 |
|
|
|
|
|
|
|
BBC:
A politikai vezetők elhúzódása a kommunizmustól
"Németh Miklós miniszterelnök minden tőle telhetőt megtett, hogy
elhatárolja magát pártjától. Múlt hónapban lemondott pártvezetői
posztjáról, mert a párt nem támogatta kormányának takarékossági
programját. Most pedig bejelentette, hogy a tavaszi választásokon
független jelöltként indul. Saját megyéjének listáján mint a
Szocialista Párt jelöltje is szerepel, s nem fér kétség ahhoz, hogy
a parlamentbe független képviselőként fog bekerülni. Ez pedig
megerősíti pozícióját, s így több esélye lesz arra, hogy megfelelő
beosztást kap, hiszen hivatkozhat majd arra, hogy milyen széles körű
támogatást élvez az országban.
Egész Kelet-Európában folyik most a Németh Miklóséhoz hasonló
manőverezés. A legdrámaibb fejlemény ez idáig az volt, amikor Marian
Calfa csehszlovák miniszterelnök egy héttel ezelőtt bejelentette,
hogy visszaküldte párttagsági könyvét."
SZER, A munka világa:
Rácz Sándor kérései
"... a szavazók figyeljenek oda,
amikor gyűléseket tartanak a képviselőjelöltek, amikor
bemutatkoznak. Minden körzetben kérdezzék meg a jelöltet, hol
dolgozott, hol élt, mit csinált, milyen pártnak a tagja volt. Tehát
ismerjék meg, és csak a garanciákkal rendelkező személyekre adják le
a szavazatukat, mert az új parlamentnek olyan rendeleteket,
törvényeket kell majd hozni, amelyek az elkövetkezendő 100 évre
fogják meghatározni a magyar társadalom életét. Akárkikre ezt a nagy
felelősséget nem lehet rábízni."
|
|
|
|
|
|
 |
Unicum
|
Budapest, 1989. július 19. szerda (MTI-Press) - Magam is azok
közé tartozom, aki kisebb bajnak tartja azt, ha a hírközlő szervek
néha elvetik a sulykot, mintha a cenzúra (öncenzúra) szűlt írásokkal
untatnak bennünket. Mégis vannak olyan jelenségek, amelyeket szóvá
kell tenni, még akkor is, ha ez nem népszerű feladat, és joggal
általános az a vélemény, hogy a sajtó most is, akárcsak annak
idején, Nagy Imre reformjai mellett az elvárhatónál magasabb szinten
és nagyobb bátorsággal áll helyt.
A Magyar Televízió két alkalommal is leközölte azt a riportot,
amit Zwack úrral, a híres likőrgyárossal készített. Nekem Zwack
úrral nincs semmi bajom, sőt becsülöm azért, mert kint volt ereje
ahhoz, hogy újra felkapaszkodjon, tőkéssé váljon. Ő a riporter
provokáló kérdéseire is igyekezett mértéktartóan válaszolni, ami jó
ideig sikerült is neki. A riporter azonban nem nyugodotott, úgy
érezte, annál jobb a riport, minél élesebb. Így aztán a végén
megállapodtak abban, hogy a likőrgyár államosítása jogtalan volt,
hiszen nem fizetett érte a magyar állam, ezért Zwack úrnak
visszajárna a volt gyára.
Az első adást még elnéztem, az ismétlés már komoly, és az
utólagos korrekció hiánya súlyos hiba volt. Az államosítás, vagyis a
gyárak és a nagybirtok államosítása jogos forradalmi cselekedet
volt. Azt igazolta, hogy a tőkések és a nagybirtokosok nem tettek
semmit a kor színvonalához igazodó társadalmi reformok terén. Ha az
urak egy közép-európai népet ázsiai szinten tartanak, ha a 20.
században középkori viszonyokat tartanak fent, akkor a végre
felszabadított népnek joga, sőt kötelessége a nagytőkék és a
nagybirtok ellenszolgáltatás nélküli kisajátítása. Tehát ne a magyar
népet, hanem a korábbi uralkodó osztályt kell felelőssé tenni az
ellenszolgáltatás nélküli államosításért.
Ha Zwack úr és osztálya úgy gondolkodott volna a demokráciáról,
a munkások jólétéről, ahogyan a riportban vélekedett, nem került
volna sor államosításra, legalább is nem a likőrgyárakéra, hanem
megelégedtek volna a bankokkal, a nehézipar óriásaival. Demokratikus
országokban nem kerül sor sehol a kártérítés nélküli államosításra,
a szinte mindenre kiterjedőre még kevésbé. Ha Zwck úr kártérítésre
gondol, akkor a régi rend uraihoz, tőkéseihez forduljon a
panaszával. Ők provokálták ki az általa jogellenesnek minősített
eljárásokat. (folyt.)
1989. július 19., szerda 11:53
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|