|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyarországi Rabbikar felhívása
"A Magyarországi Rabbikar is
felemeli a Romániában kialakult rendkívül súlyos helyzet miatt
tiltakozó szavát, és papi kötelességének tartja, hogy a vérontás és
mészárlás azonnali végetvetését követelje. Egyúttal pedig kéri a
kedves hittestvéreket, hogy siessenek a súlyos szorongattatásban
lévők segítségére. Gyógyszer, kötszer, élelmiszer, ruha vagy
bármilyen más küldeményeiket adják le a Budapest, VII. kerület
Wesselényi u. 7. szám alatti Talmud-Tóra helyiségben. Ügyeleti órák:
naponta 7.30-12 és 16.30-18 óráig."
SZER, A munka világa:
Elítéltek sorsa a magyarországi börtönökben
"Hajnóczy Árpád
közlései szerint, idézünk: "A magyar bűntetés-végrehajtás
vállalatai 9 ipari és 3 agár célgazdaság, tavaly 4,4 milliárd
forint értéket termelt, amelyből a nyereség összege elérte a 307
milliót. A költségvetési támogatás 1988-ban 2 milliárd 376 millió
forint volt és a társadalombiztosításra pedig 110 millió forint
áramlott vissza."
|
|
|
|
|
|
|
Elítéltek sorsa a magyarországi börtönökben
|
München, 1989. december 23. (SZER, A munka világa) - Hajnal László Gábor írása következik: - A fegyencek, rabok kizsákmányolása nem mai keletű és még kevésbé kommunista találmány. Az viszont tény, hogy napjainkban a szocialistának nevezett országokban szigoró következetességgel a bűntetés súlyosbítása gyanánt alkalmazzák a kötelező munkát. Elsősorban nem a dolgoztatásuk tűnt helytelennek, sokkal inkább a hozzáfűzött magyarázat elgondolkodtató miszerint, a nevelésük érdekében kell hasznos cselekvésre bírni őket, mert már a börtönök atyja John Howard is azt hangoztatta a XVIII. század végén: "tedd szorgalmasakká az embereket és becsületesek lesznek". Szépen csengő kijelentés ez, csupán az a baj vele, hogy nehezen megvalósítható óhaj marad, hiszen a munka kényszer jellegének érzete nem pusztán a börtönben kezdődik, de a naplopás általában az elítéléséhez vezet és a fegyintézetbe kerülve már nincs húzódozás, tessék-lássék pecsmegelés. Érdekes körforgás ez és ha a magyarországi helyzetet vizsgáljuk, rögtön szembeötlik az a kérdőjel, hazánkban a rabnak joga, vagy kötelessége a munkavégzés? Egy 1946-os rendelettel kezdetét vette a kényszermunka intézménye és 1949 óta börtönvállalatok is, a tervgazdálkodás általános szabályai szerint, a tervutasításoknak megfelelően dolgoztatnak - következésképpen a cél nem a nevelés, sokkal inkább a termelés. Hogy mit kapnak ezért cserébe? Évtizedeken át főleg találgatni lehetett és a szabadulók elbeszéléseire hagyatkozni atekintetben, hogy mennyi induló tőkével kezdhetnek új életet. A Gyorsuló idő sorozatban 1987-ben napvilágot látott: Szervezett dilemmánk a börtön című kötetében Lukács Tibor, pendítgeti a problémákat - de túl sok ismeretlen adatot nem közöl. Annál több tényt lelhetünk a Figyelő ez év november 23-iki számában olvasható elemzésben, Hajnóczy Árpád közlései szerint, idézünk: "A magyar bűntetés-végrehajtás vállalatai 9 ipari és 3 agár célgazdaság, tavaly 4,4 milliárd forint értéket termelt, amelyből a nyereség összege elérte a 307 milliót. A költségvetési támogatás 1988-ban 2 milliárd 376 millió forint volt és a társadalombiztosításra pedig 110 millió forint áramlott vissza.
1989. december 23., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"Újabb néhány perces latyakszlalomozás után egy kicsony, fával borított, szép templomhoz értünk. Megálltunk. A templom mellett puritán paplak állt. Sehol egy lélek, csak madárfütty a téli tavaszban. Aztán, mintha a ház ablakában árnyék mozdult volna. Kisvártatva kinyílt a templomot és a házat körülvevő kerítés deszkakapuja, s ott állt egy fiatal, sovány, felkete öltönyös férfi. Tőkés László!Épségben, egészségben."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|