Rendszerváltás és az MTI

	Alakuljanak magyar-román és román-magyar baráti körök (1. rész) (OS)
1990. január 9., kedd - Mi, a Pécsett működő Magyar-Román Baráti Kör tagjai felhívással fordulunk honfitársainkhoz: tegyük közös nemzeti ügyünkké a magyar és a román nép történelmi megbékélését. A romániai forradalom győzelme és az annak nyomán kibontakozó demokratikus átalakulás olyan esélyt kínál az évszázados gyűlölködés lángjának kioltására, amilyenre nem volt példa Trianon óta. Történelmi felelősségünk, hogy - megragadva a pillanat adta nagyszerű lehetőséget - baráti jobbot nyújtsunk most a román népnek. Ha elmulasztanánk, joggal kárhoztatná nemzedékünket az utókor. A forradalom tisztító vihara egyaránt megérintette a román és a magyar lelkeket. Nem szabad hagynunk, hogy ezt a katartikus élményt felőröljék a gondokkal terhes hétköznapok, az esetleg újraéledő gyanakvások, félreértések, előítéletek. Kihasználva tehát az egymás iránt támadt érdeklődést és tiszteletet, alakítsunk ki új Románia-képet a magyarokban és új Magyarország-képet a románokban. Mert lássuk be, hogy nem ismerjük a másikat elég jól, hiába élünk ezer év óta egymás mellett ezen a tájon. Keveset tudunk egymásról, s amit tudunk, nem biztos, hogy az a való. Mind mostanáig csak a magunkét mondtuk: magyar a magyar érveket, román a román érveket, s ez nem vezetett sehova. Azt akarjuk, hogy legyen már vége a meddő számonkérésnek: ki, mikor, mit tett és mondott. A sebek újra meg újra felszakítása csak a régi keserűségeket táplálja. Abból a helyzetből induljunk ki, ami most van, 1990 elején. A magyar nép is, a román nép is önerejéből lett független és szabad, önakaratából fogott hozzá a jogállam felépítéséhez és nyitotta meg magát a világ előtt. A történelemben először együtt mozognak a politikai óramutatók Budapesten és Bukarestben. Ámde máris hallani hamis hangokat bizonyos rosszul értelmezett nemzeti érdekek védelmében. Ne engedjünk teret a kútmérgezőknek Mi, pécsi értelmiségiek a Magyar-Román Baráti Kör megalapításával egyfajta küldetést vállaltunk: megbontását annak a falnak, amelyet a régmúlt és a közelmúlt politikai rendszerei emeltek a két nép közé. Eddig az arcunkba fújt a szél... Magányosan, elkeseredetten, meg-megfogyatkozó reménységgel küzdöttünk az értetlenség és a gyanakvás, a leplezett bizalmatlanság és a nyílt elutasítás ellen, most már egyetértő barátokra vágyunk itthon és a szomszédban egyaránt Felhívunk tehát minden európai gondolkodású, nemzeti érzésű magyart és románt, hogy alapítsák meg a barátságot építő és ápoló társaságaikat, s teremtsenek közvetlen kapcsolatot egymással az országhatáron át. (folyt.köv.) 1990. január 9., kedd 18:11
Vissza » Folytatásokkal »