|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az SZDSZ és a Fidesz nyílt levele Szűrös Mátyásnak, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnökének
"Tisztelt Elnök Úr
Bizonyosak vagyunk benne, hogy az esetleges büntetőjogi eljárás
Végvári JÓzsef felmentésével végződne. Addig azonban ezernyi
meghurcoltatás érhetné őt, ügye pedig tovább nyugtalanítaná a
közvéleményt, mely pedig a Belbiztonsági Szolgálattal kapcsolatos
személyi és szervezeti döntések után végre megnyugodna.
Ezért arra kérjük Önt, hogy az emberiesség és a közérdek
szempontjait követve éljen az alkotmányban biztosított jogával, és
részesítse egyéni kegyelemben Végvári József rendőrőrnagyot. úgy
véljük, a kegyelmi döntés nem zárná ki - inkább megkönnyítené -,
hogy Végvári József megjelenjen az ügyet kivizsgáló bizottságok
előtt, és ott a saját cselekedeteiről is számot adjon."
SZER, Magyar híradó:
Lemondott Horváth István
"Horváth István lemondása természetesen elkerülhetetlen volt,
hiszen újabb és újabb feszültségek forrásává vált volna, ha az a
személy, aki 10 év óta hol pártfunkcióban, hol kormányfunkcióban
felügyeli a titkosrendőrség munkáját - a békés átmenet során, ezután
a botrány után még a helyén maradt volna."
|
|
|
|
|
|
|
A JKSZ kongresszusi nyilatkozatának tervezete (2.rész)
|
Az új, demokratikus szocializmusról szóló deklarációt - mutatott rá a Borba - az utolsó pillanatban fogalmazták meg, hogy feltartóztassa a visszahúzó politikai irányzatokat, s korszerűbb, elfogadhatóbb megoldásokat ajánljon a társadalomnak. A JKSZ csúcsvezetősége szembe találva magát a kelet-európai változások kihívásával, s főként a feltartóztathatatlan belső demokratikus nyomással, meg saját meddőségével és tehetetlenségével, csak két dolog közül választhatott: vagy olyan új utat ajánl, amelyen haladva a kommunista szövetség fennmaradhat politikai erőként, vagy az ellenzék kiméletlenül elsöpri. A politikai életből való letűnés kockázata túlságosan is nagy. A hétvégén összeülő rendkívüli kongresszus talán az utolsó alkalom arra, hogy a párt megmentse önmagát. Az, hogy élni fog-e a lehetőséggel, sok tekintetben attól függ, hogy vezetői hajlandóak-e megtenni azt a radikális lépést, amely eltávolítja őket önnön bolsevista magabiztosságuktól, és közelebb hozza őket a társadalmi és politikai realitásokhoz.
Úgy tűnik, hogy az erre való hajlandóság nincs meg egyformán mindenkinél. Egyesek könnyelműen elutasítják azt az irányt, amely úgy-ahogy reményt ad a jövőben valamiféle politikai legitimitásra. Abban bíznak, hogy még van hitelük a nép körében, amely pedig egyre inkább az alternatív pártok és mozgalmak felé fordul - írta végül a legtekintélyesebb jugoszláv napilap. +++
1990. január 18., csütörtök 18:27
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|