|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az SZDSZ és a Fidesz nyílt levele Szűrös Mátyásnak, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnökének
"Tisztelt Elnök Úr
Bizonyosak vagyunk benne, hogy az esetleges büntetőjogi eljárás
Végvári JÓzsef felmentésével végződne. Addig azonban ezernyi
meghurcoltatás érhetné őt, ügye pedig tovább nyugtalanítaná a
közvéleményt, mely pedig a Belbiztonsági Szolgálattal kapcsolatos
személyi és szervezeti döntések után végre megnyugodna.
Ezért arra kérjük Önt, hogy az emberiesség és a közérdek
szempontjait követve éljen az alkotmányban biztosított jogával, és
részesítse egyéni kegyelemben Végvári József rendőrőrnagyot. úgy
véljük, a kegyelmi döntés nem zárná ki - inkább megkönnyítené -,
hogy Végvári József megjelenjen az ügyet kivizsgáló bizottságok
előtt, és ott a saját cselekedeteiről is számot adjon."
SZER, Magyar híradó:
Lemondott Horváth István
"Horváth István lemondása természetesen elkerülhetetlen volt,
hiszen újabb és újabb feszültségek forrásává vált volna, ha az a
személy, aki 10 év óta hol pártfunkcióban, hol kormányfunkcióban
felügyeli a titkosrendőrség munkáját - a békés átmenet során, ezután
a botrány után még a helyén maradt volna."
|
|
|
|
|
|
|
Lemondott Horváth István
|
------------------------
München, 1990. január 23. (SZER, Magyar híradó - A környezetvédelmi miniszter után a belügyminiszter is belebukott abba a politikai gyakorlatba, amely csak diktatúráknak lehet sajátja. Horváth István belügyminiszter sorsát az pecsételte meg, ami egy tüntetésnek is sloganje volt - ha tudott róla azért, ha nem tudott róla azért mondjon le - és ráadásul tudott is róla.
A Szabad Demokraták Szövetsége egyik kirobbantója volt a botránynak. Szóvivőjük, Haraszti Miklós így kommentálta a miniszter bukását:
- Horváth István lemondása természetesen elkerülhetetlen volt, hiszen újabb és újabb feszültségek forrásává vált volna, ha az a személy, aki 10 év óta hol pártfunkcióban, hol kormányfunkcióban felügyeli a titkosrendőrség munkáját - a békés átmenet során, ezután a botrány után még a helyén maradt volna. De azt nem mondhatnám, hogy a szabaddemokraták elégedettek ezzel, és nemcsak azért, mert Horváth István lemondó beszéde nem volt igazán töredelmes és a demokrácia szükségleteit megértő, hanem azért is elégedetlenek vagyunk, mert Németh Miklós úgy rendelkezett, hogy a feloszlatott belbiztonsági szolgálat tisztjeit - ezt a többszáz népellenes munkára kiképzett embert - szétosztják a rendőrség egyéb szolgálatainál.
A követelésünk, bizonyos vagyok benne, hogy a társadalom túlnyomó többségének a követelésével megegyezik: ezeket az embereket el kell bocsátani, fegyveres testület kötelékében nem vehetnek részt. Az országban hatalmas spiclihálózatot mozgatnak, kezükben van ennek a hálózatnak minden kulcsa, és ezt megőrizve most a rendőrségben szétosztva őket egy igazi, virtigli hatalomátmentéssel állnánk szemben, ahol természetesen ezek az emberek bármikor aktivizálhatnák magukat. Ezt meg kell akadályozni, és ennek a legbékésebb és leghumánosabb módja, ha egyszer s mindenkorra elbocsátják őket a rendőrség kötelekéből. (folyt.)
1990. január 23., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Lemondott Horváth István - 1. folyt.
|
A garancia, amit követelünk: az, hogy nem MSZMP, nem MSZP és nem is volt MSZMP-MSZP-tag vegye át a feloszlatását ennek a testületnek, és a nyilvánosság számára végezze ezt a feloszlatást, ne a kormány számára. Számoljon el arról: mi történik, ki kapta meg a jelentéseket, kik azok, akik mozgatják a kulcsfigurákat, hogyan számolják fel a spiclihálózatot, és hogyan bocsátják el az új légiót.
- A belügyminiszter lemondása - sok más mellett - azzal a tanulsággal is szolgál, hogy a békés átmenet nem zárja ki, hogy akár a múlt hibáiért, akár a jelen rossz beidegződéseiért a felelősséget vállalni kell. És aki ezzel nem néz szembe idejében, annak tekintély- és becsületveszteséggel is számolnia kell - ami persze nehezíti a döntést. +++
1990. január 23., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|