|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A magyarországi cigányok szövetségeinek felhívása
"A magyarországi cigányok
szövetségei (Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége, a
PHRALIPE Független Cigányszervezet, a Cigány Ifjúsági Szövetség és a
Magyarországi Zenész Cigányok Szövetsége) segélyezési bizottságot
hozott létre Románia népének megsegítésére. A szövetségek felhívják
a magyarországi cigánylakosságot, hogy adományaikkal járuljanak
hozzá a szabadságukért harcoló romániai népek megsegítéséhez. A
jelentkezőktől elsősorban pénzt és tartós élelmiszereket várunk. A
bejelentéseket a következő címekre és telefonszámon kérjük megtenni:
Budapest V., Guszev u. 21. Telefon: 1-326-130; Budapest VI.,
Felsőerdősor 16-18 sz. Telefon: 1-214-913; Budapest XIII., Váci út
90. V. emelet 23. sz. Telefon: 1-401-818."
SZER, Magyar híradó:
Kolozsvári Rádió
"... az aláírók
azoknak a riportereknek, szerkesztőknek, rádiós műszakiaknak a
sorából származnak, akik a Ceausescu-rendszer nemzetiségi kulturánk
megsemmisítésére irányuló politikájának közvetlen szenvedőiként 1985
januárjában éhezőkké. Ekkor zárattak be Erdélyben a magyar,
német, szerb nyelveken működő területi rádióstúdiókat. A döntés
eredményeként egyik napról a másikra kiürítették az épületeket,
leszerelték a berendezéseket, elhurcolták a felbecsülhetetlen
hangdokumentumokat őrző szalagtárakat. Ezeknek a felvételeknek minden
bizonnyal oly nagy volt a bűnük, hogy méltán megérdemelték sorsukat.
Az egyébként hirhedt politikai foglyokkal tömött illavai börtön
pincéjébe szállították őket, és azóta nyomuk veszett."
|
|
|
|
|
|
|
Erdély
|
München, 1989. december 27. (SZER, Magyar híradó) - Munkatársunk, Ara Kovács Attila Erdélyben tett rövid látogatásáról számol be. - Bár a Ceausescu házaspár kivégzését követően az egész ország területén látványosan hanyatlott a harci tevékenység, elhamarkodott következtetés lenne közvetlen és egyértelmű összefüggést látni a két esemény között, ugyanis a konszolidáció jelei korábban - és ami még fontosabb - fokozatosan már az előző napok folyamán is megmutatkoztak. Ennek a konszolidációnak a forrása az az összetartás, amely a románságot, egyébként még az előző rezsimtől megörökölt egységbe fogta. De nemcsak ez, hanem annak felismerése is, hogy e forradalomban a román nép egy, szintén románokból álló, számban nem jelentős, de erőben jelentékeny kisebbséggel, a biztonségi alakulatokkal találta magát szembe. Olyasmi történt tehát, amire a Ceausescu-rezsim nem készítette fel őket, vagyis román a románra lőtt. Így aztán az utca embere nemcsak azt vonhatta le magának tanulságként mindebből, a nemzeti kizárólagosság nem épp a legjobb tanácsadó akkor, amikor a társadalmi igazságosság és a rendszerváltás érdekében kockáztatja az életét, hanem azt is, hogy azok a tömegek, amelyeket eddig a bukott rendszer ősellenségnek nevezett - főként tehát a magyarság -, valójában mellette áll. Az erdélyi magyarság pedig bizonyította ezt a következtetést. Nemcsak Tőkés László személye vált szimbólumává a romániai forradalomnak, hanme az a példátlan nyugalom is, amely a forradalom alatt a magyarok által lakott vidékeken megmutatkozott. Mellesleg szólva, a Securitate erői épp itt - Nagyváradon, Szatmáron, Marosvásárhelyen és Székelyföldön - álltak át elsőként a hadsereg oldalára, vagyis mondhatnám úgy is, itt volt a legkevesebb esélyük a túlélésre.
1989. december 27., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|