 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A TV-hiradó és A Hét munkatársainak nyilatkozata
"A TV-hiradó és A Hét 178 tagú
közössége pénteken - eddigi történetében először -, tagjai sorából,
titkos szavazással főszerkesztő-helyettest választott.
A Hiradó és A Hét közössége tudomásul veszi a kormány, illetve a
tévé elnökségének azon jogát, hogy e két szerkesztőség első számú
vezetőjét kinevezze, de kinyilvánítja azt az akaratát, hogy ezt a
jövőben csak a közösséggel való konszenzusra jutással tegye meg. A
Hiradó és A Hét kollektívája ragaszkodik ahhoz, hogy
főszerkesztő-helyetteseit ezentúl maga választhassa meg."
SZER:
SZDSZ-BM sajtótájékoztató
"De nemcsak a vászonról tekintett ránk, nézett a szemünkbe az
egykori rendőrőrnagy, hanem eljött, hogy - bármennyire megviselt
idegállapotban, hajszoltan, a Cég bosszújától rettegve szinte
bujkálva él is - de válaszoljon az újságírók kérdéseire.
Megtudtuk tehát, hogy az utóbbi hónapokban-hetekben mintegy 40
tonnányi iratot semmisített meg a belügy. Megtudtuk, hogy az
úgynevezett operatív eszközökkel - vagyis levélellenőrzés,
telefon-és szobalehallgatás, vagy személy útján szerzett
információkat - a szolgálatvezető Pallagi Ferenc osztályvezetőnek,
vagy egyenesen Horváth István belügyminiszternek juttatta el -, mely
utóbbi aztán beszámolt a kormány, vagy az MSZMP tagjainak."
|
|
|
|
|
|
 |
A hét kérdése: Fenyegeti-e a peresztrojkát Azerbajdzsán és
Örményország viszálya?
|
1990. január 19. péntek (MTI-Press) - Nagyon nehéz telet
jósoltak a nyugati elemzők Mihail Gorbacsovnak, s a Szovjetunióban
történt események eddig őket igazolják. Amire számítani lehetett,
bekövetkezett: a nemzetiségi ellentétek a kaukázusi térségben
annyira elmérgesedtek, hogy a szovjet hadsereg bevetésére volt
szükség az Azerbajdzsán és Örményország között fenyegető
polgárháború megelőzésére.
Az azerik és az örmények ellentéte egyáltalán nem újkeletű.
Évszázados sérelmekkel keverednek a hosszú évtizedek alatt
felhalmozódott gazdasági, vallási feszültségek. A robbanás várható
volt, így az aggódó világ nem is a háborús helyzet kialakulásának
okait keresi, hanem arra vár választ, hogy a fegyveres konfliktus
milyen mértékben módosíthatja a Szovjetunióban kezdett óvatos,
vargabetükkel tarkított átalakítási folyamatot?
A történtek megítélését illetően sajátos ,,munkamegosztás,,
alakult ki a Szovjetunió határain kivül. A maguk átalakulásával
küszködő szövetségesek tapintatból vagy megszokásból hallgatnak. A
hivatalban lévő nyugati politikusok megértőek Gorbacsov
nehézségeivel szemben, s általában szűkszavú állásfoglalásaikból az
derül ki, hogy az adott kérdésben elfogadhatónak tartják a katonai
erő alkalmazását. Igazán kritkus hangot csak a sajtó használ, de a
bírálat leginkább annak szól, hogy a szovjet vezetés reformszárnya
sokáig bizonytalankodott és nem időben lépett fel kellő eréllyel.
A külvilág a peresztrojka komolyra fordulása óta azt találgatja,
hogy a parancsuralmi rendszert visszavágyó konzervatívok mikor
találhatnak ürügyet a gorbacsovi nyítás megakadályozására. A
Szovjetunióban sok tabu téma lett mindennapos viták tárgya, már-már
csak egy látszólag kikezdhetetlen kérdés maradt: a hatalmas ország -
a birodalom - egysége. A kaukázusi viszály is a balti államok
határozott önállósódási törekvéseinek tükrében nyert új dimenziót.
A rendkivüli állapot kihirdetése és a katonaság bevetése utáni
első nyilvános állásfogalalásában Gorbacsov arrról beszélt, hogy
évtizedek, sőt évszázadok óta halmozódó problémák törtek felszínre
az ország északi és déli részén. A közvetlen tűzoltáson túl Moszkva
arra törekszik, hogy a szovjet föderáció fejlesztésével találjon
megoldást a nemzetiségi gondokra. Az események menete azonban azt
mutatja, hogy a peresztrojka öntörvényei azt követelik, hogy a
gyökeres átalakkításnak ki kell terjednie a birodalom hagyományos
felépítésére is. +++
1990. január 19., péntek 13:38
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|