|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyarországi Rabbikar felhívása
"A Magyarországi Rabbikar is
felemeli a Romániában kialakult rendkívül súlyos helyzet miatt
tiltakozó szavát, és papi kötelességének tartja, hogy a vérontás és
mészárlás azonnali végetvetését követelje. Egyúttal pedig kéri a
kedves hittestvéreket, hogy siessenek a súlyos szorongattatásban
lévők segítségére. Gyógyszer, kötszer, élelmiszer, ruha vagy
bármilyen más küldeményeiket adják le a Budapest, VII. kerület
Wesselényi u. 7. szám alatti Talmud-Tóra helyiségben. Ügyeleti órák:
naponta 7.30-12 és 16.30-18 óráig."
SZER, A munka világa:
Elítéltek sorsa a magyarországi börtönökben
"Hajnóczy Árpád
közlései szerint, idézünk: "A magyar bűntetés-végrehajtás
vállalatai 9 ipari és 3 agár célgazdaság, tavaly 4,4 milliárd
forint értéket termelt, amelyből a nyereség összege elérte a 307
milliót. A költségvetési támogatás 1988-ban 2 milliárd 376 millió
forint volt és a társadalombiztosításra pedig 110 millió forint
áramlott vissza."
|
|
|
|
|
|
|
A Hét kérdése: Bukarestben vége? (2.)
|
Csütörtökön pedig, az államilag szervezett nagygyűlésen megtörtént a szinte elképzelhetetlen: Ceausescut kifütyülték Bukarestben, megszakadt a kincstári összejövetel, mint ahogy megszakadt a televíziós közvetítés is. Ekkor már órákban mérték a Ceausescu-korszakot Romániában - hiába volt a szükségállapot, a katonák - micsoda dolog? - elkezdtek barátkozni honfitársaikkal. Senki sem kételkedett abban, hogy a Ceausescu-rendszer nem zárhatja el magát légmentesen - nemcsak Kelet-Európától, hanem a világtól. A román rendszert jóideje csak abszurditásnak lehetett tartani, s valóban csak az időtényező volt a fontos: mikor dől össze. Egy idő múlva fel kell tenni a kérdést: kinek a felelőssége, hogy idáig is fennmaradhatott. A brezsnyevi korszaké, az ,,internacionalista,, semmit látni nem akaró, ,,belügyeket,, vallásosan tisztelő szovjetkorszaké? Magyarországé is, amely hivatalosan nem látott, nem halott, nem szólt? Vagy a Nyugaté, amely a függetlenség bajnokaként dícsérgette és veregette vállon Nicolae Ceausescut - és akasztotta teli kitüntetéseivel? A kérdésre szükség van, mert választ kell találni arra, miért lehet egy országot olyan akollá változtatni, ahol még az írógépekre is külön engedély kell, s a rokonok nem alhatnak családjuk házában. Romániának ma, 1989 karácsonyán, együttérzésre van szüksége - barátságra, jóindulatra és segítségre. Velük kell átélni azokat a perceket, amelyeket Magyarországon hónapok alatt éltünk át. Végig kell gondolni, milyen lehet immár két szomszédos ország igazi kapcsolata, amely annyi mindenben osztozott a múltban. Milyen lesz, amikor majd utazni és barátkozni lehet - szomszédolni. Kelet-Európa így végre együtt mehet - nem a régi, sarkos sorokban, hanem úgy, ahogy azt a XX. század vége felé gondolkodó emberek elképzelik. És nem szemben a Nyugattal, hanem vele. +++ Fodor György (MTI-PRESS)
1989. december 22., péntek 14:25
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"Újabb néhány perces latyakszlalomozás után egy kicsony, fával borított, szép templomhoz értünk. Megálltunk. A templom mellett puritán paplak állt. Sehol egy lélek, csak madárfütty a téli tavaszban. Aztán, mintha a ház ablakában árnyék mozdult volna. Kisvártatva kinyílt a templomot és a házat körülvevő kerítés deszkakapuja, s ott állt egy fiatal, sovány, felkete öltönyös férfi. Tőkés László!Épségben, egészségben."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|