|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Egyházi és felekezeti vezetők tanácskozó testületének nyilatkozata
"A tanácskozás résztvevői megdöbbenéssel tapasztalják, hogy
különböző politikai csoportosulások ,,ökumenikus
istentiszteleteket,, rendeznek. Hangsúlyozzák, hogy istentiszteletek
szervezése az egyházak és vallásfelekezetek erre feljogosított
képviselőinek feladata és felelőssége - figyelembe véve az
ökumenikus istentiszteletek hagyományosan kialakult rendjét.
Felhívják a lelkészeket, hogy politikai csoportok által
kezdeményezett ,,istentiszteleteken,, ne vegyenek részt, mivel az
ilyen alkalmak - a tapasztalat szerint - politikai visszaélésekre
adnak lehetőséget."
SZER, Magyar híradó:
A Czinege-ügy
"A
parlamenti vizsgálóbizottság már számos embert hallgatott meg: a
könyvet író Bokor Imrét, Biszku Bélát és Korom Mihályt, Lázár
Györgyöt és Borbándi Jánost.
Már eddig is sok mindenre derült fény, és mégis az, amit sokan a
jéghegy csúcsának neveznek, egyre elképesztőbb. Kiderült: a felelős
magyar miniszterelnök folyosói pletykákból értesült miniszterei
viselt dolgairól, fogalma sem volt a honvédelem állásáról, de
majdnem ugyanez mondható el a pártfelügyeletet ellátókról. Általános
tehát a felelőtlenség felelőssége."
|
|
|
|
|
|
|
Tévé van egy pupú, sőt..(sorozatcím) Olaszország: ki
ellenőrzi a képernyőt? (1.rész)
|
1990. januar 16. kedd (MTI-Panoráma) - Az olasz tévéhíradók
,,pártirányítása,, oly szoros és nyilvánvaló, hogy a közvélemény
találó gúnynevekkel illeti a képernyős tájékoztatást: telenusco,
telecraxi, telekabul. - Nusco Ciriaco De Mita kereszténydemokrata
volt pártvezető és kormányfő délvidéki szülőfaluja, és a TV1 híradó
kereszténydemokrata provincializmusát érzékelteti. A második
csatorna a szocialista párté és a híradóban minden este Craxi a
főszereplő. A harmadik - és legszegényebb - csatorna híradója a
kommunisták birtokában üzemel, korántsem mentesen némi ellenzéki
elvakultságtól.
,,Nem, ez nem a BBC,, - sóhajtott föl éppen a napokban egy tévés újságíró, aki e címmel publikált könyvet a RAI berkeiben kialakult viszonyokról a pártok hatalmi osztozkodása nyomán. A szakmai ideál olasz tévés és nem tévés újságírók körében egyfajta szigorú szakmai etika (felelős és szigorúan ellenőrzött tényközlés) és pártatlanság a hatalommal szemben. Ennek megtestesítőjét vélik fölfedezni a BBC-ben.
Csakhát az olasz politikai rendszer nem az angol kétpárti váltógazdaság, ahol könnyű egyenlő távolságot tartani és enyhe gőggel felülemelkedni. Az olasz parlamentben 12 párt foglal helyet, a kormány, az államigazgatás és a gazdasági pártok vadászterülete. Világos és a legtermészetesebb, hogy a tájékoztatás kulcspozíciói nem maradnak ki ebből.
Olyannyira nem, hogy még a párton belüli mozgások is tükröződnek. Amikor De Mitát párthívei leváltották, hogy a Forlani-Andreotti csoportot juttassák hatalomra (és velük egy másik pártstratégiát), a RAI vezérigazgatójának is mennie kellett, mert ő De Mita köréhez tartozott. A televízióhoz és a rádióhoz az újságírók többnyire pártigazolvánnyal és ajánlással kerülnek. E helyzet korlátai és morális buktatói meglehetősen nyilvánvalóak, s maga az olasz újságírótársadalom évek óta küzd megváltoztatásáért.
Akár elrettentő példának is idézhetnénk tehát a jelenlegi hazai viták tükrében. Csakhogy a formálódó magyar politikai rendszer minden jel szerint közelebb áll majd az olaszhoz, mint a távoli és ködös Angliához. És balgaság lenne azt hinni, hogy az olasz rendszer nem működik jól. Az ország gazdasági teljesítőképessége igazolja. Aki pedig ismeri a nyugat-európai tájékoztatási viszonyokat, nyugodt szívvel állíthatja, hogy az olasz televízió sem rosszabb a franciánál, nyugatnémetnél, vagy akár a BBC-nél. (folyt.)
1990. január 16., kedd 12:43
|
Vissza »
|
|
Olaszország: ki ellenőrzi a képernyőt? (2.rész)
|
A tévéhíradók és az őket ellenőrző hatalom, a pártok viszonya korántsem felhőtlen. A TG2 főszerkesztőjét a Craxi-időszakban ötször váltották le és cserélték ki másra, mert túlságosan ,,önállóak,, akartak lenni. Alberto la Volpe jelenlegi főszerkesztő azt mondja: ,,Igen, ez olyan poszt, ahol mindennap szól a telefon, és akad valamilyen politikus, aki vezetni akarja a kezemet. Ennek ügyesen ellen kell tudni állni. Eddig nem voltak túl nagy összetűzéseim.,, Akadt olyan elődje, aki fél év alatt bedobta a törülközőt.
A csatornák és híradók felosztása is ,,ügyes trükk,, , ami sokmindent levezet, jobb helyzetet teremt, mintha egyetlen híradó szerkesztésében ütköznének naponta a pártszempontok. Az is figyelemre méltó, hogy a kormányzat nem törekszik kizárólagosságra, és a kommunista ellenzéknek is juttatott helyet, (igaz, a legcsekélyebb nézettségű csatornát). A RAI tevékenységét parlamenti ellenőrző bizottság felügyeli, s ebben minden párt helyet foglal. Maga az állami rádió és TV részvénytársaság formájában működik (a kormányzat nevezi ki a vezetőket), ám az igazgatótanácsban szintén ott ülnek a pártok, nemcsak a kormánypártok képviselői. Vagyis a politikai ellenőrzés több szintű és mindenkinek van szava, némi beleszólása, egymást ellenőrzik és az eredmény meglehetős magas szintű tárgyilagosság.
Aligha magyarázható másképp az a sok ,,fegyvertény,, , amikor épp a tévéhíradók lepleznek le sorozatban visszaéléseket, botrányokat. Az utóbbi idő egyik legnagyobb botrányát (Ustica szigete fölött egy katonai rakétával tévedésből lelőttek egy utasgépet, több mint száz ember vesztette életét, és a katonai vezetés igyekezett eltitkolni a történteket) teljes egészében a kereszténydemokrata ESO híradó tarta fel szenzációs riportokkal. A főszerkesztőt nem váltották le, mert szakmailag magas szinten dolgozott ebben az ügyben, kikezdhetetlenül. (folyt.)
1990. január 16., kedd 12:47
|
Vissza »
|
|
Olaszország: ki ellenőrzi a képernyőt? (3.rész)
|
Eugenio Scalfari, az olasz sajtó egyik nagy egyénisége, a La Repubblica főszerkesztője így is túlzottnak tartja a pártok beleszólását és a minap olyan kuratórium felállítását javasolta a parlamenti felügyelő bizottság helyett, amelyben pártokon kívüli, tekintélyes személyiségek foglalnak helyet. Ez a kuratórium egyfajta ,,törvényszék,, lehetne a sajtó (nemcsak a televízió) fölött. A nyomtatott sajtót nem annyira a pártok, mint a gazdasági-üzleti hatalmi központok fenyegetik önállósága elvesztésével. ,,Ugyan miért lenne ez a kuratórium jobb és függetlenebb, mint a parlament?,, - érvelt a RAI elnöke. Egy másik javaslat (ez a RAI-n belül) egyfajta ,,szakmai tízparancsolat,, összeállításával és kötelezővé tételével vélte megoldani a hatalom beleszólásának korlátozását.
Az újságíró-szövetség évek óta állhatatosan követeli a trösztellenes törvényt és a sajtó működéséhez szükséges jogi garanciákat. Maga a pluralista demokratikus intézményrendszer, kifejlett formájában, azonban önmagában is hatalmas garancia, nemkülönben az újságíró szakma öntudata, szakmai etikája. Felfogásuk: a sajtó dolga a hatalom ellenőrzése, folyamatos elszámoltatása, és a vélemények szabad nyilvánosságának biztosítása, de felelősséggel. A hatalomhoz fűződő viszony tehát kétarcú: függőség és függetlenség együtt. Igazi művészet... +++
Magyar Péter (Róma), MTI-Panoráma
1990. január 16., kedd 12:51
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.24-90.01.31) - Jób
"Január 16-án este nyolckor JÓB pontosan érkezett a filmgyárhoz, a Pasaréti útra. Felmentünk a Fekete Doboz stúdiójába, és JÓB megnézte a filmet. Rendben találta, csak egy-két kisebb kifogása volt, amin ott helyben segítettünk... Elmondtam neki, hogy január 19-én lesz a nagy nap, s azt is hol, és hány órakor... Abban maradtunk, hogy JÓB aznap fél tízre - a sajtótájékoztató kezdete előtti biztonságos másfél órával -, a Graffiti közelében lévő, kipróbáltan "tiszta" lakásra megy. Én ott várom, s megjelenik ügyvédje is, Lévai Anikó, vagy Dornbach Alajos. Ketten vállalták ugyanis az őrnagy védelmét."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|