|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az SZDSZ és a Fidesz nyílt levele Szűrös Mátyásnak, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnökének
"Tisztelt Elnök Úr
Bizonyosak vagyunk benne, hogy az esetleges büntetőjogi eljárás
Végvári JÓzsef felmentésével végződne. Addig azonban ezernyi
meghurcoltatás érhetné őt, ügye pedig tovább nyugtalanítaná a
közvéleményt, mely pedig a Belbiztonsági Szolgálattal kapcsolatos
személyi és szervezeti döntések után végre megnyugodna.
Ezért arra kérjük Önt, hogy az emberiesség és a közérdek
szempontjait követve éljen az alkotmányban biztosított jogával, és
részesítse egyéni kegyelemben Végvári József rendőrőrnagyot. úgy
véljük, a kegyelmi döntés nem zárná ki - inkább megkönnyítené -,
hogy Végvári József megjelenjen az ügyet kivizsgáló bizottságok
előtt, és ott a saját cselekedeteiről is számot adjon."
SZER, Magyar híradó:
Lemondott Horváth István
"Horváth István lemondása természetesen elkerülhetetlen volt,
hiszen újabb és újabb feszültségek forrásává vált volna, ha az a
személy, aki 10 év óta hol pártfunkcióban, hol kormányfunkcióban
felügyeli a titkosrendőrség munkáját - a békés átmenet során, ezután
a botrány után még a helyén maradt volna."
|
|
|
|
|
|
|
Horváth lemondásának háttere
|
----------------------------
München, 1990. január 23. (SZER, Magyar híradó) - A belügyminiszter bukásának egyéb tanulságait Kasza László vonja meg:
- Az elmúlt hetek eseményeiből azt a következtetést vonom le, hogy a miniszter - mint ez jogállamban és demokráciákban ilyen esetekben szokás: feláll a székből - mondta Horváth István ma reggel a parlamentben - és nem ült vissza a belügyminiszteri székbe.
Jól tette. Ennyivel tartozott a csírázó magyar demokráciának, a társadalomnak, kormánynak, sőt: saját magának.
Persze, ha a volt miniszter demokráciára, jogállamra hivatkozik, meglehetősen magasra teszi azt a mércét, amely szerint az ő tetteit is meg kell ítélni.
Horváth István közel három hetet várt a következtetés levonásával. Akkor amikor a Fidesz és SZDSZ asztalra tette a dokumentumokat, még kijelentette: ezért nem mondok le. Fel kellett lépnie a koronatanúnak, el kellett mondania, hogy a Horváth István vezette Belügyminisztériumban még a kormány kifejezett tilalma után is folyt a titkos módszerek alkalmazása, még mindig semmisítenek meg - megintcsak kormánytilalom ellenére - dokumentumokat. (folyt.)
1990. január 23., kedd
|
Vissza »
|
|
- Horváth lemondásának háttere - 1. folyt.
|
A megfigyelőben erősödik az érzés: a miniszter abban a reményben maradt ülve az első forduló után a székén, hogy hátha nem tudnak többet. Ha akkor lemond, most nem gondolná senki, hogy mai döntésének hátterében meg az a félelem áll: hátha még többet tudnak.
Idegenül cseng a miniszternek az az elmúlt hetekben többször hangoztatott és ma is megismételt állítása, hogy az egész akció mögött a Fidesz és az SZDSZ választási menővere áll.
Először is: tudnunk kell, hogy olyan súlyos botrányról van szó, hogy az ügyészség indokoltnak látja a vizsgálat megindítását. Ennek eredményét még be sem várva, a kormány olyan súlyosnak tartja a helyzetet, hogy feloszlatja a Belügyminisztérium kérdéses szolgálatát, amelynek vezetője már korábban tarthatatlannak minősítette saját helyzetét, és lemondott.
Végül maga a miniszter is olyan súlyosnak ítélte a felügyelete alatt álló intézményben történt vétséget, hogy mint maga mondja: felállt székéből.
Kérdés: valamit, aminek ilyen súlyos következményei vannak, lehet egy párt választási fogásának minősíteni? Nem maga ellen beszél a miniszter, ha azt mondja, hogy egy választási fogásra vette a kalapját?
És másodszor: ha egy vagy több párt választási szempontokat is figyelembe véve robbant ki egy ilyen nagy botrányt - amit a mostani esetben minden további nélkül feltételeznek az SZDSZ-ről és Fideszről - akkor bűnt követett el? - nem ez a természetes?
Demokráciában egyik párt sem titkolja, hogy kormányra akar jutni - politikai ellenfele rovására. Ellenzéki pártnak kormányra törni: csak egypárt-diktatúrában bűn. (folyt.)
1990. január 23., kedd
|
Vissza »
|
|
- Horváth lemondásának háttere - 2. folyt.
|
Talán elegánsabb lett volna Horváth István mai lemondása, ha előzőleg elolvassa a Magyar Hírlapban miniszterelnöke interjúját. Németh Miklós ugyanis nem restelli kimondani hogy: tévedtem, rosszul ítéltem meg a helyzetet, amikor nem szorgalmaztam a Belügyminisztérium azonnali átszervezését.
Minimum egy ilyen beismerés az - minden magyarázkodás nélkül -, amivel Horváth István még tartozik a lehallgatott, megfigyelt magyar társadalomnak. +++
1990. január 23., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|