 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Fidesz Választmányának nyilatkozata
"A Fiatal Demokraták Szövetsége
megdöbbenéssel fogadta a hírt, hogy Horn Gyula külügyminiszter
fogadta Pik Bothát, a Dél-afrikai Köztársaság külügyminiszterét.
Szervezetünk, amely megalakulásától fogva az emberi jogok
kivívása és tiszteletben tartása mellett kötelezte el magát,
tiltakozik az ellen, hogy a magát megújulónak nevező magyar kormány
hivatalos kapcsolatot létesít a Föld egyik legpregnánsabb fajüldöző
rendszerének vezetésével és annak képviselőjét egy ilyen,
demokráciára érzékeny időszakban fogadja."
SZER, Hölgyválasz:
Magyar gyorssegély Romániának
"A decemberi események - melyekhez Tőkés László keménysége, a
presbitérium és a hívők bátorsága volt a gyújtószikra - napok alatt
harapóztak el egész Romániában. A magyarországi döbbent
hitetlenkedés után, első reakció az együttérzés és a segítőszándék
elemi erejű kitörése volt. Én az ötvenhatos forradalom napjaiban
láttam ingyen élelemmel, adományokkal megrakott teherautókat, és
most 33 év után ez a kép rémlett fel előttem, amikor sorra jártam az
órák alatt felállított adomány-gyűjtőhelyeket."
|
|
|
|
|
|
 |
Mi legyen a veszteséges vállalatokkal?
|
Szinte minden hazai párt programjában nagy súlyt kap a
követelés, hogy számolják fel a veszteséges vállalatokat. Ezzel
szemben szó sem esik arról, hogy minden vállalatnál szüntessék meg a
pocsékolást, számolják fel a bürokráciát. Ebben súlyos egyoldalú
szemléletet, sőt tudati torzulást látok.
alc. Nem a veszteséges vállalatok megszüntetésével kell kezdeni.
A veszteséges vállalatok felszámolása ugyan a piacgazdaságokban
természetes és állandó folyamat, amit a politika alig vesz
tudomásul, hiszen normális piaci viszonyok között a veszteség nem
válhat tömegjelenséggé. Hiszen a gyengén működő vállalatokat
legtöbbször már "menet közben" átszervezik, a felesleges kiadásokat
megszüntetik, a veszteséges részlegeket leadják, még mielőtt
általánossá, krónikussá válhatna a veszteségesség. A modern
társadalmakban a tartósan veszteséges nagyvállalat ezért igen ritka
jelenség. A fent elmondottakból tehát az lenne az első tanulság,
hogy nem a veszteséges vállalatokat kell felszámolni, hanem mindíg
és mindenütt a veszteségek, a pazarlások, a felesleges kiadások
ellen kell küzdeni. Mégpedig a meglévő működő vállalatokon belül, és
nemcsak azoknál, amelyek már veszteségesek, hanem mindegyiknél, a
nyereséggel gazdálkodóknál is. De mit tegyünk akkor, ha a múlt
hibáiból sok veszteséges vállalatot örököltünk?
Biztosítani kell, hogy csak az a vállalat legyen veszteséges,
amelyik valóban az. A mi jelenlegi árrendszerünkben, a
mérlegadataink mellett semmi biztosíték nincs arra, hogy minden
veszteséges vállalat valóban az, sőt még arra sem, hogy nyereséges
vállalatok valójában nyereségesek-e. Mi most előbb akarunk vágni,
aztán mérni. Ezt a sorrendet feltétlenül meg kell fordítani.
Nálunk a veszteségesség fogalmát nem társadalmi, hanem szűk
vállalati szemszögből ítéljük meg. Veszteséges az a vállalat,
amelyiknek kevesebb a bevétele, mint a kiadása. Ez így van jól a
főkönyvelők és az adóhivatal szempontjából. A társadalmi érdek
azonban mást kíván. Erre ugyan már jó hatvan éve Keynes felhívta a
figyelmet, de még mindíg nem vettük tudomásul. Mi van ugyanis, ha
leállítunk egy veszteséges vállalatot? Nemcsak a veszteséget
takarítjuk meg, hanem kiesik egy sor költségvetési bevétel, hiszen
nem fizet tovább bérjárulékot, más adókat. (folyt.)
1990. január 11., csütörtök 14:46
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|