 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Nyers Rezső levele Németh Miklóshoz
"... kérem a miniszterelnök urat, hogy rendeljen
el vizsgálatot a vonatkozó levéltári szabályozás alapján a
pártiratok ügyében, és a vizsgálat eredményéről a legszélesebb
közvéleményt tájékoztatni szíveskedjen.
Meg kívánom jegyezni, hogy nincs példa a történelemben arra -
kivéve a náci Németország gyakorlatát -, hogy létező pártok
iratanyagait államosították volna."
SZER, Világhíradó:
Temesvár - készülnek a vádiratok
"Még nem dőlt el az új hatalom és a lakosság között
olykor-olykor kiújuló polémia arról, hogy ki is lőtt először, és
hogy a hadsereg a forradalom kezdetén lőtt-e egyáltalán. Az azonban
bizonyos, hogy a hadsereg most keményen kezében tartja a hatalmat,
intézkedik és ügyészei - mintegy tízen, mint megtudom Nicolae
Predonescu ezredestől, a városi ügyészség parancsnokától - sorban
állítják össze a letartóztatott securitatésok elleni vádiratokat."
|
|
|
|
|
|
 |
Temesvár a véres napok után
|
---------------------------
München, 1990. január 5. (SZER, Magyar híradó, Ara-Kovács
Attila) - Az éjszakai órákban még szorványos lövöldözés hallatszik,
főképp a város külső negyedei felől. A hatóságok vagy 100-150
bujkáló terroristáról beszélnek, azaz Ceausescu rezsim még ellenálló
fanatikusairól, de nagy része lehet a lövöldözésben a rémült
kiskatonáknak is, akik gyakorta és feltehetően az elmúlt hetek
ijesztő tapasztalatai miatt olykor felszólítás nélkül tűzelnek
géppisztolyaikból.
Éjszaka a városi közlekedés - legyen az gyalogos, vagy történjék
gépjárművel - egyszóval nem mondható biztonságosnak. Ennek ellenére
kezd minden visszatérni a normális kerékvágásba: már nincs érvényben
a kijárási tilalom.
Napközben leginkább a betevő falatot igyekszik mindenki
beszerezni, ami itt korántsem mondható egyszerű dolognak. Az üzletek
éppoly üresek, mint az előző időszak bármelyik napján. Rongyosan
szegényes, de itt mégis luxusnak számító díszítések árulják el, hogy
az ország közel 40 esztendő után átélte első szabad karácsonyát.
Az utcákon, ahol megállunk, rögtön kéregetők hada vesz körül
bennünket. A gyerekek csokoládét koldulnak ami már jó jel - jegyzi
meg egyik temesvári kalauzunk, és ez nem cinizmus. - Gyermekeink
eddig ugyanis - különösen a kisebb korosztály - nem tudták mi az,
hogy csokoládé. A kéregetőket mellesleg a gyakorta el-elviharzó
katonai és civil új, biztonsági szolgálat alkalmazottai ugrasztják
széjjel, de tettlegességnek, durvaságnak azért nincs nyoma. Furcsa
mégis a nélkülözésnek ez a félre nem érthető jele, ugyanis
Temesváron, mint Románia feltehetően valamennyi más városában is
ömlik a külföldi segély.
A magyar határról idevezető úton számtalan felírat idézte a
magyar segélyakciók visszhangját: "Köszönjük magyarok
Magyarok
legyetek továbbra is velünk
" - olvashattam nem egy helyen a
romániai Nagylak vagy Arad házfalain. A lakosság spontán
megnyilvánulása ez feltétlenül, az elmúlt évtizedek a forradalmát
leszámítva persze, szinte első szabad civil kezdeményezései,
melyeknek önkéntes jeleit egyébként mindenütt tapasztalni. (folyt.)
1990. január 5., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|