 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Játékszín művészeinek nyílt levele
"Fájdalmas, hogy csak a nagy történelmi drámák hozzák össze a
népeket, de reméljük, hogy most már nemcsak a bajban tartunk össze,
hanem valódi tartalommal töltődik meg a román-magyar barátság oly
sokszor elcsépelt fogalma.
A mi feladatunk, hogy a művészet eszközeivel őrizzük meg ezt az
egységet. Fogadjuk meg, hogy mi színészek nem engedjük soha többé,
hogy külső vagy belső erő elnyomja a művészetet. Legyen a művészet
végre szabad, mint a gondolat."
SZER, Világhíradó:
A második nagy nemzeti megmozdulás
"Az volt az ember érzése, hogy most végre itt egy olyan esemény,
amelyben a pártok, a vallások, a származások, a társadalmi
különbségek nem játszhatnak szerepet, mert tényleg azt lehetett
tapasztalni, hogy a szegény nyugdíjas néni éppúgy megmozdult, mint a
vállalatok dolgozói, mint ahogy a véradók sorban álltak, a
konzerveket dobálták bele a kosarakba, tehát tényleg 1956 jelenségei
mellett ez volt talán a második olyan nagy nemzeti megmozdulás,
amely mindenkit egyformán megmozgatott.
Mégis azt kell mondani, hogy ez az esemény bizonyos belpolitikai
motívumokat hozott felszínre, ezeket pedig én úgy értem, hogy miután
március 25-ikén választások lesznek, azok a pártok, amelyek ezeket a
választásokat nagyon komolyan veszik - bár ki ne venné komolyan -,
ezt az eseményt is felhasználták."
|
|
|
|
|
|
 |
Emlékművek a második világháború baranyai áldozatainak
|
1989. december 31. vasárnap - Negyven baranyai településen állítottak emléket a második világháború áldozatainak. Mivel kevés a pénz, sok helyütt felújították az első világháborús emlékművet, illetve emléktáblát, s arra vésték rá az 1941 és 1945 között életüket vesztett katonák nevét. Babarcon a háború után elhurcolt és elpusztult polgárok, Szaván pedig az 1956-os elesettek nevét is megörökítették a háborús áldozatok mellett.
Több mint négy évtizedes kényszerü hallgatást szakított meg az
idén kibontakozó kegyeleti mozgalom Baranyában. Többnyire a helyi
tanács /elöljáróság/ és a népfrontbizottság kezdeményezte a
társadalmi akciót, s közadakozásból készítették el az emlékművet
vagy emléktáblát, amit azután a különböző egyházak ökumenikus
tiszteletadással avattak fel. Arra is volt példa
/Magyarhertelenden/, hogy katonai díszszakasz tisztelgett a hajdan
elhunyt bajtársak emléke előtt.
A kistelepüléseken, ahol nincsen igazi köztér, rendszerint a
templomkertben vagy a temetőben, esetleg a templom falán vagy a
harangláb oldalán helyezték el az emléktáblát. Mindenütt
gondoskodtak arról, hogy legyen hely, ahol gyertyát lehet gyujtani
és virágot lehet letenni a távolban nyugvó hozzátartozók emlékére. A
falusi közösségek vállalták, hogy azok emlékét is ápolják, akiknek
már senkijük sem él.
Máriagyűd lakói a Hősök terén állították fel a világháború
áldozatainak emlékművét, a szép kőplasztikát a Baranyában
letelepedett Colin Foster angol szobrász alkotta. Mohácson - a
baranyai városok közül eddig egyedül - ugyancsak maradandó emléket
szenteltek annak az ezer polgárnak, aki a csatatereken,
koncentrációs táborokban vagy békés lakosként a háborús események
során vesztette életét; emlékükre örökmécsest is állítottak. (MTI)
1989. december 30., szombat 15:55
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|