|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Szállításkapacitás felajánlása
"Húsz orvos és orvosi felszerelések,
élelmiszerek Romániába történő kiszállítását ajánlja fel a Tér- és
Forma Rt. és az Auto-Coop Kisszövetkezet. Éjjjel-nappal várjuk
jelentkezésüket a következő címen: Budapest XIV., Fogarassy út 127.
sz. Telefon: 1-633-943 - Bauer Árpád ügyvezető igazgató."
SZER román nyelvű adása:
Románia és a hadsereg
"A katonaság mindig is az egyensúly egyik forrása volt, kész a
demokrácia restaurációjára. Ha a politikai helyzet szélsőséges, vagy
anarchista rendszer irányába fejlődik, a hadsereg mindig
közbeavatkozik, egy ideig fontos szerepet játszik, majd visszavonul,
és helyet ad a népi intézményeknek. Romániában a hadseregnek
gyökerei vannak a népben, a hadsereg nincs elszigetelve a néptől,
úgy mint ahogy a Securitate emberei vannak, akik saját népünk érdekei
ellen harcolnak, és ebben vezető szerepet játszanak."
|
|
|
|
|
|
|
Manescu pályafutása
|
London, 1989.december 22. (BBC, Panoráma) - Az első híradások szerint Ceausescu elnököt a hatalomban felváltó csoportot Corneliu Manescu vezeti, aki a hatvanas években Románia külügyminisztere volt. Továbbá annak a hat magas beosztású pártfunkcionáriusnak az egyike, akik márciusban tiltakozó levelet intéztek Ceausescuhoz. Munkatársunk írását ismertetjük Manescu karrierjéről: - A 73 éves Corneliu Manescu azon több száz magas beosztású kommunista tisztviselők egyike, akik az évek során elidegenedtek Nicolae Ceausescu egyre inkább diktatórikus és megalomániás vezetői stílusától. Ügyvédnek tanult, 1936-ban lett a Román Dolgozók Pártja, a későbbi kommunista párt tagja. A háború után, amikor a kommunista rendszer Romániában hatalomra került, Manescu a fegyveres erőknél szolgált és altábornagyi rangra emelkedett, majd honvédelmi miniszterhelyettes lett. 1960-tól áthelyezték a külügyminisztériumba, rövid ideig Románia magyarországi követe volt, 1961-ben azonban visszatért Bukarestbe és kinevezték külügyminiszterré. Ezt a tisztséget viszonylag hosszú időn át, 11 éven át megtartotta. 1965-ben Nicolae Ceausescu hatalomra kerülése után Monescu már négy éve vezette a külügyminisztériumot. Ceausescu és Manescu közösen dolgozva meglehetősen nemzeti színezetű, és viszonylag független külpolitikát alakítottak ki a varsói szövetségen belül, ami egy időszakban mind Romániában, mind külföldön bizonyos népszerűséget hozott Ceausescunak, azonban figyelemreméltó feszültséghez vezetett Bukarest és Moszkva között.
1989. december 22., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Manescu pályafutása - 1.folyt.
|
1968-ban, amikor a varsói szövetség csapatai bevonultak Csehszlovákiába, Manescu volt az ország külügyminisztere és Románia volt az egyetlen olyan kommunista tömbhöz tartozó ország, amely ellenezte az inváziót. Ceausescut azonban egyre inkább nyugtalanította a magas beosztású párt és állami tisztségviselők megbízhatósága, és elkezdte a funkcionáriusok állandó áthelyezését. Manesu, aki 1972-re mát több mint 10 év óta volt külügyminiszter, nyilvánvalóan az első jelöltek közé került a menesztésre. Annak ellenére, hogy leváltása után névlegesen viszonylagosan magas beosztásba került, soha többé nem sikerült a korábban betöltött magas pozícióba emelkednie, és 1984-ben, amikor elvesztette tagságát a párt központi bizottságában, végleg és teljesen kiesett Ceausescu kegyeiből. Márciusban Corneliu Manescu öt más veterán kommunistával együtt levelet intézett Ceausescuhoz, melyben tiltakozott az általa folytatott politika ellen, ami - mint a levélben írták - egyre nagyobb elszigetelődést jelent Romániára nézve. Hitelét vesztette a szocializmus eszméje, melynek megvalósulásáért harcoltunk - mondja a levél. Különösen Ceausescu áttelepítési programja ellen emeltek szót a levélírók, valamint Bukarest központjának átépítése ellen, melynek során sok történelmi műemléket romboltak le. A levél szerzői a romániai kommunisták régi gárdájához tartoztak. A közülük kikerülő Manescu, akinek rossz az egészségi állapota, és akit nem a reformok híveként ismernek, szakértők szerint csak átmeneti vezetője lehet az országnak. Hosszabb távon fiatalabb és demokratikusabb eygéniségű vezetőre van szükség. +++
1989. december 22., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"Kimentünk az utcvára minden cél nélkül, boldogan. A Felszabadulás téren az emberek egymást ölelgették, s kisvártatva kibontott magyar és román zászlók alatt ünneplő tömeg érkezett a Keleti pályaudvar felől. A napok óta a diktátor bukását követelő éhség- és ülősztrájkot folytatók jöttek. A járókelők közéjük álltak. Mámor, boldogság, megkönnyebbülés az arcokon. Mindenki sírással küszködött, többen sírtak is. A következő órákban és napokban megmozdult az egész magyar társadalom, korábban elképzelhetetlen nemzeti egységben aktivizálódtak az energiák, mindenki, mindennel, mindenféleképpen segíteni akart."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|