Rendszerváltás és az MTI

	Mi jöhet a jugoszláv állampárt után? (1. rész)
1989. január 26. (MTI-Panoráma) - Jugoszlávia napok óta egységes állampárt nélkül él, s az ország mégsem hullott szét, bár a JKSZ megszakadt kongresszusán számos szónok előszeretettel ijesztgette hallgatóit ilyen jóslatokkal. Kedden hajnalban történt a már mindenképp visszavonhatatlan fordulat: végetért Jugoszláviában a központosított pártállam korszaka, de nem világos, vajon mi kezdődött el. A most lezárult korszak gyökereit egyesek a párt 1919-ben történt magalakulásáig vezetik vissza, mások azt tartják a kezdetének, amikor a népfelszabadító háború győzelme után a jugoszláv kommunisták magukhoz ragadták a hatalmat, s a forradalmi pártból rövid idő alatt kialakították az állampártot. A kongresszus küldöttei kedden hajnalban ugyanúgy megtapsolták a tanácskozás félbeszakítását, mint néhány órával korábban a kongresszus folytatása mellett kardoskodó Szlobodan Milosevicset. A szerb köztársasági elnök Ivica Racsan horvát pártelnök után rohant ki szónoki emelvényre, s azzal próbált érvelni, hogy a félbeszakítás rendkívül súlyos helyzetet idézne elő. Láthatóan nem aggasztotta, hogy a szlovének kivonulása s a horvátok hasonló állásfoglalása után a kongresszus aligha jogosult döntéshozatalra. Milosevics ekkor még azt gondolhatta, hogy működik a szlovén, s következésképp horvátellenes ,,szavazógép,, és váratlanul érte, hogy a macedónok, a crna goraiak, sőt a hadsereg küldöttei is a horvát javaslat mellett állnak ki. A szerb néptribun mellett saját hívein kívül tehát csak a vajdasági delegátusok tartottak ki, de ők is kitörő örömmel üdvözölték a végeláthatatlan szócséplés befejeződését. A kongresszus amúgy igencsak kaffkai volt. Fél napot a napirend és az ügyrend vitája vett igénybe, s kéttucat felszólalás után a küldöttek megszavazták, hogy a demokratikus változásokat szorgalmazó elvi nyilatkozatat ne bizottságokban, hanem már az első nap, plenáris ülésén tekintsék át, s fogadják el a tanácskozás kötelező érvényű alapdokumentumának. Volt tehát lehetőség arra, hogy már a kongresszuson elején a demokratikus erők törjenek előre. Az ülés elnöke azonban a szavazást követő szünet után szemrebbenés nélkül bejelentette, hogy semmiképp sem foglalkozhatnak az elvi nyilatkozattal plenáris ülésen, mert a tanácskozás ez esetben a sok módosítás miatt akár nyolc napig is eltarthatna. Volt ugyan egy rebellis küldött, aki dühösen az elnökség szemére vetette, vajon miért vitáztak olyan hosszan, a delegátusok végül mégis nyugodtan tudomásul vették a szavazás eredményének semmibevételét. A szünetben - e jelből egyértelműe kitűnik - a pártvezetők még sikeresen ki tudtak egyezni a küld öttekháta mögött. (folyt.) 1990. január 26., péntek 10:08
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »