|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Játékszín művészeinek nyílt levele
"Fájdalmas, hogy csak a nagy történelmi drámák hozzák össze a
népeket, de reméljük, hogy most már nemcsak a bajban tartunk össze,
hanem valódi tartalommal töltődik meg a román-magyar barátság oly
sokszor elcsépelt fogalma.
A mi feladatunk, hogy a művészet eszközeivel őrizzük meg ezt az
egységet. Fogadjuk meg, hogy mi színészek nem engedjük soha többé,
hogy külső vagy belső erő elnyomja a művészetet. Legyen a művészet
végre szabad, mint a gondolat."
SZER, Világhíradó:
A második nagy nemzeti megmozdulás
"Az volt az ember érzése, hogy most végre itt egy olyan esemény,
amelyben a pártok, a vallások, a származások, a társadalmi
különbségek nem játszhatnak szerepet, mert tényleg azt lehetett
tapasztalni, hogy a szegény nyugdíjas néni éppúgy megmozdult, mint a
vállalatok dolgozói, mint ahogy a véradók sorban álltak, a
konzerveket dobálták bele a kosarakba, tehát tényleg 1956 jelenségei
mellett ez volt talán a második olyan nagy nemzeti megmozdulás,
amely mindenkit egyformán megmozgatott.
Mégis azt kell mondani, hogy ez az esemény bizonyos belpolitikai
motívumokat hozott felszínre, ezeket pedig én úgy értem, hogy miután
március 25-ikén választások lesznek, azok a pártok, amelyek ezeket a
választásokat nagyon komolyan veszik - bár ki ne venné komolyan -,
ezt az eseményt is felhasználták."
|
|
|
|
|
|
|
- Román-magyar viszony - 10. folyt.
|
- Tehát te úgy érzed, hogy itt területi autonómiáról ma sokkal nehezebb lenne beszélni, mint amennyire lehetett mondjuk a háború után, amikor kialakultak, vagy visszaálltak a határok? - Gondolom, hogy igen, és a remény az autonómia irányában kulturálisan, tanügyi szempontból, a nyelv használata, joga irányában kell legyen, ami sokkal egyszerűbb, noha ez is időbe fog kerülni, amíg az utóbbi tíz-húsz év negatív tendenciáit megfordítják. De ez nyilvánvalóan lehetséges. Hogy mennyiben lehetséges területi autonómiát remélni és melyik terület részére, azt nem tudom. - Végezetül még egy meglehetősen utópisztikus kérdéssel szeretnék a Kerekasztal-társasághoz fordulni. Mégpedig azzal, hogy ha az 1989-es év igen biztató közép-kelet-európai eseményei nyomán kialakul egy olyan helyzet, amelyben ezek az országok mondjuk a következő évtizedben az Európai Közösség, egy kibővült Európai Közösség tagjai lehetnek. Helyes-e az a feltevés, hogy akkor valóban teljesen megszűnik annak a fontossága, hogy melyik ország, melyik nemzeti állam gyakorol szuverén hatalmat efölött a sokat vitatott terület fölött, éppen úgy, mint ahogy az Európai Közösségben megszűnt Elszász és Lotharingia fölötti vita németek és franciák fölött? Dr. Fülöp Mihály így látja? - A kérdés kettős. Először is az Európai Közösség valóban akarja ezeket a kicsi, szegény országokat beilleszteni ebbe a nagyobb közösségbe, ami az Európai Közösség. A másik pedig, amitől Nyugaton és Keleten egyaránt sokan joggal tartanak, hogy ha visszatekintünk, minden egy hajszálon múlt. (folyt.)
1989. december 30., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|