Rendszerváltás és az MTI

	Tévé van egy pupú, sőt..(sorozatcím) Olaszország: ki ellenőrzi a képernyőt? (1.rész)
1990. januar 16. kedd (MTI-Panoráma) - Az olasz tévéhíradók ,,pártirányítása,, oly szoros és nyilvánvaló, hogy a közvélemény találó gúnynevekkel illeti a képernyős tájékoztatást: telenusco, telecraxi, telekabul. - Nusco Ciriaco De Mita kereszténydemokrata volt pártvezető és kormányfő délvidéki szülőfaluja, és a TV1 híradó kereszténydemokrata provincializmusát érzékelteti. A második csatorna a szocialista párté és a híradóban minden este Craxi a főszereplő. A harmadik - és legszegényebb - csatorna híradója a kommunisták birtokában üzemel, korántsem mentesen némi ellenzéki elvakultságtól. ,,Nem, ez nem a BBC,, - sóhajtott föl éppen a napokban egy tévés újságíró, aki e címmel publikált könyvet a RAI berkeiben kialakult viszonyokról a pártok hatalmi osztozkodása nyomán. A szakmai ideál olasz tévés és nem tévés újságírók körében egyfajta szigorú szakmai etika (felelős és szigorúan ellenőrzött tényközlés) és pártatlanság a hatalommal szemben. Ennek megtestesítőjét vélik fölfedezni a BBC-ben. Csakhát az olasz politikai rendszer nem az angol kétpárti váltógazdaság, ahol könnyű egyenlő távolságot tartani és enyhe gőggel felülemelkedni. Az olasz parlamentben 12 párt foglal helyet, a kormány, az államigazgatás és a gazdasági pártok vadászterülete. Világos és a legtermészetesebb, hogy a tájékoztatás kulcspozíciói nem maradnak ki ebből. Olyannyira nem, hogy még a párton belüli mozgások is tükröződnek. Amikor De Mitát párthívei leváltották, hogy a Forlani-Andreotti csoportot juttassák hatalomra (és velük egy másik pártstratégiát), a RAI vezérigazgatójának is mennie kellett, mert ő De Mita köréhez tartozott. A televízióhoz és a rádióhoz az újságírók többnyire pártigazolvánnyal és ajánlással kerülnek. E helyzet korlátai és morális buktatói meglehetősen nyilvánvalóak, s maga az olasz újságírótársadalom évek óta küzd megváltoztatásáért. Akár elrettentő példának is idézhetnénk tehát a jelenlegi hazai viták tükrében. Csakhogy a formálódó magyar politikai rendszer minden jel szerint közelebb áll majd az olaszhoz, mint a távoli és ködös Angliához. És balgaság lenne azt hinni, hogy az olasz rendszer nem működik jól. Az ország gazdasági teljesítőképessége igazolja. Aki pedig ismeri a nyugat-európai tájékoztatási viszonyokat, nyugodt szívvel állíthatja, hogy az olasz televízió sem rosszabb a franciánál, nyugatnémetnél, vagy akár a BBC-nél. (folyt.) 1990. január 16., kedd 12:43
Vissza » Folytatásokkal »