|
|
|
|
Ők huszonnégyen (VIII/1.)
|
1990. január 2. kedd (MTI) - Az idei, június 8. és július 8. között sorra kerülő labdarúgó vb-döntőben, Olaszországban 24 nemzet válogatottja lép pályára. A nemzeti együttesek bemutatása az 1950 után ismét finalista jogot kiharcoló Egyesült Államokkal folytatódik.
1989. november 19. igen fontos nap volt a tengerentúli gárda tagjainak életében. Az Egyesült Államok válogatottja a jelzett napon 1:0-ra nyert Trinidad és Tobago csapata ellen, és - Costa Rica társaságában - eljutott Itáliába az úgynevezett Concacaf-zónából. A magyar származású szövetségi kapitány, Bob Gansler felettébb büszke lehet, mert ha nehezen is, de létfontosságú vb-fellépés lehetőségéhez juttatta hozzá az amerikai játékosokat. 1990 elején végleges: az idei és 1994-ben sorra kerülő vb-döntőben az Egyesült Államok az egyetlen, amely két, egymást követő világbajnoki szereplés előtt áll. A magyarázat egyszerű. A csillagos-sávos színek reprezentánsai 1994-ben házigazdaként indulhatnak harcba.
Hogy idén milyen sikerrel? Ezt igen nehéz megjósolni, mert egy jó válogatotthoz ,,illik,, egy viszonylag erős, kiegyensúlyozott hazai bajnoki sorozat is. Nos, ebben viszont hiány van. Az amerikai játékosok három lehetőség között válogathatnak, ha huzamos szabadtéri bajnoki szereplésre van igényük. Az első: külföldi szerződés, szereplés. Ezen az úton jár például Hugo Perez, a francia Red Star 96 támadója, továbbá Vermes Péter, aki a Rába ETO színeit nem is olyan váltotta fel a holland Volendam csapatával. A Trinidad és Tobagónak lőtt ,,aranygól,, szerzője, Paul Caligiuri az NSZK-ban gyűjtött rutint.
Mi a második megoldás? Futballozni a fedettpályás bajnokságban, azaz teremben. Aminek persze nem sok köze van egy ,,igazi,, játékhoz, hiszen egészen más felkészültségű játékosokat hív pályára. A harmadik esély egy jó előkészülethez a külföldi bajnokságok kicsiny szüneteit kihasználva csatlakozni Gansler edzőtáboraihoz. Ez különös edzőtábor, a kapitány összedobolja az éppen ráérő kerettagokat, és igyekszik olyan taktikai arzenállal ,,ellátni,, őket, ami majd segíthet Olaszországban. Hogy az Egyesült Államokban nem nagy üzlet a labdarúgás, vitán felüli. Vermesék mindössze tízezer dollárt kaptak a döntőbe jutásért. Maga az egyévi fizetés sem csillagászati egy amerikai játékos számára, a kerettagok úgy 25 ezer dollárt kapnak átlagban. Persze a Gansler-legényeket nem a pénz érdekli. (folyt.köv.)
1990. január 2., kedd 12:45
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|