 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Környezetvédő szervezetek tiltakozása
"Az alulírott szervezetek megütközve
és felháborodva fogadták azt a hírt, miszerint 1990. február 1-től a
tömegközlekedés, és ezen belül is legfőképpen a BKV jegy- és
bérletárait rövid időn belül másodszor is fel kívánják emelni. Ez az
intézkedés, a személygépkocsi-használat arányaiban olcsóbbá válása
miatt - a benzin-áremelés töredéke a BKV díjak emelésének - tovább
növelné a főváros egyébként is katasztrofális gépjárműforgalmát, és
egyben rendkívüli légszennyezettségét."
SZER, A mai nap:
Megyei lapok - az MSZP választási fegyverei
"... a tömegkommunikáció manipulációra alkalmas lehetőségével
tisztában vannak az MSZP házatáján is. Nem véletlenül ragaszkodnak
oly makacsul a közvéleményt befolyásoló médiákhoz. A tévé és a rádió
bástyáit már sikerült bevenniük, vidéken pedig a megyei napilapok és
kiadóvállalatok birtokosaként uralják a szót, miközben álszent módon
esélyegyenlőségről papolnak.
Tizenhat napilap sorsáról van szó, amelyek mind a mai napig az
MSZP lapgazdasága alatt dolgoznak, és nyereségük felét kötelesek
befizetni a pártnak. Tavaly ily módon négy millió forint folyt be az
MSZMP kasszájába, s könnyen kiszámítható, hogy ez 40 ezer
párttag egyhavi tagdíjával egyenlő."
|
|
|
|
|
|
 |
Mitterrand-nyilatkozat - a román állásfoglalás kritikája
|
--------------------------------------------------------
Bukarest, 1990. január 26. (Román Rádió, Délutáni műsor) - A
következőkben Makk Péter kommentárját hallják:
- Aggasztó jelenségek tapasztalhatók a forradalom győzelme utáni
román hírszolgáltatásban, de nemcsak a hírszolgáltatásban, hanem
például a külügyminisztérium munkájában és állásfoglalásaiban.
Nagy örömömre szolgálna, ha csak az én újságolvasói,
rádióhallgatói és tévénézői, no és nem utolsó sorban romániai magyar
szerkesztő-készülékemben volna a hiba. De kérem a rádióhallgatót,
ítélje meg maga, kinek is van igaza: az aggódó magánembernek és
szerkesztőnek, avagy azoknak, akik az aggodalomra okot
szolgáltatnak, vagy egyáltalán kinek van joga az aggodalomra és
miért?
Hogy távol tarthassam magamtól az elhamarkodott és netán
megalapozatlannak is tűnhető általánosítás gyanúját, egyetlen - de
megítélésem szerint igen jellemző - esetre szorítkozom.
Vegyük úgy, hogy köztudomású - bár a román hírszolgáltatás
nemigen jeleskedett ennek közhírré tételében és tudatosításában -,
hogy Francois Mitterrand, a Francia Köztársaság elnöke január
második harmadának végén látogatást tesz Budapesten. Nos, a
látogatással kapcsolatos január 18-iki sajtóértekezletén a francia
államfő válaszolt a hozzá intézett kérdésekre.
Sem az Agerpres örökébe lépő Rompres román hírügynökség, sem
pedig a hazai írott, beszélt vagy hangképes sajtó híradásaiból nem
derült ki, hogy miket is mondott a francia köztársasági elnök a
budapesti látogatása alkalmával, illetve azzal kapcsolatosan.
Nem derülhetett ki azon egyszerű oknál fogva, hogy a román
hírügynökség egy árva szót sem közölt külföldi hírszolgáltatásában
Mitterrand elnök kijelentéseinek tartalmáról. (folyt.)
1990. január 26., péntek
|
Vissza »
|
|
- Román állásfoglalás - 1. folyt.
|
A Rompres példáját hűségesen követte az egész, vagy legalábbis
az általam ismert, követett romániai sajtó is. Ilyen körülmények
között derült égből jött és villámcsapásként hatott a Romania
Libera, fővárosi napilap január 28-iki számának első oldalán
megjelent cikk, amelyben "Pardon, Monsieur Mitterrand" cím alatt a
AFP francia hírügynökség hat nappal korábban keltezett jelentése
alapján, Mihály Krendl(?) - első szám többes személyben, s a román
nép nevében - a lap első oldalán kiugrasztva közölve kérte ki
magának a francia államfő nyilatkozatát.
Másnap, azaz január 25-ikén ugyanaz a Romania Libera ezúttal
utolsó oldalán - és nem, hogy hasonló képpen bombasztikus, hanem
inkább szürke, semmit mondó, jellegtelen cím alatt - visszatér
Mitterrand úr inkriminált kijelentéseire, mégpedig a bukaresti
francia nagykövet különkérésére közelve azon a bizonyos
sajtókonferencián elhangzott idegborzoló kérdést, és a reá hatott
szó szerinti Mitterrand-választ.
Én, a romániai újságolvasó kereken egy hetet kellett, hogy
várjak arra, hogy a román sajtó egy kisebbfajta diplomáciai- és
sajtóbotrány következményeként megtudhassam, hogy tulajdonképpen
miről is van szó. Abban a reményben, hogy nem lesz belőle amolyan
Karinthy-féle fordítói Hertz-féle szalámi, megpróbálom románból
magyarra fordítva visszaadni az eredetileg nyilván francia nyelven
feltett kérdést, és a francia köztársasági elnök által reá adott
választ.
Nos, tehát a kérdés így hangzott - idézem -:
"Az Ön tárgyalópartnerei közül többen is azt óhajtották, hogy
Franciaország hozzájáruljon a nemzeti kisebbségek kérdésének
megoldásához Közép-Európában. Mi volt az Ön reakciója, és hogyan
válaszol Ön erre a kérésre?" (folyt.)
1990. január 26., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Román állásfoglalás - 2. folyt.
|
"A rendelkezésemre álló eszközökkel válaszolok a kérésre. Olyan
kérdés ez, ami nem oldható meg egy alulról történő megközelítéssel,
vagyis minden kisebbség külön megvizsgálásával nemzeti jellegű
követeléseinek szemszögéből. E kérdés megoldása felülről történik
majd, vagyis egy olyan európai szervezet révén, amely majd közös
szabályokat jelöl ki, s e szabályok által igazságot szolgáltatnak
minden kisebbségnek.
Magyarország problémája rendkívül érzékeny és fájdalmas kérdés.
Az utóbbi két világháború gyakorlatilag azt eredményezte, hogy a
magyar néptől elvágták korábbi területeinek kétharmadát - ami azt
jelenti, hogy körös-körül jelentős kisebbségek léteznek, amelyek
továbbra is magyarul éreznek, ugyanazt a nyelvet beszélik,
ugyanazokat az erkölcsöket és szokásokat követik, mint
Magyarországon. Ezt a kérdést nem lehet oly módon megoldani, ahogyan
azt a múltban ismertük: vagyis konfliktusok, katonai
következményekkel is járó nyílt konflitusok révén.
Ma Európának az érdeke az, hogy garantálják a határokat, de a
határok garantálását nem szabad úgy értelmezni, hogy az valamiféle
elutasítását jelentené a kisebbségek sorsa tudomásulvételének,
amikor ezek el vannak nyomva. Az elkövetkező évek eljövendő
Európájának megszervezésére vonatkozó elképzeléseink szerint úgy
vélem, hogy a kisebbségek egy statutuma lehetővé tenné a gyakran
tragikus számos eset megoldását anélkül, hogy vita tárgyává tennék a
határokat, tehát az államok területi sérthetetlenségét,
integritását, de elismerve a népességek, a kisebbségek jogait.
Az európai konföderációra vonatkozó elképzelésem szerint azt
hiszem, hogy az ilyen arányú kérdés megtalálja majd természetes
helyét" - eddig a Mitterrand-szöveg. (folyt.)
1990. január 26., péntek
|
Vissza »
|
|
- Románi állásfoglalás - 3. folyt.
|
Miközben egy árva szót sem fűz a nemzeti kisebbségek helyzetére,
jogainak érvényesítésére, a határok sérthetetlenségére vonatkozó
kitételekhez - tehát nem tudjuk, hogy egyetért-e a Romania Libera
ezekkel a kitételekkel, vagy a legszívesebben elhallgatná őket, ha
nem képeznék a szóbanforgó szöveg szerves részét -, tehát miközben
szó nélkül megy el az iménti szöveg leglényegesebb mondandója
mellett, a lap súlyosan sérelmezi, hogy a francia államfő azt
állította, hogy a két világháború következményeként a magyar néptől
elvágták korábbi területeinek kétharmadát, Úgy értelmezve ezt a
szövegrészt, hogy ezzel Mitterrand Úr vitatárgyává tette a román nép
1918. december 1-jén Gyulafehérvárott kinyilvánított akaratát és a
trianoni szerződéseket.
Végeredményben ugyanígy viszonyult a francia államfő
mondandójához a román külügyminisztérium a Rompres útján közzétett,
és megdöbbenésének és aggodalmának hangot adó nyilatkozatában.
Én most nem akarom hallgatóim türelmének kontrolljára kioktatni
francia nyelvből, egy francia ige, nevezetesen a Mitterrand Úr által
használt "retrancher" ige fordításának és óhatatlan értelmezésének
helyességéből sem a Romania Libera, sem a Rompres, sem a
külügyminisztérium illetékeseit. Már csak azért sem akarhatom, mert
még ha akarnám, sem tudok olyan jól franciául. De annyit csak tudok,
értek, és megfelelő szótárban utána is néztem, hogy "retrancher"
francia igének legalább másfél tucatnyi értelmezési, fordítási
megfelelője, lehetősége van - legalábbis magyar nyelven: a kivet,
megszüntet, elhagy, töröl, megvon, levon, kivon, elvág, levág,
megerősít, el(...), kitaszít, kizár értelmezéstől el egészen a
védelmet keresig és az összehúzza magát értelmezésig. (folyt.)
1990. január 26., péntek
|
Vissza »
|
|
- Román állásfoglalás - 4. folyt.
|
Hogy a Romania Libera és Rompres fordítói és szerkesztői,
valamint a külügyminisztérium illetékesei miért éppen az orvosi
értelmű elvág-levág fordítás mellett kötöttek ki, az csak az ő
tudásukon és szándékaikon múlt, de ennek a végső megdöbbenő, aggódó,
vagy éppenséggel felsértődő és gyanakvó, gyanúsítgató álláspontnak a
kialakítása szempontjából igen nagy a jelentősége. De nemcsak ezért,
és főleg nem ezért aggasztó az egész hajcihő és rémüldözés, hanem:
1.) Miért csak egy tiltakozó, gyanúsítgató írás összefüggésében
kell nekem, romániai halandónak tudomást szereznem az országot egy
ilyen érzékeny kérdésben érintő nyilatkozatról? És 6-7 napos
késéssel, mint a gyászos emlékű zsarnokság nacionalizmustól csicsegő
propagandájának virágzása idején. Miért nem közölte azonnal és
pontosan a Rompres - és nyomában a román sajtó -, hogy mit kérdeztek
Budapesten a francia államfőtől, és az mit válaszolt a kérdésre?
Miért kellett egy késleltetett - de vajon miért késleltetett? - és
nem a legpontosabbnak mondható AFP-jelentés nem feltétlenül
csillogóan fordított és értelmezett román szövegére hagyatkozni, és
annak alapján rémüldözni?.
2.) Olyan nehéz leszokni a szövegtorzításokról, csonkításokról,
s az ilyesmire épülő polemizálásról, amiből - a megdöntött zsarnoki
rendszer egész becstelen manipulációs eszköztára ismeretében - éppen
eleget volt alkalmunk részesülni?
3.) Milyen ideológiai forrásokból táplálkozik és kinek az
érdekeit szolgálja az a román külügyminisztérium, amelyben továbbra
is ott állnak a kulcsfontosságú posztokon a Ceausista diplomácia
kézművesei és kivitelező, meg végrehajtói beleértve a megdöntött
zsarnoki dinasztiához rokoni szálakkal kapcsolódó főtisztviselőket
és mindazokat, aki lihegve kértek legszigorúbb bűntetést az ellen a
Mircea Raceanu ellen, aki - bár kiszabadult a börtönből - ma is
munkanélküli, nincs törvényesen rehabilitálva, régi munkahelyének
régi személyzeti állományába pedig nem hajlandó visszailleszkedni.
(folyt.)
1990. január 26., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Román állásfoglalás - 5. folyt.
|
Zárójelben mondom el: az a külügyminisztérium, amelynek
igazgatója három napja elzárkózik az elől, hogy fogadja
riporterünket, aki azt akarja megtudni: milyen eredménnyel járt a
román diplomáciai szakértő küldöttség Budapesten a román-magyar
kapcsolatok helyreállításának kérdésében?
4.) Az elemi korrektség nem követelte volna meg a
külügyminisztériumtól és a történészek között még mindig vita
tárgyát képező történelmi kérdéseket a napi politikába belekeverő
úgynevezett diplomatáktól és rémüldöző újságíróktól, hogy legalább a
francia államfő válaszának teljes szövegében megfogalmazott
álláspontokról is mondjanak valamit, legalább olyan politikai
tisztességre törekvően, mint tegnap a tévében (...) a Nemzeti
Liberális Párt egyik vezetője tette, vagy legalábbis megpróbálta. És
folytathatnám a kérdések sorjázását.
Ki válaszol nekem, nekünk romániai magyaroknak ezekre a
kérdésekre? Ki válaszol olyan körülmények között, amikor régebbi és
újabb keletű szép nyilatkozatokban meghírdetett elemi és
természetes, egyéni és közösségi önrendelkezési jogaink
érvényesítésében a román nacionalizmus exluzivista törekvéseibe és
jól kiépített hadállásaiba ütközik lépten-nyomon, és miközben az
ilyen exluzívizmusok szó nélkül hagyásával egyidejűleg
szeparatizmust vesznek a szemünkre.
Ki a szeparatista, ki a nacionalista és a soviniszta, uraim? Aki
jogot véd vagy jogot akar helyreállítani, vagy pedig, aki jogot sért
és a jogsértést védelmezi felforgató egységjelszavak
puffogtatásával? Az-e, aki magyar iskolát akar ismét Bukarestben, és
Bólyai Egyetemet Kolozsváron, vagy az, aki fel akarja gyújtani azt
az iskolát, és keresztbe fekszik a magyar egyetem létrehozása előtt?
Hogy van ez urak?
Olyan rövid az emlékezetük Önöknek, hogy elfelejtik: ugyanígy
csinálta ezt Ceausescu is. Pardon uraim
Nem kérünk belőle, ha
mindjárt Stefan Pascukkal, Lancranjeanokkal és más hasonszőrüekkel
szövetkezve állnak is ki a porondra. (folyt.)
1990. január 26., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Román állásfoglalás - 6. folyt.
|
Ilyen politikai gyakorlatból, ilyen szövetségesi segédlettel sem
jogegyenlőség, sem testvériség, sem egység, sem demokrácia, sem
európai közös otthon, sem XX. és XXI. századi civilizációk nem
lesznek. Pedig mindegyikre olyan szükségünk van, mint a levegőre.
Mint amilyen szükségünk volt a karácsonyi forradalomra, amelyet - s
ezt egy pillanatra sem feledjék, uraim
- románok, magyarok,
németek, szerbek, horvátok, szlovákok, zsidók és más nációbeli
romániaiak vívtak meg, vittek győzelemre Temesváron, Aradon,
Kolozsváron, Nagyszebenben, Brassóban, Marosvásárhelyen és - végül
és döntő módon - december 22-ikén Bukarestben, igazi, tényleges,
vérrel is megpecsételt testvériességben.
Ezúttal erről csak ennyit. A többit legközelebb, mert van.
Köszönöm szíves figyelmüket, amivel meghallgatták, remélem nemcsak
magánvéleményemet. +++
1990. január 26., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.15.-90.02.28) - A megszerveződés
"Január 26-án újra Hável-nap volt. Az elnök egynapos látogatásra Budapestre érkezett, s ez alkalomból a SZER-es Varga Gyuri lakásán régi barátaival találkozott, így Kőszeggel, Konráddal. A sajtó, s a Fekete Doboz révén én is ott topogtam a zsebkenydőnyi helyen. Lépni, sőt levegőt kapni sem lehetett. Néhány perces kézitusa után amelyet Havel a mikrofonokkal és kamerákkal vívott, kikelt magából, befogta két kezével a fülét, és kiabálva, szó szerint kizavart mindenkit a lakásból. .. teljesen igaza volt, elvégre valóban a barátaival akart találkozni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|