 |
|
|
|
|
|
|
|
BBC:
A politikai vezetők elhúzódása a kommunizmustól
"Németh Miklós miniszterelnök minden tőle telhetőt megtett, hogy
elhatárolja magát pártjától. Múlt hónapban lemondott pártvezetői
posztjáról, mert a párt nem támogatta kormányának takarékossági
programját. Most pedig bejelentette, hogy a tavaszi választásokon
független jelöltként indul. Saját megyéjének listáján mint a
Szocialista Párt jelöltje is szerepel, s nem fér kétség ahhoz, hogy
a parlamentbe független képviselőként fog bekerülni. Ez pedig
megerősíti pozícióját, s így több esélye lesz arra, hogy megfelelő
beosztást kap, hiszen hivatkozhat majd arra, hogy milyen széles körű
támogatást élvez az országban.
Egész Kelet-Európában folyik most a Németh Miklóséhoz hasonló
manőverezés. A legdrámaibb fejlemény ez idáig az volt, amikor Marian
Calfa csehszlovák miniszterelnök egy héttel ezelőtt bejelentette,
hogy visszaküldte párttagsági könyvét."
SZER, A munka világa:
Rácz Sándor kérései
"... a szavazók figyeljenek oda,
amikor gyűléseket tartanak a képviselőjelöltek, amikor
bemutatkoznak. Minden körzetben kérdezzék meg a jelöltet, hol
dolgozott, hol élt, mit csinált, milyen pártnak a tagja volt. Tehát
ismerjék meg, és csak a garanciákkal rendelkező személyekre adják le
a szavazatukat, mert az új parlamentnek olyan rendeleteket,
törvényeket kell majd hozni, amelyek az elkövetkezendő 100 évre
fogják meghatározni a magyar társadalom életét. Akárkikre ezt a nagy
felelősséget nem lehet rábízni."
|
|
|
|
|
|
 |
- Kelet-európai médiák - 1.folyt.
|
Dravics, aki hosszú időn át szamizdatokat terjesztett, olyan
független és el nem kötelezetté kívánja átalakítani a lengyel
televíziót, mint amilyen a BBC.
Csehszlovákiában és másutt is élenjártak a riporterek. A
televízió alkalmazottai már novemberben megtagadták, hogy kizárólag
a hivatalos közleményekre szorítkozzanak a tüntetések és
megmozdulások ismertetésében, és ragaszkodtak ahhoz, hogy őszintén
tájékoztassák a közvéleményt a rendőrség brutális
közbeavatkozásairól.
Albánián kívül tulajdonképpen már csak Bulgáriában van amolyan
régivágású cenzúra, és ott sem lehet tudni meddig, hiszen a párt
elkötelezte magát a reformpolitika végrehajtására. Ennek ellenére 1
héttel ezelőtt részben éppen azért szakadtak félbe a kerekasztal-
tárgyalások, mert a kommunisták nem voltak hajlandók a televíziós
kamerák előtt bocsátkozni nyílt vitába, és a demokratikus
ellenzéknek is csak hosszú habozás után engedélyezték a lapkiadást.
Persze nem változott meg minden egyszerre Csehszlovákiában,
éppen azok a riporterek számolnak be a legnagyobb elimeréssel Havel
elnök minden nyilatkozatáról, akik a leghevesebben támadták régen,
mint a nép ellenségét, hazaárulót.
De nemcsak ideológiai, politikai, erkölcsi problémákkal kell
megbírkózni, az újságíróknak sem könnyű átállniuk a korábban
divatos, gyakran főleg sorok közötti olvasásra szánt cikkekről a
nyugati mintájú, mondhatnánk piacorientációjú versenyképes
hírlapírásra.
Egy lengyel napilap főszerkesztője szerint talán ez a
legnehezebb feladat. Mint mondta, munkatársaink egyszerűen nincsenek
hozzászokva az aprólékos adatgyűjtés szürke hétköznapi munkájához,
inkább publicisták, mintsem újságírók. Talán csak a fiatalok képesek
tömören és olvasmányosan tálalni mindazt a tájékoztatást, ami
érdekli az olvasót.
Hasonló értelemben nyilatkozott egy csehszlovák lapszerkesztő,
aki leszögezte, az újságírók egy része valójóban csak most tanulja
az újságírást. Nemcsak technikai-technológiai hiányosságokról
beszélek, bár persze ezek is fontosak. Nálunk még nincsenek adva
azok a segédeszközök, amik nélkül sok nyugati újságíró már el sem
tudja képzelni a munkát. (folyt.)
1990. január 27., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|