|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Szállításkapacitás felajánlása
"Húsz orvos és orvosi felszerelések,
élelmiszerek Romániába történő kiszállítását ajánlja fel a Tér- és
Forma Rt. és az Auto-Coop Kisszövetkezet. Éjjjel-nappal várjuk
jelentkezésüket a következő címen: Budapest XIV., Fogarassy út 127.
sz. Telefon: 1-633-943 - Bauer Árpád ügyvezető igazgató."
SZER román nyelvű adása:
Románia és a hadsereg
"A katonaság mindig is az egyensúly egyik forrása volt, kész a
demokrácia restaurációjára. Ha a politikai helyzet szélsőséges, vagy
anarchista rendszer irányába fejlődik, a hadsereg mindig
közbeavatkozik, egy ideig fontos szerepet játszik, majd visszavonul,
és helyet ad a népi intézményeknek. Romániában a hadseregnek
gyökerei vannak a népben, a hadsereg nincs elszigetelve a néptől,
úgy mint ahogy a Securitate emberei vannak, akik saját népünk érdekei
ellen harcolnak, és ebben vezető szerepet játszanak."
|
|
|
|
|
|
|
Magyarországi reformtörekvések
|
(Dömösi Zoltán) Washington 1989. február 25. (Amerika Hangja) - Magyarország - azt lehet mondani - ismét a világsajtó állandó témája. Alig múlik el nap, hogy a német sajtóban ne jelenjenek meg kommentárok, tudósítások a magyarországi reformtörekvések és politikai megújulás legkülönbözőbb megnyilvánulásairól. A legaktuálisabb téma az 1956-os forradalom után kivégzettek küszöbönálló exhumálása és rehabilitációja, mely téma bővelkedik hátborzongató részletekkel. A Süddeutsche Zeitung nemrégen a harmadik oldalon egész oldalas cikkben számolt be a 301-es parcella titkairól a rákoskeresztúri temetőben. Itt fekszenek a szabadságharc kivégzett vezetői: Nagy Imre és társai, valamint Dudás József és még legalább háromszázan - névtelenül, mindenfajta megjelölés vagy akárcsak sírhant nélkül egy bozóttal és cserjével benőtt hepehupás területen. Az embertelenség és egy letűnt diktatúra határtalan cinizmusát csak tetézi, hogy ide temették a budapesti állatkert megdöglött állatait is, ahogyan azt egy televíziós interjúban az illetékes minisztérium tisztviselője nyilvánosságra hozta. Csupán a terület egyenetlenségei, horpadások és dombocskák sejtetik, hogy itt hullákat kapartak el. Az elhanyagolt parcellában bolyongva érzékelhető csak igazán az országra még mindig nehezedő bűnös múlt árnyéka minden beismerés és reform ellenére - írja a Süddeutsche Zeitung tudósítója* A kivégzettek hozzátartozói először csak a múlt évben, a kivégzések 30. évfordulóján gyűlhettek össze e sivár helyen egy rövid megemlékezésre, anélkül, hogy a rendőrség ezt megakadályozta volna. Ekkor állítottak föl e parcella központjában egy nyers fatörzset - kopjafának is nevezhetjük -, melyen csak ez olvasható: 1956 Pro Patria. Három évtizeden át tabu téma volt 1956, és még 30 évre rá is ellenforradalomnak minősítették hivatalos helyeken. A lap részletesen beszámol a párt által életre hívott történelmi bizottság munkájáról az 1956-os események tisztázása érdekében, aminek eredményeképpen Pozsgay Imre államminiszter népfelkelésnek minősítette az akkori megmozdulást. Mindezek azonban ideológiai visszavonulási küzdelmek, melyek nyilvánvalóan a teljes műit feltárásához vezetnek. Erre utal Nagy Imre lányának első fellépése a budapesti televízióban a 301-es parcella színhelyén, valamint Maléter Pál özvegyének lakásán. Mindkét esetben a televízióban ez alkalomból bemutattak egy vitafórumot a Történelmi Igazságtétel Bizottságának tagjaival. Mindez még néhány hónappal ezelőtt meghiúsult volna a rendőrség éberségén. A Történelmi Igazságtétel Bizottsága ígéretet kapott az illetékes hatóságtól, hogy a kivégzettek földi maradványait állam költségen fogják kihantolni, azonosítani és családjaik rendelkezésére bocsátani egy ünnepélyes temetési szertartás céljából. A kivégzett mártírok családtagjai egyöntetűen egyetértenek abban, hogy az 1956-os népfelkelés vezetőit egy közös, ünnepi gyásszertartás keretében kell a 301-es parcellában saját sírjaikba helyezni. Nekik és minden ottani halottnak emlékművet akarnak állítani, mely a nevüket viseli. A Süddeutsche Zeitung így fejezi be tudósítását: a 301-es parcella valószínűleg a magyar főváros egyik nevezetessége lesz. Egy nevezetesség, mely a múlt bűneinek jóvátételét dokumentálja. +++
1989. február 25., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"Kimentünk az utcvára minden cél nélkül, boldogan. A Felszabadulás téren az emberek egymást ölelgették, s kisvártatva kibontott magyar és román zászlók alatt ünneplő tömeg érkezett a Keleti pályaudvar felől. A napok óta a diktátor bukását követelő éhség- és ülősztrájkot folytatók jöttek. A járókelők közéjük álltak. Mámor, boldogság, megkönnyebbülés az arcokon. Mindenki sírással küszködött, többen sírtak is. A következő órákban és napokban megmozdult az egész magyar társadalom, korábban elképzelhetetlen nemzeti egységben aktivizálódtak az energiák, mindenki, mindennel, mindenféleképpen segíteni akart."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|