek is csak hosszú habozás után engedélyezték a lapkiadást. Persze nem változott meg minden egyszerre Csehszlovákiában, éppen azok a riporterek számolnak be a legnagyobb elimeréssel Havel elnök minden nyilatkozatáról, akik a leghevesebben támadták régen, mint a nép ellenségét, hazaárulót. De nemcsak ideológiai, politikai, erkölcsi problémákkal kell megbírkózni, az újságíróknak sem könnyű átállniuk a korábban divatos, gyakran főleg sorok közötti olvasásra szánt cikkekről a nyugati mintájú, mondhatnánk piacorientációjú versenyképes hírlapírásra. Egy lengyel napilap főszerkesztője szerint talán ez a legnehezebb feladat. Mint mondta, munkatársaink egyszerűen nincsenek hozzászokva az aprólékos adatgyűjtés szürke hétköznapi munkájához, inkább publicisták, mintsem újságírók. Talán csak a fiatalok képesek tömören és olvasmányosan tálalni mindazt a tájékoztatást, ami érdekli az olvasót. Hasonló értelemben nyilatkozott egy csehszlovák lapszerkesztő, aki leszögezte, az újságírók egy része valójóban csak most tanulja az újságírást. Nemcsak technikai-technológiai hiányosságokról beszélek, bár persze ezek is fontosak. Nálunk még nincsenek adva azok a segédeszközök, amik nélkül sok nyugati újságíró már el sem tudja képzelni a munkát. (folyt.) 1990. január 27., szombat
Vissza »

	- Kelet-európai médiák - 2.folyt.
Nem csekély probléma a pénz, különös tekintettel a szigorú takarékossági intézkedésekkel egyidejű áremelésekre. Az előbb idézett lengyel szerkesztő kifejtette, máris szállingóznak olyan híresztelések, hogy egyesek nyugati tőkéből kívánnak lapot létesíteni. A magunk részéről szeretnénk rentábilisak lenni, ami azonban nem könnyű. Immár nyugati áron vesszük a papírt, külföldi tudósítókra pedig nem telik, és még így is kétszer kellett emelni lapunk árát két hónapon belül. Magyarországon, mint ismeretes, már nem egy nyugati sajtómágnás tevékenykedik. 50 százalékig az ausztrál származású Murdock tulajdonában van a Reform és a Mai Nap, a Magyar Hírlapot pedig R. Maxwell szeretné, amennyire lehet birtokába keríteni, egyelőre 40 százalékról van szó. Most persze mindenütt óriási az érdeklődés, az olvasók falják a lapokat, naponta hármat-négyet is, de ez nem lesz így örökké. Egyes lapok nem sajtómágnásoktól, hanem nagy tekintélyű nyugati sajtótermékektől, közöttük a The New York Timestól és a Financial Timestól kapnak főleg műszaki téren támogatást. Kelet-Európa-szerte folyamatban van tehát a tömegtájékoztatás átalakítása politikailag, mesterségbelileg, pénzügyileg stb. Az egykori kommunista rendszerek egyszerűen a szocializmus építését segítő propagandistáknak tekintették az újságírókat, akik manapság azt mondhatják-írhatják, amit akarnak. Sok helyütt azonban nincs még biztosítva a törvényes keret. Például a televíziósoktól, akik nem régiben kezdtek kísérletezni a demokráciával, aligha várhatjuk el, hogy pontosan tudják, mikor fajul a jogos bírálat rágalmazássá, milyen kérdésekre terjed ki pontosan a legitim hivatali titoktartás. Nem elképzelhetetlen, hogy az új politikai rendszerek megszilárdulásával a kelet-európai tömegtájékoztatás némileg veszít majd jelenlegi szinte korlátlan szólásszabadságából.+++ 1990. január 27., szombat
Vissza »