Rendszerváltás és az MTI

	A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának állásfoglalása az áremelések után kialakult helyzetről (1. rész) (OS)
1990. január 18., csütörtök - A független szakszervezetek értékelése szerint az év elején végrehajtott brutális áremelési hullám, hasonlóan az elmúlt 12 év év eleji kampányaihoz, nem szolgálja sem a gazdaság egyensúlyának, sem hosszabb távú működőképességének javítását, s félő, hogy az idei intézkedések egyetlen végeredménye a társadalmi feszültségek spontán kirobbanása, illetve a gazdaságban kialakult anarchisztikus állapotok további radikális romlása lesz. Az áremelések nyomán kialakult helyzetért felelős a társadalom tűrőképességeinek határaival kísérletezgető kormányzati politika, de felelős a SZOT vezetése is, mely nem kényszerítette a szociális és gazdasági szempontokat egyaránt figyelembe vevő megoldásra a kormányzatot, hanem ehelyett saját maga átmentése érdekében szociális demagógiával vonta el a munkavállalók figyelmét a gazdaság lényegi kérdéseiről. Az idei áremeléseket is csupán kétes értékű, rövid távú gazdasági szempontok vezérelték, s a munkavállók megint nem kaptak biztosítékot arra, hogy áldozatvállalásuknak értelme lesz. A terhek újabb drasztikus növelése nem járt együtt a gazdasági bürokrácia hatalmának megtörésével, a társadalom erőforrásait szipolyozó állami monopóliumok hatalmának, árfelhajtó politizálásának korlátok közé szorításával. A munkavállalók most sem kaptak elfogadható garanciákat arra, hogy az ő érdekeiket is figyelembe veszik a tulajdonrendszer átalakításakor, hogy az újabb áldozatokért cserébe nagyobb lesz a beleszólásuk akár a vállalatok döntéseibe, akár a társadalom erőforrásainak felhasználásába. Az áremelésekre olyan körülmények között került sor, melyek között egyre inkább csökken a munkahelyek biztonsága, amikor nincsenek elfogadhatóan szabályozva a kormányzat és a vállalatok foglalkoztatási kötelezettségei, nincsenek megfelelő garanciák arra, hogy az utcára kerülő munkavállalók száma nem válik véglegesen tömegessé, és a kormányzat nem hajlandó megfelelő összegű erőforrást szánni a foglalkoztatási problémák kezelésére. Amikor semmi garancia sincs arra, hogy a kormány képes lesz korlátok között tartani az inflációt, és tárgyalásos úton megakadályozni az elszigetelt követelések és adminisztratív válaszok eszkalációján alapuló bér-ár spirál kialakulását. A munkavállalóknak úgy kellene elfogadni az idei áremeléseket, hogy miközben tovább csökken a nyugdíjak, a szociális juttatások reálértéke, aközben a munkavállalók béréből társadalombiztosításra levont egyre nagyobb összegeket a társadalmi ellenőrzés alól kibúvó bürokrácia használja fel. (folyt. köv.) 1990. január 18., csütörtök 16:30
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »