Rendszerváltás és az MTI

	Elítéltek sorsa a magyarországi börtönökben
München, 1989. december 23. (SZER, A munka világa) - Hajnal László Gábor írása következik: - A fegyencek, rabok kizsákmányolása nem mai keletű és még kevésbé kommunista találmány. Az viszont tény, hogy napjainkban a szocialistának nevezett országokban szigoró következetességgel a bűntetés súlyosbítása gyanánt alkalmazzák a kötelező munkát. Elsősorban nem a dolgoztatásuk tűnt helytelennek, sokkal inkább a hozzáfűzött magyarázat elgondolkodtató miszerint, a nevelésük érdekében kell hasznos cselekvésre bírni őket, mert már a börtönök atyja John Howard is azt hangoztatta a XVIII. század végén: "tedd szorgalmasakká az embereket és becsületesek lesznek". Szépen csengő kijelentés ez, csupán az a baj vele, hogy nehezen megvalósítható óhaj marad, hiszen a munka kényszer jellegének érzete nem pusztán a börtönben kezdődik, de a naplopás általában az elítéléséhez vezet és a fegyintézetbe kerülve már nincs húzódozás, tessék-lássék pecsmegelés. Érdekes körforgás ez és ha a magyarországi helyzetet vizsgáljuk, rögtön szembeötlik az a kérdőjel, hazánkban a rabnak joga, vagy kötelessége a munkavégzés? Egy 1946-os rendelettel kezdetét vette a kényszermunka intézménye és 1949 óta börtönvállalatok is, a tervgazdálkodás általános szabályai szerint, a tervutasításoknak megfelelően dolgoztatnak - következésképpen a cél nem a nevelés, sokkal inkább a termelés. Hogy mit kapnak ezért cserébe? Évtizedeken át főleg találgatni lehetett és a szabadulók elbeszéléseire hagyatkozni atekintetben, hogy mennyi induló tőkével kezdhetnek új életet. A Gyorsuló idő sorozatban 1987-ben napvilágot látott: Szervezett dilemmánk a börtön című kötetében Lukács Tibor, pendítgeti a problémákat - de túl sok ismeretlen adatot nem közöl. Annál több tényt lelhetünk a Figyelő ez év november 23-iki számában olvasható elemzésben, Hajnóczy Árpád közlései szerint, idézünk: "A magyar bűntetés-végrehajtás vállalatai 9 ipari és 3 agár célgazdaság, tavaly 4,4 milliárd forint értéket termelt, amelyből a nyereség összege elérte a 307 milliót. A költségvetési támogatás 1988-ban 2 milliárd 376 millió forint volt és a társadalombiztosításra pedig 110 millió forint áramlott vissza. 1989. december 23., szombat
Vissza »

	- Elítéltek sorsa a magyarországi börtönökben - 1.folyt.
A helyzet az, hogy a bűntetés-végrahajtás valószínűleg a teljes foglalkoztatási kényszer miatt egyszerűen bérbe adja az elítéltek munkaerejét - bérlő pegig jócskán akad, nem rossz üzlet ez az állami vállalatoknak. Így jóval olcsóbban jutnak munkaerőhöz, bár az is igaz ez a munkaerő többnyire gyengén képzett és a termelésben alig-alig érdekelt. A börtönök forgalma évente körülbelül 40 ezer fő és ezek 92 százaléka végez fizikai munkát, javarészt alacsonyan kvalifikált tennivalókat kapnak. Labda és ágynemű varrás, géz és kötél készítés, de kerülhetnek bútorüzembe, konzervgyárba, gabona és gyümölcstermelésbe, állattenyésztésbe, vasműbe. Az idézett cikkből azt is megtudhatjuk, hogy a rabkeresetből először is levonják a tartási díjat, naponként 47 forintot, aztán a 43 százalékos társadalombiztosítási járulékot, kifizetnek az elítéltnek 60 forintot és a többiből a bérként kapott 800-1200 forintos napi illetményből nyereség lesz. A börtönigazgatók évenként 300-400 ezer forint prémiumot is kaphatnak. Jövedelmező állás ez, s akik szóvá teszik, mint Tolnai Kálmán nyugalmazott ezredes, azokat sietve menesztik, fenyegetésekkel igyekeznek hallgatásra bírni a visszaélések fátylait lebegtetőket. Félreértés viszont ne essék. Nem a rács mögé került bűnözők fogadatlan prókátoraként mondogatjuk, hogy mily embertelen cselekedet a dolgoztatás. Széndékunk éppen az ellenkező, nem a kötelező munkavégzést vétózzuk, hanem az olyan robotoltatást, hogy a többéves szabadságvesztésüket letöltők is alig néhány ezer forinttal kerülnek utcára, amiből kénytelenek kihúzni az első fizetésükig. Nem véletlen, hogy a férfiaknál, hatvan, a nőknél 40 százalék volt visszaeső 1988-ban. A pálhalmi börtönben idén november 9-ikén több száz elítélt sztrájkkal tiltakozott az alacsony munkabérek miatt, hiszen a kézhez kapott 60 forintból még spájzolni is alig lehet, nem hogy takarékoskodni. Ha netán mégis bankbetétet váltanak azt a bűntetés-végrahajtás kezeli, de a kényszerűségből tartósan lekötött összeg kamatait nem a rabok kapják, annak lábakél. 1989. december 23., szombat
Vissza »

	- Elítéltek sorsa a magyarországi börtönökben - 2.folyt.
Ez az igazi kiszolgáltatottság, a joggal pellengérre állítandó tisztességtelenség, ami persze a bő négy évtizeden át létező börtönorzságban nem egyedi eset. Az 1945-ös népbírósági ítéletek sokasodásától napjainkig sok százezren tapasztalhatták meg az internálások, kitelepítések borzalmait. Milliókat sápolhattak békekölcsönökkel, levonásokkal, kommunista műszakokkal, túlórákkal, normarendezésekkel, és most az ország lakosságát egyötödét kitevő nyugdíjasok kerülnek a megélhetés mezsgyéjére. Egy végig dolgozottt élet után kell nyomorogniuk. Mind gyakoribb eset, hogy az éhező, kitaszítottak, hajléktalanok, kisebb svindlik elkövetésére vetemednek, mert szeretnének a biztonságot jelentő börtönbe kerülni, ahol van étel, saját ágy. Az pedig oly mindegy, hogy éhbérért, rácsok mögött vagy azon innen kell dolgozniuk. +++ 1989. december 23., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »