Rendszerváltás és az MTI

	Jövőkutató a gazdasági kibontakozásról (1. rész)
1990. január 7., vasárnap - Félő, hogy az elkövetkezendő években hazánk a környező országok mögött mind társadalmi, mind gazdasági téren nagy mértékben lemarad. Ugyanis Magyarországon olyan mély gazdasági és társadalmi válság bontakozott ki, amelynek felszámolása hosszú évekbe telhet - jelentette ki Gidai Erzsébet, a közgazdaságtudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia jövőkutatási bizottságának elnöke az MTI munkatársának, aki a magyar gazdaság jövőképéről kért tájékoztatást. - A gazdaságban szinte visszafordíthatatlan károk keletkeztek az elmúlt években - húzta alá -, hiszen az adósságterhek olyan mértékben növekedtek, hogy azok már-már elviselhetetlen terhet jelentenek. A felvett hitelek túlnyomó többsége a veszteségek finanszírozását szolgálta, és szolgálja ma is. Ezeket az összegeket nem lehetett fejlesztésre fordítani, azok - ellenőrizetlenül ,,elfolytak,,. A másik neuralgikus pont, mely pillanatnyilag sújtja az egész nemzetgazdaságot: az elszabadult infláció. Ez korlátozza mind az egyének, mind pedig a vállalatok mozgásterét, -szabadságát. Továbbá a tulajdonreform sem úgy zajlik, ahogyan arra szükség lenne, mivel a tapasztalatok szerint ez ötletszerűen megy végbe, s félő, hogy ha ezen nem változtatnak, akkor a nemzeti vagyon kiárusítása következik be. E válsághelyzetnek a magyar népesség döntő többsége a kárvallottja, míg csupán egy szűk réteg - főként az ügyeskedők - nevezhető haszonélvezőjének. x A jelenlegi helyzeten miként lehet Ön szerint változtatni? - A jövőről csak akkor lehet tárgyilagosan beszélni, ha tudományos alaposággal föltárjuk, ellenőrizzük és megismerjük múltunkat és jelenünket egyaránt. Ennek tudatában azt lehet mondani, hogy a legsürgetőbb feladat a rövid távú úgynevezett válságkezelő program kidolgozása. Ennek koncepcionálisan tartalmaznia kell a választ a jelenlegi gazdaságpolitikai gyakorlat valamennyi felvetett kérdésére. Vagyis: az eladósodási folyamatot le kell állítani, mégpedig úgy, hogy nem kell minden áron a fizetőképesség megőrzésére törekedni - s ennek terheit a lakosságra hárítani -, hanem az adósságok egy részét le kellene irattatni, - amire egy stabil kormánynak jó esélyei lennének. Át kellene ütemeztetni az adósság visszafizetését, illetve haladékot kellene kérni a törlesztésre. Így időhöz jutna és stabilizálódhatna a magyar gazdaság. Mindezt a kutatóink által végzett modell-kísérletek is igazolják, ugyanúgy, mint azt az állításunkat, hogy azonnal le kellene állítani a nemzeti vagyon kiárusítását, azaz a privatizáció mostani formában való végrehajtását. (folyt.köv.) 1990. január 6., szombat 16:26
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Jövőkutató a gazdasági kibontakozásról (2. rész)
Lényeges lenne ezen kívül az antiinflációs gazdaságpolitika kialakítása, amelynek segítségével megfékezhető lenne az áremelkedés. Ezt klasszikus közgazdasági beavatkozásokkal, például árstoppal és egyéb más intézkedésekkel lehetne elérni. Mindezekkel megalapozhatnánk egy olyan nemzeti takarékossági programot, amely a pazarló költségtényezőket kiküszöbölné a gazdaságból, ezért nem a lakosság terhére tennénk. E program végrehajtása után teremtődnének meg azok a feltételek, amelyek szükségesek a gazdaság fejlődéséhez. x Végül is kijuthatunk-e a jelenlegi zsákutcából? Vannak-e tudományosan is indokolható kitörési pontok? - Ez attól függ E ponton mutatkoznak a legnagyobb kérdőjelek. Ugyanis attól függően, hogy a válságmenedzselő program megvalósul-e, vagy sem, alakul a gazdaság jövője is. Ha az ismertetett program alapján a válságból sikerül kilábalnunk, akkor megindulhat a fejlődés; ha nem, akkor nagy valószínűséggel azzal kell számolni, hogy a társadalom tűrőképessége kritikus ponthoz érkezik. - Tételezzük fel a legkedvezőbb helyzetet - azaz, hogy sikerül úrrá lenni legalapvetőbb gondjainkon -, akkor mindenekelőtt az infrastruktúrát kellene fejleszteni, hogy a különböző ágazatokat talpra tudjuk állítani, az infrastruktúra hiánya ugyanis az általános fejlődés gátjává vált. Kitörési pont lehet az agrárágazat, hiszen ez hagyományosan olyan terület, ahol van szellemi és anyagi tőkénk egyaránt, így van mire építeni. Ezen kívül iparágközi területeket is meg kellene vizsgálni, hol van nagy szellemi munkahányad, s miként lehetne kis anyagigénnyel nagy nyereséget elérni, mint például az elektronikában, vagy ennek is egy speciális területén, a szoftver-fejlesztésben. Ilyen húzóágazat lehet a biotechnológia és a gyógyszeripar. Kiemelt szerepet kell kapnia az oktatás modernizálásának is. A gazdaságban úgy kell rendet teremtenünk, hogy a továbbiakban a vállalatok érdekeltek legyenek munkájuk eredményességének fokozásában. (MTI) 1990. január 6., szombat 16:27
Vissza »