|
|
 |
|
 |
A magyarországnak nyújtandó hitelről
|
------------------------------------
München, 1990. január 2. (SZER, Magyar Híradó) - Január közepére
Magyarországra várják a Nemzetközi Valutaalap tárgyaló küldöttségét,
s ekkorra várható, hogy végleges megállapodás jön létre a magyar
kormány és a Valutaalap között. Vadász Jánostól, szerkesztőségünk
gazdasági szakértőjétől kérdezem: miért tulajdonítanak akkora
jelentőséget ennek a megállapodásnak?
- Azért, mert nagyjából mindenki arra vár, hogy a Valutaalap
hogyan dönt. Amikor 1988 tavaszán a Valutaalap 350 millió dolláros,
egy évre szóló készenléti hitelkeretet nyújtott Magyarországnak,
akkor nem ennek az összegnek a nagysága volt fontos, mert valóban
nem volt nagy, hanem a puszta döntés ténye, hogy az Alap ezt a
hitelkeretet megnyitotta.
Ez olyan volt, mint egy ajánlólevél. A nemzetközi pénzvilág ezt
tekintette megfelelő biztosítéknak, hogy Magyarországnak elfogadható
feltételekkel kölcsönöket adjon. És természetesen a Valutaalap is
tudatában van a felelősségnek, amit egy ilyen döntés hordoz. Ezért
ragaszkodik az egyensúlyjavítás és piacépítés terén konkrét
feltételekhez, ha ezt indokoltnak látja, mielőtt a hitelkeretet
megújítja.
S ez történt tavaly májusban, amikor az alap jelezte - mert
romlott a magyar fizetési mérleg -, hogy a lejárt hitelkeret
megújítására ezúttal már keményebb feltételek esetén kerülhet sor. A
decemberben jóváhagyott krízis költségvetés hivatott arra, hogy ezt
kielégítse.
Most az elkövetkező egy-két hét során még egy tárgyalásra kerül
sor. Akkor az Alap megvizsgálja, hogy a költségvetés alapján
indokolt-e a hitelkeretet megújítani. Ez valószínűnek látszik.
Mindenesetre erre a döntésre várnak a nyugati kereskedelmi bankok,
és a nyugati huszonnégyek is, amelyek már kilátásba helyezték, hogy
Magyarországnak több mint egymilliárd dollár értékű segítséget
nyújtanak, de ez is a Valutaalap pozitív döntésétől függ. (folyt.)
1990. január 2., kedd
|
Vissza »
|
|
- A magyarországnak nyújtandó hitelről - 1. folyt.
|
- Ez a tervezett megállapodás is rávilágít arra, hogy a magyar
vezetés nem tudta beváltani egyik legnagyobb ígéretét, vagyis azt,
hogy megállítja az eladósodás folyamatát. Felmerül a kérdés, hogy
vajon a nemzetgazdaság képes lesz-e elviselni a növekvő
adósságszolgálati terheket, nem fenyeget-e adósságszolgálati válság
Magyarországon?
- De, feltétlenül fenyeget, mert romlott a fizetési mérleg, ami
azt jelenti, hogy az új kölcsönökből ezt is fedezni kell, az
esedékes törlesztéseken és kamatfizetéseken kívül. Csökkentek az
ország valutatartalékai is. Idén és még két-három éven keresztül
évente több milliárd dolláros fizetést kell teljesíteni, és az is
nagyon fontos, hogy adott pillanatban, amikor egy fizetés esedékes,
az összeg mindig rendelkezésre álljon. Most minden attól függ, hogy
az ország milyen ütemben tud működőképes piacgazdasággá válni, mert
a nyugati kölcsönnyújtóknak ez ígéri azt, hogy majd megtérül a
pénzük, aminek a kölcsönadását most mérlegelik.
- A korábban felvett hitelek sorsa még most sem teljesen
nyilvánvaló, nem nyomon követhető. Magyarul: nem tudhatni, hogy mire
költötték el a korábbi dollármilliárdok egy részét. Mivel
garantálhatja a magyar kormány azt, hogy a Világbank hiteleit
valóban a gazdasági fellendülés szolgálatába állítják?
- Csak ismételhetem önmagam: olyan gazdasági intézkedésekkel,
amelyek következetesen egy működőképes piacgazdaság életre hívását
szolgálják. Konkrétan egy példa: olyan politikával, amely a
kölcsönök zömét egyéni és vegyes vállalkozások fejlesztésére
fordítja. Továbbá a biztosítékokhoz tartozik a márciusban esedékes
demokratikus választás, egy olyan választás, amely ezt a politikát
megerősíti és visszafordíthatatlanná teszi. +++
1990. január 2., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|