|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A TV-hiradó és A Hét munkatársainak nyilatkozata
"A TV-hiradó és A Hét 178 tagú
közössége pénteken - eddigi történetében először -, tagjai sorából,
titkos szavazással főszerkesztő-helyettest választott.
A Hiradó és A Hét közössége tudomásul veszi a kormány, illetve a
tévé elnökségének azon jogát, hogy e két szerkesztőség első számú
vezetőjét kinevezze, de kinyilvánítja azt az akaratát, hogy ezt a
jövőben csak a közösséggel való konszenzusra jutással tegye meg. A
Hiradó és A Hét kollektívája ragaszkodik ahhoz, hogy
főszerkesztő-helyetteseit ezentúl maga választhassa meg."
SZER:
SZDSZ-BM sajtótájékoztató
"De nemcsak a vászonról tekintett ránk, nézett a szemünkbe az
egykori rendőrőrnagy, hanem eljött, hogy - bármennyire megviselt
idegállapotban, hajszoltan, a Cég bosszújától rettegve szinte
bujkálva él is - de válaszoljon az újságírók kérdéseire.
Megtudtuk tehát, hogy az utóbbi hónapokban-hetekben mintegy 40
tonnányi iratot semmisített meg a belügy. Megtudtuk, hogy az
úgynevezett operatív eszközökkel - vagyis levélellenőrzés,
telefon-és szobalehallgatás, vagy személy útján szerzett
információkat - a szolgálatvezető Pallagi Ferenc osztályvezetőnek,
vagy egyenesen Horváth István belügyminiszternek juttatta el -, mely
utóbbi aztán beszámolt a kormány, vagy az MSZMP tagjainak."
|
|
|
|
|
|
|
Hangadók
|
Budapest, 1990. január 19., péntek (MTI-Press)
Mostanság már jó ideje, a nagy leleplezések, s az egyre nagyobb fölháborodások korát éljük. Mi tagadás: emberekről, intézményekről és testületekről, finoman fogalmazva is, gyalázatos dolgok derülnek ki. Nemcsak korábbi viselt dolgaikról, de újabb kori és pillanatnyi cselekedeteikről is.
Soroljam? Példálódzak? Inkább nem, mert félő, hogy az események egyszerű fölidézésével is csak az indulatokat szítanám, éppen ezt elkerülendő szeretnék szólni, kérni és figyelmeztetni.
Volt alkalmam néhány napja megkérdezni a magas rangú kormánytisztviselőt: hogyan látja, miként értékeli a belpolitikai helyzetet? S a megdöbbentő - mellesleg habozás nélküli - válasza: "A polgárháború felé haladunk, vészes gyorsasággal."
Volt alkalmam végighallgatni az író-politikus (vagy politikus-író?) egyik vasárnap reggel elmondott uszítását, s volt alkalmam ugyancsak tőle hallani, hogy "ütött az igazság pillanata". (El nem dönthetem: miként jöhet ez az igazság egyetlen "pillanat" alatt, s legfőképpen kinek és milyen igazsága "üt" egyetlen pillanat alatt?)
Volt alkalmam - már jó néhány hete - végighallgatni a Kossuth Rádió körkérdésére - "hogyan értékeli a belpolitikai helyzetet?" - adott legkülönbözőbb pártállású politikusok válaszait. Egyetlen kivétellel mindahányan mélységes aggodalmuknak adtak hangot. Polgárháborús veszélytől még nem, de a gazdaság végzetes szétzilálását eredményező káosztól rettegtek. Az egyetlen kivétel a minap megválasztott országgyűlési képviselő, mondván, hogy a lehető legjobb úton vagyunk a jogállamiság és a demokrácia felé. Nyilatkozatának végéről csak annyi hiányzott, hogy "ihaj-csuhaj, most aztán itt van végre a politikai kánaán "
Mióta és hányan mondják - többnyire nyugodtan és racionálisan érvelve - a politikai reformok halaszthatatlanságát, mert hogy e politikai reformok hiánya a gazdasági mélypontról való kikecmergést nehezíti. Vagy éppen lehetetleníti. S aztán többnyire ugyanők, ha késve is, s ha kezdetben tétovázva is, de csak-csak elindították a kívánatos politikai reformokat. Ideig-óráig úgy nézett ki, hogy itt valóban valóságos és megfontoltan, a józanul gondolkodó emberek intelligenciájával vezérelt politikai fordulat következik be, ilymó- don vezérelve egyúttal a most már kikerülhetetlen - és iszonyú elszántságot követelő - gazdasági átalakulást is. (folyt.)
1990. január 19., péntek 12:32
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|