Rendszerváltás és az MTI

	Jugoszláv nemzetiségi politika
München, 1990. január 7. (SZER, Lármafa) - Jugoszláviáról korábban az a vélemény volt széles körben elterjedve, hogy a Monarchia utódállamai közül ott érvényesülnek leginkább a nemzetiségi jogok. Belgrád mai kisebbségi politikája sajnos rácáfol erre a nézetre. Hallgassák meg Végvári Viola beszámolóját a jugoszláv nemzetiségi politika egyre feltűnőbb szépséghibáiról. - Napjainkra immár világossá vált, hogy a fennhangon példamutatónak hirdetett jugoszláv nemzetiségi politikának voltak ugyan egyedülálló dícséretes megnyilatkozásai, de hogy a lakkréteg legalább újjnyi vastagon állt rajta, és ma sem kopott le róla, az biztos. Mert vajon milyen lehet a nemzetiségi politikája annak a tagköztársaságnak, amelynek egyik legbefolyásosabb vezetője a lehető legüdvösebb jelenségnek tartja a vegyes házasságon át történő beolvasztást? Milyen az a nemzetiségi politika, hogy a korábbi vezetők súlyos vétségeit említsük, amely egy évtized alatt 50 ezerrel sorvasztja el egy kisebbség létszámát? Milyen nemzetiségi politika továbbá az, amely ugyan senkit sem kényszerít bottal, hogy iskoláját a többség nyelvén végezze, ám szinte minden gyakorlati lehetőséget megvon a nemzetiségi diáktól, hogy az anyanyelvén tanuljon. Vagy vegyünk egy egészen friss példát. Mennyire toleráns az a kultúrpolitika, amely "csak azért is" alapon az egész Vajdaság területén a ciril betűs írást helyezi a latin betűs írás fölébe, holott ez utóbbit egyaránt ismerik az itt élő magyarok, szlovákok, románok, ruszinok, horvátok és szerbek is. (folyt.) 1990. január 7., vasárnap
Vissza »

	- Jugoszláv politika - 1. folyt.
Ha a ciril betűs írásmódot meghagynák a bürokrácia írásmódjának, az ellen talán kevesebben emelnének kifogást, ám hogy a havi - nem is kis - előfizetési díjért nézett újvidéki televízióban a vasárnap délutáni filmet a korábbi szokástól eltérően most már ciril betűkkel feliratozzák, az enyhén szólva irritálja a kisebbségeket. Ez alapján tehát nem valószínű, hogy valamiféle sajátos és különösképpen toleráns nemzetiségi politika az, amelyről Jugoszláviában a közelmúltban és manapság beszélni lehet. A kép azonban mégsem olyan sötét, mint amennyire az eddig elmondottakból lehetne következtetni. Ez az optimista állítás arra alapozódik, hogy a vajdasági kisebbségben, így a magyarságban is a saját sorsával kapcsolatos kérdések mind határozottabban merülnek fel, és tudatosodnak. Nem utolsó sorban annak eredményeként, ami egész Kelet-Európa arculatát megváltoztatja. A téma többé nem tabu. És ezt az új szerb politika kevés erényeinek egyikeként lehet elkönyvelni. Foglalkozik a problémával a sajtó, nemrégiben pedig az újvidéki íróegyesület tribünjén tartottak vitaestet és megvitatták a kisebbségek időszerű helyzetét. Az már régen világos volt, hogy a többség és a kisebbség viszonya koránt sem egysíkú, egyszerű, hanem emberi jogi kérdés, tehát a Helsinkiben megindított folyamatok keretébe tartozik. Mondom: így elvben ez nem volt vitás. De a Rubikont most lépték át errefelé, amikor az ügy emberi jogi vonatkozását a lehető legnagyobb határozottsággal domborították ki a vitatribün résztvevői, a vajdasági magyar értelmiség színe-java. (folyt.) 1990. január 7., vasárnap
Vissza »

	- Jogoszláv politika - 2. folyt.
Néhány mondat erejéig idézünk a továbbiakban a tribünön elhangzott vitaindítóból, majd egy, a minap az itteni nemzetiségi sajtóban a népszaporulat, a népesség-csökkenés és a népfogyatkozás kérdéseit taglaló cikkből. Ha igaz - hangzott el a vitaindítóban -, hogy az új szerbiai oktatási törvény-tervezetre a társadalmi vita során tett megjegyzésekből szinte semmi sem került elfogadásra, akkor holnap, holnapután megtörténhet, hogy a kisebbségek szerb-horvátul ugyan tanulnak, az anyanyelvükön azonban nem - hangzott el a vitaindítóban, amelynek zárógondolatait tartom még érdemesnek további idézésre: - Aki ismeri a Vajdaságban élő nemzetiségek oktatási rendszerének siralmas állapotát, az jól tudja, hogy a romlás folyamata nem most kezdődött. A felelősség terhe elsősorban a nemrégiben megbukott tartományi vezetőségre hárul, elhibázott iskolapolitikája miatt. A jugoszláviai magyarok bíznak abban, hogy a szerbiai oktatáspolitika és a törvényhozó a korábbról eredő bajokat nem tovább növelni, hanem gyógyítani akarja a most kilátásba helyezett reformmal. E ponthoz érkezve azonban újabb probléma merül fel: az emberanyag, az utánpótlás kérdése. A minap látott napvilágot a sajtóban az az írás, amely közli, hogy a jugoszláviai magyarság létszáma a két legutóbbi népszámlálás közötti, tehát az 1971-től 1981-ig terjedő időszakban mintegy 50 ezerrel lett kisebb. A különféle hivatalos statisztikák szerint évről-évre fogyatkoznak az anyanyelvükön tanuló nemzetiségi diákok is. (folyt.) 1990. január 7., vasárnap
Vissza »

	- Jugoszláv polit. - 3. folyt.
A magyarság esetében ez a létszámcsökkenés az általános iskolákban az 1976/77-es, és az 1988/89-es tanévet összehasonlítva több mint 4 ezer fős fogyatkozást jelent. 1989-ben 6301 magyar kisdiák ilyen vagy olyan okból nem élt az anyanyelvi oktatás lehetőségeivel. Az iskoláztatásban mutatkozó súlyos problémák mellett van egy, ennél talán még súlyosabb is, ez pedig a népszaporulat kérdése. Ennek roppant szövevényes ok-okozati összefüggéseit most nem vizsgálva adjuk közre az itteni nemzetiségi sajtóban napvilágot látott adatokat. Akkor, amikor a népszaporulat Szerbiában 1,8, a Vajdaságban pedig 1,6 ezrelék, addig a magyarság esetében 1981-ben 1,27, napjainkban pedig bizonyos becslések szerint 0,95 és 0,85 ezrelék körül alakul. 1987-ben például 4170 magyar nemzetiségű kisgyermek született és 6299 férfi és nő hunyt el, ami azt jelenti, hogy 2129-cel nagyobb az elhalálozottak száma a születettekéhez viszonyítva. A rendkívül alacsony népszaporulat illetve születési és elhalálozási arányszámok egyensúlyának a katasztrofális megbomlása miatt 1981-től napjainkig több mint 13 ezerrel csökkent a vajdasági magyarság létszáma. A vegyes házasságokban és az iskoláztatásban rejlő asszimilációs tényezők nyilvánvalóak. Ám a jugoszláviai magyarság azért is fogyatkozik ilyen vésztjóslóan, mert a megélhetési körülmények romlása folytán csökkent a születések arányszáma. E bűvös körből meg mintha már nem is lenne látható a kiút. Ám a népeknek, amelyeknek van múltjuk és jelenük, meg kell találniuk a jövőbe vezető utat is. +++ 1990. január 7., vasárnap
Vissza »