Rendszerváltás és az MTI

	A magyar katolikus egyház helyzete
München, 1989. december 24. (SZER) - Páter Szőke János szalézi atya, aki hosszú évek óta a Bajbajutott Egyház elnevezésű szervezet magyar osztályának vezetője, és néhány napja tért vissza egy utazásról, melynek során Csehszlovákiába és Magyarországra is ellátogatott. Hallgassuk meg benyomásait. - Magyarországon találkoztam az erdélyi menekülteket gondozó római katolikus papokkal és civilekkel. Részt vettem a karácsonyi szeretet-csomagok szétosztásán is, amelyet Orbán Gyula, a hollandiai titkárságunk igazgatója szervezett. Örvendetes tudat, hogy az értékes adományt nem gyárosok és bankárok finanszírozták, hanem iskolásgyermekek - karácsonyi ajándékuknak egy részéről lemondva - tették lehetővé, hogy a menekültek karácsonyfája alá gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt értékes ajándék kerüljön. A katolikus papok hézagpótló munkát végeznek a menekültek gondozásában, és Gyulai Endre szeged-csanádi megyéspüspök vezetésével példás tevékenységet fejtenek ki. Munkájukat a szervezetünk immár két esztendeje támogatja, és legalább egymillió nyugatnémet márkát kitevő adományt juttattunk el hozzájuk. Éppen ezért egy kissé idegen volt számunkra , hogy az idén a vámkezelés nagyon vonatatott volt. (folyt.) 1989. december 24., vasárnap
Vissza »

	- Magyar katolikus egyház helyzete - 1. folyt.
Kértük a budapesti hírközlő szerveket is, hogy vegyenek tudomást kezdeményezésünkről. Sajnos - az Új Ember katolikus hetilapot leszámítva - süket fülekre találtunk. Szervezetünk azért is furcsának találta ezt az elutasító magatartást, mert évente a magyar katolikus egyháznak is jelentős segítséget nyujt a Magyar Nemzeti Bankon keresztül. Csehszlovákiában azt tapasztaltam, hogy a papi békemozgalom - ott Pacem in Terris néven ismert - szintén lejáratta magát. Kétségtelen, hogy Tomásek bíboros, prága érseke és Ian Sokol, a nagyszombati egyházmegye főpásztora, okos és körültekintő gyorsasággal eltávolították hivatalukból a békepapokat, akik nem rátermettségük, hanem rendszerhez való hűségük miatt kerültek a magas pozíciókba. A csehszlovák főpásztorok azt is elhatározták, hogy a túlzsúfolt litomericei és a pozsonyi szemináriumok tehermentesítésére Olomouc városában, Szepesváralján és Eperjesen újból megindul a papnevelés. Az államosított épületeket már visszakapták, de egy alapos tatarozás fontos. Az ezzel járó kiadásokat az állam vállalta. Az új papneveldékben előreláthatólag ezer kispapot tudnak kiképezni és ezzel megoldódik a numerus clausus áldatlan következménye. (folyt.) 1989. december 24., vasárnap
Vissza »

	- Magyar katolikus egyház helyzete - 2. folyt.
Gyors intézkedés történt az egyházmegyék megrongálódott épületeinek a felméréseire is. A nagyszombati érsek, Jan Sokol irányításával elkezdte munkáját egy katolikus építészeti iroda. Az egész országra kiterjedő koordináló munkát végeznek ott. Ismeretes az a tény is, hogy Csehszlovákia területén az elmúlt 40 esztendő alatt katolikus könyvkiadó nem működhetett. A hiányt az Ostristser Hilfe által támogatott külföldi cseh- és szlovák kiadók pótolták, de a könyvek beküldése sok akadályba ütközött. Most tervezik, hogy a könyvkiadást szintén hazai fórumon oldják meg. A csehszlovák hierarchia személyesen felkérte azokat a külföldön élő és tapasztalt egyházi személyeket, akik szaktudásuk és összeköttetésük révén segíteni tudnak, térjenek vissza hazájukba és segítsenek a sokoldalú újjáépítés nehéz és bonyolult munkájában. A magyar egyházi problémákról szólva, az általános kérdés mindig az volt: az egyház miért nem mozdul Magyarországon is legalább annyira, mint Csehszlovákiában? Kétségtelen, hogy a kibontakozás hazánkban is lehetséges. A nyilvános egyházüldözés megszűnt, és biztosra vehető, hogy az egyház szabadságát törvénybe fogják iktatni. Az első feladat - csehszlovák mintára - már most sem vitás. Tisztánlátó szervezőkre van nagy szükség és világos tervekre, hogy az egyház magához térjen aléltságából és ország-világ előtt megújulva dolgozzon a magyar lelkek művelésén, amelyre most sokkal nagyobb szükség van hazánkban, mint valaha - mondotta páter Szőke János. (folyt.) 1989. december 24., vasárnap
Vissza »