Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › december 22.
1989  1990
1989. október
HKSzeCsPSzoV
2526272829301
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. november
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930123
45678910
1989. december
HKSzeCsPSzoV
27282930123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
1234567
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

Szállításkapacitás felajánlása

"Húsz orvos és orvosi felszerelések, élelmiszerek Romániába történő kiszállítását ajánlja fel a Tér- és Forma Rt. és az Auto-Coop Kisszövetkezet. Éjjjel-nappal várjuk jelentkezésüket a következő címen: Budapest XIV., Fogarassy út 127. sz. Telefon: 1-633-943 - Bauer Árpád ügyvezető igazgató."
SZER román nyelvű adása:

Románia és a hadsereg

"A katonaság mindig is az egyensúly egyik forrása volt, kész a demokrácia restaurációjára. Ha a politikai helyzet szélsőséges, vagy anarchista rendszer irányába fejlődik, a hadsereg mindig közbeavatkozik, egy ideig fontos szerepet játszik, majd visszavonul, és helyet ad a népi intézményeknek. Romániában a hadseregnek gyökerei vannak a népben, a hadsereg nincs elszigetelve a néptől, úgy mint ahogy a Securitate emberei vannak, akik saját népünk érdekei ellen harcolnak, és ebben vezető szerepet játszanak."

Interjú Csurka Istvánnal

------------------------


London, 1989. november 26. (BBC, Esti panoráma) - Munkatársunk,
Siklós István ma egy csendes budapesti vendéglőben Csurka Istvánnal,
a Magyar Fórum című új hetilap főszerkesztőjével beszélgetett.
Megkérdezte, hogy miért volt szükség egy újabb kiadványra az immáron
teljes magyarországi sajtószabadság keretében?

    - A tagságunk követelte ki úgyszólván ennek a lapnak a
megjelenését. De bennünk is, a Magyar Demokrata Fórum elnökségében
is megvolt az igény erre a lapra: éreztük, hogy kell egy olyan
orgánumot teremtenünk, amelyik közvetlenül megpróbálja kifejezni a
Magyar Demokrata Fórum eszméit, az ügyeit nyilvánosságra tudja
hozni, és hát valami támasztékot jelent ennek a mozgalomnak és ennek
a pártnak.

    Végülis a Hitel egy nagyon közelálló lap, a Magyar Demokrata
Fórumhoz személyileg is, szellemében is -, de nem a Magyar Demokrata
Fórum lapja. Egy ilyen nagy szervezet - az ország jelenleg
legnagyobb hiteles pártja - végül is nem engedhette meg magának most
már, hogy ne legyen legalább egy saját hetilapja. A távolabbi
célkitűzés pedig az, hogy legyen saját napilapunk is.

    - Tehát ez esetleg később napilappá alakul át, vagy ez megmarad
hetilapnak, és lesz egy napilapja is a Magyar Demokrata Fórumnak?

    - Erre pontos választ adni most még nem tudok. Majdnem ilyen
erős az igény arra is, hogy napilapunk is legyen. Ugyanis a Magyar
Demokrata Fórumnak van egy nagy hátránya a többi párttal - és
különsen az SZDSZ-szel - szemben: nagyon kevés jó, használható
kapcsolatunk van a mostani telekommunikációval, a tv-vel, a nagy
lapokkal, a rádióval. Vannak olyan műsorok, vannak olyan
szerkesztők, akik rokonszenveznek velünk és helyt adnak a mi
bejelentéseinknek, megnyilvánulásainknak - de kevesen. (folyt.)


1989. november 26., vasárnap


Vissza »


- Interjú Csurka Istvánnal - 1. folyt.

Nem tudunk igazi jelenlétet kivívni magunknak, nem tudunk olyan
csatornákat is igénybe venni és úgy hatni, ahogy az tulajdonképpen
szükséges volna. Ez egy nagyon szerteágazó és nagyon a mélységekbe
lenyúló kérdéskör. A rendszer, az elmúlt rendszer hatalma,
módszerei, stílusa - ebben a szabad sajtóban azért tovább él.

    Nem csak arról van szó, hogy azok a fő szószólók, akik
végigszolgálták a Kádár-rendszert - ebben a tömegtájékoztatásban
most is ugyanott vannak. Emiatt arról van szó, hogy a lapok
ugyanazon a címen jelennek meg - más tartalommal, vagy többé-kevésbé
más tartalommal, mint két évvel ezelőtt - hanem arról van szó, hogy
az egésznek a szellemi alapállása, a valódi nyitottsága és
probléma-érzékenysége, és a valódi szolgálatkészsége - értve ezen a
demokrácia és a magyar nemzet alapvető érdekeinek a szolgálatát -
még nem alakult ki.

    Van szabad sajtó, szabad szidni a sztálinizmust, sőt a
Kádár-rendszert. Minden bírálat előtt nyitva az út, egymást
felülmúlhatják az írók és a közírók a kritikai hangvételű cikkekben,
vagy a leleplezésekben - de nincs még megteremtve az igazi
szabadsága annak, hogy valaki a most folyó történések felett
elgondolkozzék, és annak nyilvánosságot adjon. Kezd kialakulni egy
új hierarchia, egy új mitológia: az ellenzékiség mitológiája, ami -
azt mondhatom, hogy káros.

    Sokan kezdik döngetni a mellüket, hogy ők, ők és ők mit tettek,
és mennyire ellenzékiek - dehát ez végülis nevetséges. Tudomásul
kell venni, hogy ezek a változások valóban részben azért következtek
be, mert voltak ellenzéki gondolkodású emberek, voltak gerinces
emberek, akik kitartottak eszményeik mellett. De ugyanilyen
mértékben annak is köszönhető ennek a rendszernek a megváltozása,
hogy a hatalom elrothadt a szó szoros értelmében. Hogy egymást
tették tönkre a vezetők és az egész párt. És ugyanilyen mértékben
köszönhető annak is, hogy ez a rendszer világméretekben is
elvesztette a küzdelmet, és nem tud megbírkózni a saját
feladataival: a birodalom összetartásának a feladatával. (folyt.)


1989. november 26., vasárnap


Vissza »


- Interjú Csurka Istvánnal - 2. folyt.

Aki tehát most magának akar tulajdonítani a folyamatok
előidézésében a valósnál nagyobb szerepet, az nem több politikai
kóklernél, és nem viszi előre az ügyet. Szép szavakkal, a
sztalinizmus ócsárlásával semmire nem jutunk ma már, attól nem lesz
vastagabb a vaj a kenyerünkön - és a fő baj az, hogy nincs vaj a
kenyéren. Egyre több és több asztalról hiányzik, hiányoznak az
alapvetők, a legszükségesebbek.

    Ezen az úgynevezett szabad sajtó nem tud egyelőre változtatni,
nem afelé viszi a gondolkodást, hogy kialakuljon egy egészséges, -
vagy legalábbis egészségesebb - gondolkodásmód: a nemzeti
összetartozás gondolatának a kifejezése, és annak a belátása, hogy
itt, együtt vagyunk benne a válságban, és egy iszonyatosan nagy
válságban vagyunk, gödörben vagyunk. És innen kikecmeregni valóban
csak együtt tudhatunk.

    Ezért tehát a Magyar Demokrata Fórumnak kellett egy saját lapot
létrehoznia, amelyben egyelőre szerény körülmények között, de
elkezdheti ezt a legfontosabb munkát: a valódi kérdések
színrehozását, megtárgyalását, és legalábbis a rákérdezést és a
rávilágítást.

    - Az eddigi számaiból úgy tűnik, hogy a lap tulajdonképpen a
magyarországi történelmi jelentőségű változásokra összpontosítja a
figyelmet. Hírei, elemző cikkei Magyarország felé fordulnak. De
van-e olyan igény, hogy az egész európai térséget szemmel tartsa a
lap?

    - Van. Meg fogjuk szervezni, és szemmel fogjuk tartani. Egyelőre
az első kettő csak próbaszám volt: csak éppen bemutatkozás, hogy
maga az országos gyűlés ne maradjon lap nélkül, és az országos
gyűlésen történtekről is már tudjon tudósítani. Az első két
próbaszámnak tulajdonképpen csak ez volt a feladata - de nagyon
fontos kérdésnek tartjuk, hogy lássa a magyar társadalom - a mi
szemünkkel és miáltalunk - hogy mi történik itt Közép-Európában, mi
történik Európában, mi a feladata Európának, a magyarságnak -, hogy
valóban megkezdhesse a közelebbhúzódást Európához. (folyt.)


1989. november 26., vasárnap


Vissza »


- Interjú Csurka Istvánnal - 3. folyt.

Én nem szeretem a nagy szavakat, tudom, hogy milyen állapotban
van a társadalmunk. Éppen elég lesz, ha egy kicsit közelebb húzódunk
Európához - azért is sokat kell még tenni. Ez tehát meg fog
történni.

    Ugyanígy minden számunkban foglalkozunk, illetve rovatot tartunk
fenn a határainkon kívül élő magyarok számára. Erdély, Felvidék,
Délvidék és a nyugati magyarság.

    Szóval: ahogy a Magyar Demokrata Fórum elsőrendű célkitűzései
közé tartozott már kezdetektől fogva az össz-magyarságban való
gondolkodás, ugyanúgy a lapban is ez így fog tükröződni.

    - Londonban, de máshol is Nyugat-Európában elterjedt a híre
annak, hogy a Magyar Demokrata Fórum a hangsúlyt a "magyarra" és nem
a "demokratára" helyezi. Ebből olyan következtetést vontak le
egyesek, hogy bizonyos értelemben a Magyar Demokrata Fórum
nacionalista szervezet, nacionalista párt. Helyes ez az elképzelés
-, vagy pedig ez is egy olyan kérdés, amit a Magyar Fórum - mint lap
- ki fog védeni vagy meg fog magyarázni, vagy helyére fog tenni?

    - Nincs okunk védekezni: mi ezt a két fogalmat együtt gondoljuk,
és egyiket a másik nélkül elképzelhetetlennek tartjuk. Általában
nincs demokrácia, és demokrácia nélkül nincs magyarság, nincs magyar
megmaradás. Az, hogy nacionalisták vagyunk-e, vagy nem vagyunk
nacionalisták -, ez számunkra, legalábbis az én számomra nem kérdés.
Magyarok vagyunk, és ezt minden nehézség ellenére is vállaljuk, mert
vállalnunk kell.

    Az, hogy sokan vádaskodnak és megpróbálnak rossz színben
feltüntetni bennünket az - én azt hiszem - érthető. Politikai
küzdelem folyik, a Nyugat támogatását megszerezni, nyugati körök jó
véleményét elérni, magunkénak tudni, minden politikai
csoportosulásnak szíve-joga, és érthető célkitűzése. (folyt.)


1989. november 26., vasárnap


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- Interjú Csurka Istvánnal - 4. folyt.

Azonban hadd mondjam meg, hogy nagyon veszélyes ez. Nagyon
veszélyes a legnagyobb magyar politikai erőt nacionalista színben
feltüntetni a Nyugat szemében - akkor, amikor ez a szervezet ebben
az értelemben nem nacionalista, de - mint ahogy az előbb is mondtam
- első perceitől kedzve a magyarság ügyeit, a sorskérdések színen
tartásáért, az elcsatolt területek magyarságának a szószólójaként
fellépett.

    Nagyon veszélyes ez a nacionalista vád és a hozzácsapott,
mintegy ráadásként, megtetézésként rátett antiszemita színben való
feltüntetés, mert akik ezt hangoztatják, azok egy dologról azt
hiszem megfeledkeznek. Ez a nép már ebben a században - és legalább
kétszer - volt a vádlottak padjára ültetve, és egyik esetben sem
igazságosan. Én azt nem mondom, hogy a magyarság mint nemzet nem
követett el bűnöket mások ellen, de ellenünk is ugyanakkor - és ezt
is meg kell mondani.

    De vajon hova vezet ez a nacionalista színben való feltüntetés?
Nem lesz ebből megint egy bűnös nemzet képlete? Nem áll elő megint?
Hiszen mi van akkor, hogyha ez a nacionalistának mondott szervezet
sikereket fog aratni a következő választásokon? Nem származik ebből
aztán az a kényszerképzet még Nyugaton is, hogy: hát persze a
nacionalisták arattak sikert, hát persze, mert ez az egész magyar
nemzet nacionalista. És akkor hol vagyunk? És akkor megint ott
vagyunk Trianonnál, és megint ott vagyunk a párizsi
békeszerződésnél, megint ott vagyunk a bűnös nemzet képleténél.

    Akik ezzel a vádaskodással élnek velünk szemben, azok - azt
hiszem - ebbe nem gondoltak bele, mert akkor ezt nem tennék meg.
Mert előfordulhat minden társadalomban egy-két elítélendő
kijelentés, megnyilvánulás. Még nacionalista, irredenta hangok is
feltörhetnek, még antiszemita megnyilvánulások is lehetnek. Hiszen
vannak, és nemcsak a magyar társadalomban: Nyugaton is - erről
azonban a Magyar Demokrata Fórum nem tehet, ezek ellen küzd, sőt
hadd mondjam meg: a valódi nacionalizmus kifejlődésének és a széles
körű antiszemitizmus kifejlődésének Magyarországon tulajdonképpen
csak a legnagyobb ellenzéki erő, a legmagyarabb szemléletű
centrum-párt: a Magyar Demokrata Fórum tudja igazából útját állni.
(folyt.)


1989. november 26., vasárnap


Vissza »


- Interjú Csurka Istvánnal - 6. folyt.

Sem a kispártok, sem pedig a más társadalmi csoportok által
erősen áthatott pártok valójában ennek nem tudnak ellene szegülni.
Ehhez csak a nemzet legnagyobb erejének, tisztessége és akarata és
belátása és józansága kell -, és csak ez tudja megvédeni azokat,
akik ebben az esetben védelemre szorulnak. És ez mindig is így volt:
ebben a nemzetben mindig azok akadályozták meg a szélsőségek
uralomra jutását - nem mindig tudták megakadályozni, de azok
képezték ellene a legnagyobb erőt - akik középen álltak, és akik a
nemzeti gondolatot, a tiszta nemzeti gondolatot képviselték.

    Ez nem nacionalizmus, ez ennek a meghurcolt, megtépázott,
Európában a legnagyobb kegyetlenséggel megbüntetett nemzetnek a
jogos önvédelme. Mi védjük ezt a magyarságot.

    - A hetilap tulajdonképpen a szellemi élet minden területére
kitekint: az irodalom és a művészet fejleményei, eseményei - és úgy
tűnik számomra az eddigi számok alapján - hogy figyelemmel akarja
kísérni, hogy a szellemi életben mi történik. Valóban ez a célja a
szerkesztőnek, hogy a szellemi élet teljes mivoltát mutassa be?

    - Köszönöm ezt a jóindulatú megelőlegezését a lap arculatának.
Ez a célunk, és ez remélhetőleg a következőkben meg is történik.
Most még a kezdet kezdetén vagyunk, nincs elég szellemi kapacitásunk
ahhoz, hogy ezt átfogó módon meg tudjuk valósítani. De valóban
akarunk olyan könyvkritikai rovatot, olyan film-, zene-kritikai
rovatot, olyan ismertető jellegű írásokat közölni, amelyek felölelik
és bemutatják lehetőleg a teljes színképet és a teljes körképet.
Ezért még nagyon sokat kell tennünk.

    Pillanatnyilag az a helyzet, hogy ebben a pezsgő politikai
életben a politikai kérdések és a gazdasági kérdések sokszor
kiszorítják a lapból - és az emberek gondolkodásából is - az
elmélyültebb cikkeket: a kulturális kérdésekkel való foglalkozást.
(folyt.)


1989. november 26., vasárnap


Vissza »


- Interjú Csurka Istvánnal - 7. folyt.

- Csurka István az író, közéleti íróvá, egyre inkább politikussá
válik, politikai hetilap szerkesztőjévé. Az író vajon nem sínyli-e
meg ezt?

    - Nem tudom. Lehet, hogy megsínyli. Ez akkor fog kiderülni,
hogyha majd újra elkezdek írni szépirodalmi munkákat, mert én magam
akkor fogom meglátni, mikor szembekerülök a novellával, vagy a
drámával, hogy mi veszett el belőlem, az íróból, vagy - remélem
talán alkalmam lesz rá: mivel gazdagodott a tollam, mennyivel több
jó tinta van benne... Nem tudom.

    Félek, hogy nem lesz könnyű, hiszen minden emberi dolog a
gyakorláson is alapszik, és én most bizony nem nagyon jutok hozzá
ahhoz, hogy szépirodalmi dolgokat írjak. De nemcsak ahhoz nem jutok
hozzá, hanem ahhoz sem, hogy a szépíró, az író szemével figyeljem a
dolgokat. Teljesen ezt kikapcsolni nem tudom - és ezért nem is
vagyok igazából valódi politikus -, mert azért mindig ott van a
szemléletemben és a tekintetemben az író tekintete. Tehát egyrészt
kritikusabb, másrészt talán összegzőbb is a látásom - dehát azért
sokat kiszorít belőle a politikus, az aktuális dolgok megoldására,
gyakorlati megoldására irányuló tevékenység, pontosabban: kényszer.

    Úgyhogy ehhez majd biztosan kell tartani egy kis szünetet, aztán
akkor összeszedni magamat és nekiülni, egy dolgot megírni - és aztán
akkor talán visszatalálok.

    - Tehát az író - így megmerülve a mindennapi politikai életben,
a lapszerkesztésben - milyen jövőt lát Magyarország előtt? Milyen
kibontakozás lehetséges?

    - Nem halasztható tovább, hogy történjen egy igazi nagy lépés,
egy első lépés a kibontakozás felé. Sajnos azt meg kell mondanom, ez
eddig még nem történt meg. Óriási politikai változások történtek,
óriási tüntetések zajlottak le, felvonulások, ünnepek alkalmával,
majd kinyilvánították a köztársaságot, megszavazták az új, a
módosított alkotmányt amely elfogadható, és rengeteg pozitív dolog
történt. (folyt.)


1989. november 26., vasárnap


Vissza »


- Interjú Csurka Istvánnal - 8. folyt.

De az az első lépés, amiben a legszélesebb tömegek is
megláthatnák, hogy itt valami változás kezdődik - ez nem történt
meg.

    Nem elég, hogy a kormányzat kicserélődik, hogy a párt megszűnik.
Olyan politikusok, akik nem élvezték a nép bizalmát, a szélekre
sodródtak és mások váltották fel őket. Ez mind nem elég. Az életnek,
a rendszernek ma már nem ezek a tartópillérei, és nem ezeket az
alapokat kell elsősorban megváltoztatni. Ugyanis az emberek nem
fogalmakban gondolkoznak, hanem az életük, a tények világa veszi
körül őket. És a tények világa azt mutatja, hogy ugyanazok között a
körülmények között, ugyanazon személyek által vezettetve, vagy
azoknak a parancsait végrehajtani kényszerülve élnek ugyanazok a
rendszerek.

    Beszélni szabad, de az emberek nem mindegyike érzi szükségét
annak, hogy szabad véleményt alkosson. Az ő szabad véleménye a
munkavállalás, az ő szabad véleménye a munkaerejének az ára, az ő
szabad véleménye az, hogy mikor jut lakáshoz, hogy mik az életnek a
valódi feltételei, a lét feltételei. És ezekben - nem azért mert a
gazdasági helyzet nagyon nehéz, hanem azért, mert a dolog lényege
nem sokat változott - azért nem bízhat.

    Magyarországon körülbelül 15-20 éve lényegében nincsen
szocializmus. Itt van a nagy tévedés, amikor a szocializmus
csődjéről beszélünk. Itten ez egy olyan hibrid-rendszer volt már a
kádárizmus fénykorában is, aminek a szocializmushoz csak annyi köze
volt, hogy volt egy egypártrendszer, és azok dirigáltak.

    Lényegében a párton belül is az összefonódások, a kijárások, a
mellébeszélések és a klikkek uralkodtak, és egyáltalán nem a párt -
mint párt - gyakorolta a hatalmat, hanem a jó összeköttetések, a
bulik, a tolvajlások - szinte ezt kell mondanom. Bizonyos embereknek
mindent szabad volt, másoknak meg semmit. (folyt.)


1989. november 26., vasárnap


Vissza »


- Interjú Csurka Istvánnal - 9. folyt.

Ha ezt csak egyszerűen politikai szférában akarjuk
megváltoztatni és azzal megelégszünk, hogyha csak ezt változtatjuk
meg, akkor a nép erre legfeljebb csak elhúzza a száját, mert nem ez
a lényeg. A lényeg az, hogy ezt a rossz, emberileg, erkölcsileg és
működésbelileg is rossz rendszert jobbá tegyük, megváltoztassuk,
kiiktassuk belőle a kontraszelekciót.

    Itt van ez a privatizálási kérdés, amelyet - a
szabaddemokratákkal szemben - mi másképpen ítélünk meg. Azt mondják,
hogy legyen rendszerváltás, mert hogyha megváltozik a rendszer,
akkor ugyanazok, akik most vannak a vállalatok tetején, vezetőikként
- ugyanazok tőkésként kénytelenek vezetni ezt a vállalatot,
amelyiket eddig tönkretettek. Most jobban fogják vezetni, mert a
tőkés rendszer rákényszeríti őket a teljesítményre.

    Szerintem ez hamis gondolkodás. Itt arról van szó, hogy olyan
emberek kerültek pozícióba, olyan emberek irányítanak, akiket egy
kontraszelekciós folyamat emelt oda, és akik ennek a
kontraszelekciós folyamat által való odaemeltetésüknek a
következtében őrzik ezt a kongraszelekciós folyamatot. És nem
engedik, hogy mások kerüljenek oda, akik vagy jobban tudják, vagy
nem tudják. De amíg a felfelé áramlás nem kezdődhet el, amíg az
emberek nem érzik, hogy az ő jobb teljesítményüknek lesz eredménye,
mert feljebb jutnak, mert ők jutnak oda, hogy cselekedjenek, addig a
politikai szólamok hatástalanok.

    Tehát igenis arra kell törekedni, hogy ezt az úgynevezett
reprivatizációs rendszert összekössük azzal hogy új elit képződjék,
hogy új emberek kerülhessenek felülre - és alulról, és annak nem
párt-alapon kell történni, nem azon az alapon, hogy én ellenzéki
vagyok, nekem ott a helyem - hanem azon az alapon, hogy mit tudok.
(folyt.)


1989. november 26., vasárnap


Vissza »


- Interjú Csurka Istvánnal - 10. folyt.

- Nem oldja meg. Egy jelszó, amit az ügyesebbek tudnak
kihasználni - és az ügyesebbek, és a most ott hatalomhoz jutó, vagy
már a hatalom birtokában lévők egyszereűen átvesznek - és még a
tőkét is meg tudják szerezni maguknak ehhez a privatizációhoz.

    Hiszen csak lehívják a vállalatokra a köz pénzét. Ezért mi a
munkástanácsok mellett vagyunk, a dolgozói részvény mellett vagyunk,
és amellett vagyunk, hogy az állam támogassa a kisvállalkozást. +++


1989. november 26., vasárnap


Vissza »

Partnereink
Dokumentumok
Lovas Zoltán:

Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra

"Kimentünk az utcvára minden cél nélkül, boldogan. A Felszabadulás téren az emberek egymást ölelgették, s kisvártatva kibontott magyar és román zászlók alatt ünneplő tömeg érkezett a Keleti pályaudvar felől. A napok óta a diktátor bukását követelő éhség- és ülősztrájkot folytatók jöttek. A járókelők közéjük álltak. Mámor, boldogság, megkönnyebbülés az arcokon. Mindenki sírással küszködött, többen sírtak is. A következő órákban és napokban megmozdult az egész magyar társadalom, korábban elképzelhetetlen nemzeti egységben aktivizálódtak az energiák, mindenki, mindennel, mindenféleképpen segíteni akart."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD