 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Játékszín művészeinek nyílt levele
"Fájdalmas, hogy csak a nagy történelmi drámák hozzák össze a
népeket, de reméljük, hogy most már nemcsak a bajban tartunk össze,
hanem valódi tartalommal töltődik meg a román-magyar barátság oly
sokszor elcsépelt fogalma.
A mi feladatunk, hogy a művészet eszközeivel őrizzük meg ezt az
egységet. Fogadjuk meg, hogy mi színészek nem engedjük soha többé,
hogy külső vagy belső erő elnyomja a művészetet. Legyen a művészet
végre szabad, mint a gondolat."
SZER, Világhíradó:
A második nagy nemzeti megmozdulás
"Az volt az ember érzése, hogy most végre itt egy olyan esemény,
amelyben a pártok, a vallások, a származások, a társadalmi
különbségek nem játszhatnak szerepet, mert tényleg azt lehetett
tapasztalni, hogy a szegény nyugdíjas néni éppúgy megmozdult, mint a
vállalatok dolgozói, mint ahogy a véradók sorban álltak, a
konzerveket dobálták bele a kosarakba, tehát tényleg 1956 jelenségei
mellett ez volt talán a második olyan nagy nemzeti megmozdulás,
amely mindenkit egyformán megmozgatott.
Mégis azt kell mondani, hogy ez az esemény bizonyos belpolitikai
motívumokat hozott felszínre, ezeket pedig én úgy értem, hogy miután
március 25-ikén választások lesznek, azok a pártok, amelyek ezeket a
választásokat nagyon komolyan veszik - bár ki ne venné komolyan -,
ezt az eseményt is felhasználták."
|
|
|
|
|
|
 |
Mi várható a román-magyar viszonyban?
|
-------------------------------------
London, 1989. december 30. (BBC, Kerekasztal) - Jó estét, kedves
hallgatóink. A Romániában végbement forradalom - ha ugyan nem
túlzott derűlátás már végbement, lezárult eseményről beszélni -,
amelyről múlt héten volt szó, felrázta, csodálattal és
együttérzéssel töltötte el az embereket világszerte, kivált a
Romániával szomszédos országokban.
De talán megállapíthatunk annyit, hogy minden szomszéd ország
közül Magyarországon váltotta ki a legnagyobb érdeklődést, izgalmat,
várakozást az, ami előbb Temesvárott, majd más városokban s végül -
legfőbb - Bukarestben történt. Erre utal az is, hogy Horn Gyula
külügyminiszter máris Bukarestbe ment, és értekezett Románia új
vezetőivel.
Hírek szerint a látogatás jól sikerült, és a magyar
külügyminiszter annak az ígéretnek a birtokában utazhatott haza
Budapestre, hogy a román állam jóval több mint kétmillió magyar
polgára ezentúl nem lesz kitéve annak a megalázó és embertelen
bánásmódnak, amelyet a gyűlölt Ceausescu-rendszer alatt kellett
elszenvednie.
A kérdés most az, hogy mit hozhat a forradalom utáni jövő a két
ország s ezen túlmenően a két nemzet kapcsolatában; meglesz-e az új
román kormányzatban a jó szándék mellett a képesség is arra, hogy
évtizedek mesterségesen szított ellentéteit kitörölje románok és
magyarok agyából, szívéből.
Hogyan reagál a magyar közvélemény arra, ami az elkövetkező
hetekben, hónapokban történik majd Romániában, mindezek fölött pedig
Erdélyben? (folyt.)
1989. december 30., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Román-magyar viszony - 1. folyt.
|
Hazatérhetnek, haza akarnak-e térni a menekültek? Kielégíti-e az
erdélyi és a magyarországi magyarság egészét az, ha az új román
hatóság félreállítja a magyarok emberi, állampolgári jogait, jogos
kulturális igényeit kielégítik? Van-e irredentizmus Magyarországon,
van-e Erdélyben?
Ezekről a kérdésekről fejti ki nézeteit a mai Kerekasztal-
társaság. Budapestről dr. Fülöp Mihály, a külügyi intézet
kelet-közép-európai osztályának vezetője, innen Londonból pedig
Helmer Iván, az angol rádió román osztályának munkatársa, valamint
Siklós István, a magyar osztály munkatársa.
Mindenekelőtt talán kezdjük ezzel. A kérdésemmel elsőnek dr.
Fülöp Mihályhoz fordulok:
- A magyar külügyminiszter bukaresti látogatása annak jele-e,
hogy a magyar kormány érzése szerint Románia túljutott a harcokon, a
forradalom sikerrel járt, és az új vezetőség ura a helyzetnek?
- A magyar külügyminiszter látogatása mindenképpen azt
tanúsítja, hogy magyar részről megpróbáljuk megragadni azt a
történelmi pillanatot, amit ez az egészen rendkívüli helyzet
teremtett. A két nemzet, ahogy fogalmazott, végre kibékülhet, hiszen
Romániában a Ceausescu-rendszer évtizedeken keresztül azzal próbálta
fenntartani uralmát, hogy külső, egy esetleges magyar veszélyre
hivatkozott. Most, amikor mindenki számára nyilvánvalóvá vált Tőkés
László példája nyomán és különösen az utóbbi napokban, hogy milyen
hatalmas jóindulatú segítség mutatkozott meg Magyarország részéről,
ez az ősi félelemérzet, ez a veszélyérzet teljesen megszűnt román
részről. (folyt.)
1989. december 30., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Román-magyar viszony - 2. folyt.
|
A másik kérdésre válaszolva úgy tűnik, hogy kezd
kikristályosodni az az új hatalmi szerkezet, amelynek a feladata a
szabad választások megszervezése lesz. Azonban kétségtelen, hogy
ehhez - úgy tűnik - nagyon hosszú és nagyon-nagyon fájdalmas út fog
vezetni, hiszen először is a hadsereg szerepe a békés állapotoknak
megfelelővé kell, hogy váljon, tehát nem játszhat politikai szerepet
az új demokratikus Romániában. Másrészt pedig még nem artikulálódtak
azok a politikai erők, amelyek egy valóban szabad választásoknál és
egy szabad versenyben indulhatnának.
- Siklós István, neked mi a benyomásod?
- Nagyon örvendek, hogy Fülöp Mihály úr a történelmi pillanatról
beszélt, mert valóban a két nemzet életében egy soha korábban nem
tapasztalt helyzet alakult ki, és csak örvendeni lehet, hogy most
először a történelem folyamán együtt ilyen nagy méretű felkelésben
vett részt a két nép, illetve Románia lakossága; elsősorban a
magyarok, románok, szászok, de egész Románia népe, minden
nemzetisége. Úgyhogy ez a történelmi pillanat olyan, amely soha
korábban nem volt, és bízom benne, hogy most végre rendezhetővé
válik a magyarok sorsa.
- Helmer Iván, mint egykori romániai magyar lakos, mi a
véleményed a kérdésnek erről az oldaláról? Valóban számathatunk-e
arra, hogy az az ellentét, az az ellenérzés, amely kétségkívül
fennállhat románok és magyarok között, teljesen a Ceausescu-rendszer
műve volt-e, vagy pedig tartani kell vagy lehet attól, hogy ennek
maradványai továbbra is hatni fognak?
- A Ceausescu-rezsimnek ugyanúgy, mint a kommunista doktrínákat,
a nacionalizmust is sikerült teljesen kiírtania a román népből.
(folyt.)
1989. december 30., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Román-magyar viszony - 3. folyt.
|
Nagyon nehéz ezt elhinni, hogy az ember komolyan beszél, és hogy
nem túloz, vagy egszerűen csak reméli, hogy így van. De én
elindultam vissza Erdélybe, Romániába, hogy meg legyek erről
győződve. Az ellenségeskedés történelmileg valóban létezett,
legutoljára a negyvenes évek eleje és aztán a negyvenes évek közepén
véres konfliktusokra vezetett Erdélyben. Manapság, az utóbbi időben,
az utóbbi Ceausescu-években úgyszólván megszűnt. Annyira együtt
szenvedtek a magyarok és a románok Erdélyben, hogy nagyon kevés
alkalommal, nagyon kevesen jutottak arra, hogy még egymással is
ellenséges viszonyban legyenek.
- Tehát akkor helyesen szűrhetem le mind a három vitapartner
részéről azt, hogy bízhat a magyarság abban: az új román
kormányzatban nemcsak a jóindulat van meg ahhoz, hogy emberségesebb
bánásmódot tudjon nyújtani az igen nagyszámú magyar kisebbségnek,
hanem ebben tevékeny segítséget fog nyújtani a kormányzatnak a román
többség Romániában. Dr. Fülöp Mihály így gondolja?
- Magának a rendszernek a bukásával a magyarellenessége is
vereséget szenvedett. Azok, akik az új Nemzeti Megmentés Frontjának
tagjai, tehát ezek az úgynevezett reformkommunisták, az ellenzékiek.
A hadsereget nem nagyon ismerjük, de vannak nemzetiségiek, tehát
magyarok is a tanácsban. Mindenképpen elmondható róluk, hogy nem
soviniszták. Ez az egyik tényező.
A másik tényező pedig az, hogy tulajdonképpen ez a rendszer ez
nem egy hirtelen fellobbanás miatt bukott meg, hanem hosszú, több
mint egy évtizedes válság eredményeképpen, fokozatosan vesztette el
a rendszer belső és külső támaszait egyaránt. És ez a legfőbb
garancia arra, tehát ez a hosszú folyamat az egész román társadalom,
Románia népeinek az a fokozatosan megérlelődött és kikristályosodott
felismerése, hogy így nem mehet tovább. (folyt.)
1989. december 30., szombat
|
Vissza »
|
|
- Román-magyar viszony - 4. folyt.
|
- Tehát akkor azzal mehetünk tovább a következő témához, hogy a
remény, a jóindulat megvan mindkét fél részéről. A kérdés az -
mindkét félről mondom - kielégíti-e részben a román állam keretein
belül élő, részben a Magyarországon élő magyarságot az, ha ugyanez a
román állam politikailag, gazdaságilag és kulturálisan egyenrangú
állampolgárnak fogadja el a magyar kisebbséget. Siklós István, mi a
véleményed erről?
- Nehéz lenne megmondani, hogy mi az, ami elfogadhatóvá válik a
Magyarországon élő magyarok és a most Erdélyben, Romániában élő
magyarok számára. De gondolom, hogyha az emberi jogokat biztosítják
Romániában, ha valóban demokratikus rendszer jön létre, akkor
tulajdonképpen a legnehezebb gond már nem gond tovább. Tehát én
bízom abban: ha demokratikus Románia lesz, akkor a nemzetiségeknek a
gondjait, bajait könnyű lesz megoldani. A Nemzeti Megmentés Fronja a
jelek szerint szeretné ezt a megbékélést, szeretné a demokráciát és
ezen belül a nemzetiségek kérdésének és ügyének a rendezését is
óhajtja. Nem is tehet mást, hogyha demokratikus akar lenni, és ha
tiszteletben akarja tartani az emberi jogokat.
- Ha visszagondolunk az elmúlt tíz évre vagy talán még hosszabb
időre, akkor mondhatjuk azt, hogy a hivatalos román hatóságok
részéről is, de talán nem is olyan borzasztóan régen még
Magyarországon is a vezetőség, a kommunista pártvezetőség és az
államhatalom részéről elhangzott újra meg újra az a vád: akik
mondjuk ilyen féltő gonddal vagy aggodalommal figyelték az erdélyi
magyarság helyzetét, azok irredenták és a horthyista idők szellemét
idézik vissza. (folyt.)
1989. december 30., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Román-magyar viszony - 5. folyt.
|
A következő kérdésem az lenne mindhárom résztvevőhöz, érzésük
szerint egyrészt van-e még Magyarországon és Erdélyben esetleg
komoly igény arra, hogy bizonyos területi rendezés is történjék,
Erdélyt érintő területi rendezés, másrészt, ha van ilyen elképzelés,
ez önmagában valóban egy félig-meddig vagy teljesen fasisztra
rendszer irredenta törekvéseit idézi-e vissza. Helmer Iván?
- Hogy őszinte legyek, én nem tudok róla, hogy lenne ilyen érzés
Erdélyben, de az nem azt jelenti, hogy nincs. Másrészt mindig is
nagyon nehéz volt elképzelni egy földrajzi módját annak, hogy a
románokat és a magyarokat erdélyben külön lehessen választani. Amit
a Ceausescu-rezsim elért tényileg és nem szellemileg, az viszont az,
hogy sokkal több román él most Erdélyben, mint élt húsz vagy negyven
évvel ezelőtt. Tehát véleményem szerint mindig is úgyszólván
lehetetlen volt ilyesmit elképzelni, most valószínűleg még annál is
kevésbé elképzelhető.
- Dr. Fülöp Mihály?
- Amikor a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége
önrendelkezésről beszél, akkor arra gondol, hogy a politikai,
gazdasági és kulturális intézményeket, amelyekkel a romániai
magyarság rendelkezett korábban, helyre kell állítani és nem többről
van szó. Tehát ez az önrendelkezési jog gyakorlása. Egyébként maga
az önrendelkezési elv nagyon demokratikus alapelv, és azt hiszem,
hogy ebben mindenki egyetérthet. Ez semmiképpen nem jelenti azt az
erdélyi magyarság részéről, hogy elszakadási törekvés lenne bennük.
(folyt.)
1989. december 30., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Román-magyar viszony - 6. folyt.
|
Ami pedig a magyarországi politikai életet illeti, nincs olyan
felelős magyar politikai tényező, vagy magát felelősnek nevező
politikus, aki arra gondolna, hogy ezeket a határokat meg kell
változtatni. Annál is inkább, mert ez a nagyhatalmak döntésének
eredményeképpen 1947-ben a párizsi békeszerződésekben kialakított
határ, s azt lehet nyugodtan mondani, hogy az egész európai, sőt a
világrend ezeken a határokon alapul. A magyar politikai életben van
annyi józanság és realitásérzék, hogy ezt az európai rendet ne
kérdőjelezze meg.
- Siklós István, a te érzésed mi? És ha szabad még egy
kérdésemet kiegészíteni dr. Fülöp Mihály részéről: hallottuk
világosan kifejtve azt, hogy egyrészt a magyar kormány, másrészt a
felelős magyar politikusok részéről mi a helyzet és milyen a
vélemény. Tőled inkább azt kérdezném, Magyarországon jártadkor több
ízben a közelmúltban érezted-e, hogy esetleg a politikával nem
hivatásszerűen és nagy hozzáértéssel, hanem talán egy kicsit
érzelmibb alapokon foglalkozó emberek ugyan osztoznak-e ebben a
fajta realizmusban teljesen.
- Szeretné remélni az ember, hogy igen, de bizonyára vannak
olyanok és találkoztam olyanokkal, akik feltették a kérdést, hogy ha
a két Németország egyesülhet, vagy egy nép lehet, akkor a magyarok
Erdélyben és a magyarok Magyarországon miért nem lehetnek ugyanígy
egy nép. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben, amennyiben
Romániában demokrácia van, akkor az a határ, amelyet Ceausescu
felhúzott a két nép között, le fog omlani. Tehát szabadon fognak
tudni érintkezni a romániai magyarok a magyarországi magyarokkal, és
ha sikerül független státust szereznie a magyarságnak Romániában,
Erdélyben, akkor talán nincs is szükség arra, hogy a két nép
egyesüljön. (folyt.)
1989. december 30., szombat
|
Vissza »
|
|
- Román-magyar viszony - 7. folyt.
|
- Valóban megvan most az esély arra, hogy amit a magyar kormány
az utóbbi években egyfolytában kért, éspedig hogy a határ legyen
szellemi határ és ne gyakorlati határ, amelyiken átszöknek az
emberek, most megvalósuljon. Tehát a német hasonlat jogos, de nem
olyan értelemben, hogy ha a két német állam egyesül. A két német
állam egyelőre nem egyesül, és amikor egyesülni fog, az két
színtiszta német állam, amit Erdélyről nagyon nehéz állítani. Olyan
értelemben helyes a hasonlat, hogy a határ a két német állam közt
egyre kevésbé elszigetelő határ, és nincs semmi ok rá ezen túl, hogy
ne ugyanaz legyen a román-magyar határon.
- Dr. Fülöp Mihálytól azt szeretném tudni: érzése, véleménye,
tapasztalata szerint elképzelhető-e, valószínű-e, hogy az a jó
néhány ezer román állampolgár, részben magyar, részben román eredetű
román állampolgárok, akik átmenekültek Magyarországra, és ott ha
másképp nem, legalább ideiglenes otthonra, befogadtatásra találtak,
az új romániai helyzet hatására vissza fognak-e szállingózni, vagy
tömegesen visszatérni Romániába.
- Természetesen vissza szeretnének térni, de ennek a feltételeit
meg kell teremteni. Ami azt jelenti, hogy most például ideiglenes
magyar tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, ezzel nem mehetnek
vissza Romániába, hiszen ezt elveszik tőlük a határon. Magyarán itt
egy jogi kérdést mindenképpen tisztázni kell.
Van egy gyakorlati kérdés is, amit tisztázni kell, hogy egyrészt
a büntetlenség fennálljon-e, ami azt jelenti, hogy semmilyen
joghátrány nem érheti őket azért, amiért Magyarországra jöttek.
Másrészt - és ez rendkívül fontos -, hogy lakásukat, munkahelyüket,
magyarán egzisztenciájukat visszakaphassák. Ezek azok a feltételek,
amin a magyar és a román kormány tárgyalásai nyomán a szakértők már
dolgoznak. (folyt.)
1989. december 30., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Román-magyar viszony - 8. folyt.
|
- Feltételezem, hogy amikor a magyar külügyminiszter nagyon
rövid idővel a romániai forradalom után odasietett, akkor
valószínűleg ez is járhatott az eszében, és ezt is feladatának
tekintette, hogy megindítsa a tárgyalásokat ez ügyben.
- Én úgy vélem, igen.
- Az előbb hallottuk azt a szót, hogy autonómia. Feltételezem,
hogy abban a szövegkörnyezetben, amelyikben hallottuk, ez
tulajdonképpen azt jelentette, hogy a magyar ajkú, magyar kultúrájú,
magyar származású romániai lakosoknak ne kelljen hátrányt
szenvedniük magyarságuk, magyar kultúrájuk, magyar beszédük miatt.
De elképzelhető-e valamilyen formában az, hogy Erdélynek olyan
területe, ahol a lakosság mindmáig túlnyomóan magyar - azt hiszem,
olyan terület talán már egyáltalán nincs, ahol kizárólag magyar -,
valamifajta autonómiát kapjon, ami túlmegy egyszerűen azon, hogy
magyar iskolába járhatnak a gyerekek, és kiszolgálják az üzletben
akkor is, ha magyarul beszél. Siklós István, mi a véleményed?
- Hogy a függetlenség mit kell hogy jelentsen?
- Meddig mehet el egy ilyen autonómia?
- Feltétlenül meg kell teremtődniük azoknak az intézményeknek,
amelyek helyi szinten intézik az állampolgárok ügyeit, és ezeket
olyan helyen, ahol a magyarok többségben vannak, vagy a magyaroknak
nagy száma él, ott ezeknek működési lehetőséget kell biztosítani. De
mindenképpen helyes, hogyha ebben az új, megalakult kormányban a
magyarok képviselői ott vannak, tehát központi szinten, és hogy
helyi szervezeteik megalakulhassanak; ha megrendezik tavasszal a
választásokat, megalakíthassák pártjaikat a magyarok. (folyt.)
1989. december 30., szombat
|
Vissza »
|
|
- Román-magyar viszony - 9. folyt.
|
Esetleg többet is, mert gondolom, hogy politikai
gondolkodásmódjuk az embereknek esetleg különböző. A legfontosabb
persze az, hogy a sokat emlegetett magyarságtudatukat
megőrzizhessék, és ne legyenek elszakítva Magyarországtól.
- Heller Iván, neked mi a véleményed?
- A kérdés sokkal bonyolultabb, és sokkal nehezebb választ adni
rá, mint amennyit ebben a pár napban, amelyik eltelt a forradalom
óta, valakinek is lett volna ideje vagy lehetősége megfontolni vagy
megválaszolni. Van ugyan egy új magyar demokrata párt Erdélyben,
talán lesz több is. De nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy a
legjobb módja a magyarok érdekei reprezentálásának az, hogy a
bukaresti parlamentben egy különálló vagy több különálló magyar párt
képviselje őket, mert ezek mindig kisebbség lesznek. Egy tizede a
lakosságnak mondjuk, tehát egy tizede a képviselőknek és ez
úgyszólván automatikusan azt jelenti, hogy a másik 90 százaléka a
képviselőknek nem tartozik rájuk, hogy a kisebbségi jogokat
fenntartsák.
Nem tudom, hogy a jelen 40 megye felosztását meg fogják-e
változtatni, vagy nem. Régen, amikor a magyar autonóm tartomány
létezett Romániában, akkor egyrészt csak 16 tartomány volt, s az
egyik volt közülük ez a magyar autonóm tartomány. Másrészt a
magyarok sokkal koncentráltabbak voltak azon a területen, mint ma. A
városok, amelyek lakossága nagyrészt magyar volt 20 vagy 40 évvel
ezelőtt, most már talán fele-fele, vagy még annyi sem. (folyt.)
1989. december 30., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Román-magyar viszony - 10. folyt.
|
- Tehát te úgy érzed, hogy itt területi autonómiáról ma sokkal
nehezebb lenne beszélni, mint amennyire lehetett mondjuk a háború
után, amikor kialakultak, vagy visszaálltak a határok?
- Gondolom, hogy igen, és a remény az autonómia irányában
kulturálisan, tanügyi szempontból, a nyelv használata, joga
irányában kell legyen, ami sokkal egyszerűbb, noha ez is időbe fog
kerülni, amíg az utóbbi tíz-húsz év negatív tendenciáit
megfordítják. De ez nyilvánvalóan lehetséges. Hogy mennyiben
lehetséges területi autonómiát remélni és melyik terület részére,
azt nem tudom.
- Végezetül még egy meglehetősen utópisztikus kérdéssel
szeretnék a Kerekasztal-társasághoz fordulni. Mégpedig azzal, hogy
ha az 1989-es év igen biztató közép-kelet-európai eseményei nyomán
kialakul egy olyan helyzet, amelyben ezek az országok mondjuk a
következő évtizedben az Európai Közösség, egy kibővült Európai
Közösség tagjai lehetnek. Helyes-e az a feltevés, hogy akkor valóban
teljesen megszűnik annak a fontossága, hogy melyik ország, melyik
nemzeti állam gyakorol szuverén hatalmat efölött a sokat vitatott
terület fölött, éppen úgy, mint ahogy az Európai Közösségben
megszűnt Elszász és Lotharingia fölötti vita németek és franciák
fölött? Dr. Fülöp Mihály így látja?
- A kérdés kettős. Először is az Európai Közösség valóban akarja
ezeket a kicsi, szegény országokat beilleszteni ebbe a nagyobb
közösségbe, ami az Európai Közösség. A másik pedig, amitől Nyugaton
és Keleten egyaránt sokan joggal tartanak, hogy ha visszatekintünk,
minden egy hajszálon múlt. (folyt.)
1989. december 30., szombat
|
Vissza »
|
|
- Román-magyar viszony - 11. folyt.
|
Az, hogy egyik országban békés átmenet, a másikban pedig
robbanás következett be, arra utólag visszatekintve is nagyon kicsi
volt a különbség, hiszen akár Csehszlovákiában, akár az NDK-ban is a
robbanás és az erőszak alkalmazása bekövetkezhetett volna. Türelmi
időre lesz szükségünk ahhoz, hogy lássuk, ezekben az országokban
valódi erős demokráciák születnek-e, és már ez az, amit legkevésbé
kíván mindenki, de ez a félelem is ott bujkál, hogy az egyik
önkényuralmat vagy tekintélyuralmi rendszert ne helyettesítse egy
bizonyos idő után egy másik önkényuralmi rendszer. Végül is az
Európa keleti felében lezajlott változások mind azt mutatják, hogy
azonos Európai értékek alapján demokratikus jogállamokat akarnak
valójában ezek a népek.
- Kedves hallgatóink, időnk lejártával búcsúznunk kell. Mai
Kerekasztal-eszmecserénk résztvevői: dr. Fülöp Mihály Budapestről,
valamint Siklós István és Helmer Iván Londonból. +++
1989. december 30., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|