 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Egyházi és felekezeti vezetők tanácskozó testületének nyilatkozata
"A tanácskozás résztvevői megdöbbenéssel tapasztalják, hogy
különböző politikai csoportosulások ,,ökumenikus
istentiszteleteket,, rendeznek. Hangsúlyozzák, hogy istentiszteletek
szervezése az egyházak és vallásfelekezetek erre feljogosított
képviselőinek feladata és felelőssége - figyelembe véve az
ökumenikus istentiszteletek hagyományosan kialakult rendjét.
Felhívják a lelkészeket, hogy politikai csoportok által
kezdeményezett ,,istentiszteleteken,, ne vegyenek részt, mivel az
ilyen alkalmak - a tapasztalat szerint - politikai visszaélésekre
adnak lehetőséget."
SZER, Magyar híradó:
A Czinege-ügy
"A
parlamenti vizsgálóbizottság már számos embert hallgatott meg: a
könyvet író Bokor Imrét, Biszku Bélát és Korom Mihályt, Lázár
Györgyöt és Borbándi Jánost.
Már eddig is sok mindenre derült fény, és mégis az, amit sokan a
jéghegy csúcsának neveznek, egyre elképesztőbb. Kiderült: a felelős
magyar miniszterelnök folyosói pletykákból értesült miniszterei
viselt dolgairól, fogalma sem volt a honvédelem állásáról, de
majdnem ugyanez mondható el a pártfelügyeletet ellátókról. Általános
tehát a felelőtlenség felelőssége."
|
|
|
|
|
|
 |
Az azerbajdzsáni helyzet
|
------------------------
London, 1990. január 16. (BBC, Panoráma) - Első témakörünk ma
Azerbajdzsán. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének döntése,
miszerint szükségállapotot rendel el az örmény és az azerbajdzsáni
köztársaság egyes területein, és katonákat, valamint
haditengerészeti és KGB-egységeket küld a térségbe, mivel a szovjet
hatalom fegyveres megdöntésének veszélye áll fenn, már önmagában is
tükrözi a helyzet súlyos voltát.
Hírmagyarázóink és az angol sajtó kommentárjai a konfliktus
bonyolult tényezőit veszik egyenként szemügyre. Kommentátorunk a
Legfelsőbb Tanács döntése nyomán támadt aggodalmakról számol be.
- Bár katonaság bevetése már nem először történik szovjet
köztársaságokban - gondoljunk csak 1988-ban ugyanerre a térségre, s
tavaly áprilisban a Tbilisziben oly katasztrofális eredménnyel járó
beavatkozásra - a haditengerészet és a KGB-egységek igénybevétele
valóban rendkívüli.
Lehet, hogy a haditengerészet csupán a kaspi-tengeri flotillára
szorítkozik majd, mely készenlétben állhat a bakui partok mentén, ha
az örmények további tengeri evakuálására kerül sor. De az is lehet,
hogy a 3 ezer főnyi tengerészgyalogosra is szükség lehet a
fekete-tengeri flottából.
Mint az ejtőernyős és a KGB-alakulatok, a tengerészgyalogosok is
rendkívül gondosan szelektált és kiképzett katonák, harckészültségük
messze felülmúlja a szovjet átlagkatonákét. Bevetésük részben az
azeriek és az örmények közötti ellentétek olyan elfajulásának
tudható be, melyre még nem volt példa. De lesznek olyanok is a
Szovjetunióban, akiknek végigfut a hideg a hátán arra a kitételre,
hogy a döntést a szovjet hatalom megdöntésének veszélyére hozták.
(folyt.)
1990. január 16., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Azeri helyzet - 1. folyt.
|
Mihail Gorbacsov nemrég azt mondotta, hogy egyes kollégái
semmiféle eszköztől nem riadnának vissza, hogy megakadályozzák a
balti államok elszakadását. Igaz, hogy itt most más területről van
szó - de a precedens, az precedens.
- A Kreml döntése egyben azt is jelenti, hogy a szovjet hadsereg
most első ízben kerül nagyszabású bevetésre, mióta tavaly februárban
kivonult Afganisztánból - mutat rá hírmagyarázónk - aki a hadsereg
hangulatát és szerepét elemzi kommentárjában.
- Teljesen világos, hogy a szovjet katonaság,
tengerészgyalogosok és a KGB-egységei polgárháborús helyzetben
lesznek kénytelenek védelmet biztosítani szovjet állampolgárok és
kulcsfontosságú létesítmények számára. Mégpedig akkor, amikor a
katonaság hangulata rendkívül csüggedt. A moszkvai lapok nemrég
tudósításokban számoltak be arról, hány újonc próbálja elkerülni a
besorozást. Néha még azon az áron is, hogy szándékosan kárt tesz
magában.
A szovjet hadseregben uralkodó csüggedtség magyarázata nem
nehéz. Megalázó kivonulásuk Afganisztánból, csak a múlt év végén
következett be. Hivatalosan 14 ezer szovjet katona vesztette életét,
és az emberáldozatnak nem volt kézzelfogható eredménye. Gorbacsov
elnök el van szánva a honvédelmi költségvetés csökkentésére. A
katonaság létszámát például félmillióval akarja csökkenteni. Sok
katonatisztet karrierje csúcspontján helyeznek nyugállományba,
bizonytalan jövő vár rájuk.
Tavaly a Kreml 175 ezer diáknak elengedte a kötelező 2-3 évi
katonai szolgálatot. Szovjet hadihajók hosszú hónapokig tétlenül
várakoznak a kikötőkben. Brezsnyev alatt a katonaság kiváltságokat
és nagy tekintélyt élvezett. Gorbacsov elnök alatt - jelentések
szerint - elhatalmasodott a hadseregben a nikotizmus és az
erőszakoskodás. (folyt.)
1990. január 16., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Azeri helyzet - 2. folyt.
|
Gorbacsov nyugati és kelet-európai politikája folytán pedig az
egész szovjet katonaságnak át kell gondolnia, milyen érveket hozhat
fel létjogosultságára. Egyik feladata - amit magára vállalhatna - a
szovjet határokon belüli béke fenntartása lenne. Eddig azonban ez a
feladat a belügyminisztérium csapataira hárult. Anthony Mansell brit
repülő-vezérezredes, szovjetológus szerint a magas rangú
katonatisztek valószínűleg nem lelkesednek azerbajdzsáni küldetésük
iránt.
- A vezérkar egy kisebbsége valószínűleg egyáltalán nem akarja,
hogy belerángassák belbiztonsági akciókba. Az állandó hadsereg nem
kapott kiképzést ilyesmire. A vezérkar több tagja tisztában van
azzal, hogy a Szovjetunióban máris van egy anti-militaritsta
hangulat. Ezen kívül még váltig fáj nekik az afganisztán utáni rossz
sajtó. Arra is emlékeznek, hogy már a 30-as években is bevetették a
katonaságot Azerbajdzsánban a kollektivizálás ellen tiltakozó
parasztok megfékezésére.
A vezérkar zöme azonban valószínűleg arra is emlékezteti magát,
hogy a hadsereg végtére is a vörös forradalom védelmezője és a haza
őre, és nem akarja a Szovjetunió széthullását látni. A térségben
egyébként már amúgy is igen nagy számú katonaság van - valószínűleg
60-70 ezer ember. A jelen körülmények között ezek igazán
békefenntartó erőknek tekinthetők.
- Az eddigi tapasztalat nem bíztató. A 20 fegyvertelen tüntető
megölése áprilisban Grúziában a szovjet lakosság általános
megvetését vonta maga után. Nyugaton egyesek amondók, hogy a
demoralizált és lehangolt katonai elit szövetségre léphet a
politikai konzervatívokkal Gorbacsov elnök megbuktatására. (folyt.)
1990. január 16., kedd
|
Vissza »
|
|
- azeri helyzet - 3. folyt.
|
Eddigi történelme során azonban a szovjet katonaság távol
tartotta magát a közvetlen politikai szereptől, és egyelőre semmi
jele annak, hogy a vezérkaron belüli elégedetelenség végül is
politikai beavatkozásra vezethetne.
- Hírmagyarázóink után nézzük, mit szólnak az angol lapok a
szituációhoz.
- Ha a brit sajtó szovjet helyzetképet ecsetelő és kommentáló
cikkeit gesztusban kellene kifejezni, "a reménytelen fejcsóválástól
az égnek emelt kezekig"-gel lehetne jellemezni az álláspontokat.
A Guardian azt fejtegeti, miért késlekedtek ennyi ideig a
szovjet hatóságok az erélyesebb fellépéssel. Ezt részben a múltból
kísértő, félelmetes dzsinneknek tulajdonítja. Hol vannak már azok az
idők, amikor, mint múlt szeptemberben a párt központi bizottsága még
a nagy októberi forradalom teremtette testvéri nemzetekről és
nemzetiségekről szónokolhatott.
Tehát a helyzetet részint a sztálinizmus vaspántjával
leszorított, nacionalista szenvedélyek feltámadásának tudja be,
részint a határon túlról fenyegető iráni mohamedán, azaz iszlám
veszélynek. Két évvel ezelőtt még csírájában elfojthatták volna a
vendettákat, most már túl késő van ehhez. Az egyetlen megoldást
abban látja, hogy az örményeket a katonaság passzív segítségével
evakuálják. De még ez sem oldaná meg a Karabah-hegyvidék
problémáját.
A cinikusok azt mondhatnák, hogy a keresztény örményeknek
egyszerrűen nincs hová menniük, és csak az oroszokban bízhatnak. De
mennyire bánhatná Gorbacsov, hogy 1923-ban Lenin a törökök és az
azeriek megnyerése fejében Azerbajdzsánhoz csatolta a
Karabah-hegyvidéket. (folyt.)
1990. január 16., kedd
|
Vissza »
|
|
- azeri helyzet - 4. folyt.
|
A Guardian cikkének írója Gorbacsov birodalmi dilemmájának
könyveli el a helyzetet, és megoldást - az említettnél jobbat - ő
sem tud ajánlani.
A Times a felfegyverzett örmény őrségekre, és arra hivatkozva,
hogy Bakuban az örmény - úgymond: gettót - szombaton cserbenhagyták
a szovjet biztonsági erők -, megállapítja, hogy a szovjet hatóságok
egészen komoly mértékben gyakorlatilag feladják a szuverenitást.
Az örmény köztársaságot körülvevő iszlám népektől való félelem
az egyetlen tényező, mely Jerevánt eddig Moszkvához fűzte. Csak a
katonai bevatkozással kerülheti el Moszkva, hogy tekintélyének
maradványai ne foszoljanak semmivé az örmények szemében.
Ha az azeri-örmény konfliktus lenne Gorbacsov egyetlen
problémája, talán még lenne reménye a rákfene elszigetelésére és
fékentartására. Ha azonban iráni befolyásra és Teherán nyugati
befolyás elleni tirádáira széleskörü visszhang támad a mohamedán
lakosság körében: Gorbacsov éppen a nyugati modellre támaszkodó
reform-programmal forogna eddig elképzelhetetlen veszélyben.
A szovjet kormány prioritása e pillanatban az kell legyen, hogy
leállítsa a pogromokat. Végső soron azonban olyan rendezést kell
találnia, mely az iszlám köztársaságok számára is elfogadható. Ez -
ha nem a Szovjetunió teljes szétbomlása a végeredmény - csak a
marxista-leninista poggyász tengerbe dobásával érhető el - írja a
lap. Tudván azt is, hogy egy iszlám teokrácia tűrhetetlen lenne a
keleti és a déli köztársaságokban élő orosz betelepültek tízmilliói
számára. (folyt.)
1990. január 16., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Azeri helyzet - 5. folyt.
|
Ezen élet-halál kérdéseket szem előtt tartva, Gorbacsov már
felszámolta nemzeti kötelezettségeinek nagy részét. Tegnap kezdődtek
meg Prágában az 1968 óta ideiglenesen ott állomásozó szovjet erők
kivonásáról a tárgyalások.
Nyugaton még mindig arra számítanak, hogy a szovjet csapatokat
rendben, ütemesen fogják kivonni Európából több éven át a bécsi
csapatcsökkentési egyezmények keretében és a NATO-erők párhuzamos
csökkentésének megfelelően. Igaz, hogy a Szovjetunió hadereje nem
alábecsülendő. Ha azonban a szovjet határokon belül az
örmény-azerbajdzsánihoz hasonló konfliktusok robbannának ki,
képtelen lenne gigantikus közép- és kelet-európai terheit ezzel
egyidőben vállán viselni.
A szovjet konfliktusok megakadályozása tehát életbevágóan fontos
számára. A Vörös Hadsereg ennek következtében sokkal korábban
visszavonulhat Moszkvába Európából, mint ahogy erre bárki számított
volna eddig.
Az Independent az ősi kaukázusi gyűlöletet veszi szemügyre
szerkesztőségi cikkében. Először is szembeállítja a balti államok
békés és racionális függetlenségi mozgalmait, az azerbajdzsániak és
az örmények, úgymond: meztelenül faji és nacionalista
szenvedélyeivel. A szovjet erők ott hálátlan, és valószínűleg
lehetetlen feladatra vállalkoznak: akármelyik felet védelmezik, a
fizetség a másik részről antagonizmus és golyók. A kommunista párt
pedig nem tud közvetítőként fellépni, mert az elmúlt évtizedek alatt
minden hitelét eljátszotta.
Az iráni forradalom és a fundamentalista agresszív iszlám
hátterével: csábító, hogy elsősorban az örményekkel szimpatizáljon
az ember. Elég az 1915-ös örmény mészárlásra gondolni a törökök
kezétől, és arra, hogy az örmények a kereszténység legkeletibb
védőbástyájának tekintik magukat - az iszlám ellenében. (folyt.)
1990. január 16., kedd
|
Vissza »
|
|
- Azeri helyzet - 6. folyt.
|
De az azerbajdzsániaknak is megvan az okuk a panaszra. A bakui
olajmezőkkel a kuvaitiakkal egyenlő mértékű gazdagságot
élvezhetnének, ha az orosz gyarmati birodalom nem sajátította volna
ki e kincsüket - ráadásul harmadosztályú állampolgároknak tekintve
őket.
Irán felé azonban - az Independent véleménye szerint - hiába
tekintenek. A teheráni kormány nem akarja megbolygatni új baráti
kapcsolatait Moszkvával. Ezen felül az iráni-azeriek mindig is az
iszlám liberális változatának erődje voltak. Mindig is ellenségesek
a központi - teheráni - hatalommal szemben.
A cinikusok számára - és úgylátszik: minden lap előszeretettel
hivatkozik a cinikusokra - a Karabah-hegyvidék körüli konfliktus nem
is jön olyan rosszul Moszkvának. Hiszen amíg mindkét fél versenyez a
Kreml támogatásáért, befolyása nem csökken. Végső soron azonban az
adukat az azerbajdzsániak tartják kezükben - az Independent
konklúziója szerint. Az ő kezükben van az olaj, hitüket osztja a
Szovjetunióban 50 millió mohamedán - akiket viszont Gorbacsov vajmi
kevéssé kíván maga ellen hangolni. +++
1990. január 16., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.24-90.01.31) - Jób
"Január 16-án este nyolckor JÓB pontosan érkezett a filmgyárhoz, a Pasaréti útra. Felmentünk a Fekete Doboz stúdiójába, és JÓB megnézte a filmet. Rendben találta, csak egy-két kisebb kifogása volt, amin ott helyben segítettünk... Elmondtam neki, hogy január 19-én lesz a nagy nap, s azt is hol, és hány órakor... Abban maradtunk, hogy JÓB aznap fél tízre - a sajtótájékoztató kezdete előtti biztonságos másfél órával -, a Graffiti közelében lévő, kipróbáltan "tiszta" lakásra megy. Én ott várom, s megjelenik ügyvédje is, Lévai Anikó, vagy Dornbach Alajos. Ketten vállalták ugyanis az őrnagy védelmét."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|