 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Szállításkapacitás felajánlása
"Húsz orvos és orvosi felszerelések,
élelmiszerek Romániába történő kiszállítását ajánlja fel a Tér- és
Forma Rt. és az Auto-Coop Kisszövetkezet. Éjjjel-nappal várjuk
jelentkezésüket a következő címen: Budapest XIV., Fogarassy út 127.
sz. Telefon: 1-633-943 - Bauer Árpád ügyvezető igazgató."
SZER román nyelvű adása:
Románia és a hadsereg
"A katonaság mindig is az egyensúly egyik forrása volt, kész a
demokrácia restaurációjára. Ha a politikai helyzet szélsőséges, vagy
anarchista rendszer irányába fejlődik, a hadsereg mindig
közbeavatkozik, egy ideig fontos szerepet játszik, majd visszavonul,
és helyet ad a népi intézményeknek. Romániában a hadseregnek
gyökerei vannak a népben, a hadsereg nincs elszigetelve a néptől,
úgy mint ahogy a Securitate emberei vannak, akik saját népünk érdekei
ellen harcolnak, és ebben vezető szerepet játszanak."
|
|
|
|
|
|
 |
- Egy tatabányai FIDESZ-es története - 2.
|
No végül is újra összebilincseltek, be az autóba. Közben az órám
csattja elszakadt, ilyen apróságok, és jöttünk vissza a rendőrségre.
Az autóban többször mondták nekem: na kellett ez neked? Szemét is
voltam. Nem voltam éppen egy rendes állampolgár.
- Látták a FIDESZ jelvényedet?
- Igen. A FIDESZ jelvényemet már korábban látták - azt
elfelejtettem mondani -, mikor betuszkoltak az autóba, akkor
fedezték fel, és mondta az egyik, hogy no FIDESZ-es, erre hát
természetesen még kaptam a hátamra, ez teljesen triviális ebben az
esetben. Közben többször a jogállamiságra, a rendelőben is, az
autóban is, többször a jogállamiságra hivatkoztam, hogy emberi
jogok, ilyet nem lehet csinálni, mire föl, hogyan gondolják, hogy
képzelik? Végül is visszaérkeztünk a rendőrségre. Közben az autóban
is kaptam egy pofont, mert a sofőrünk nem akárki volt, talán a
Meltzerhez tudnám hasonlítani, mert menetközben is tudott pofont
adni, úgyhogy ez egy igen dicséretes tulajdonság, csak én szenvedtem
el. Ennyi az egész.
- Hogy engedtek ki végül is?
- Hát kiengedés itt még nem volt, mert előtte belöktek egy
előállító helységnek nevezett fogdába, amiben egy priccs volt.
Belöktek, leültem a priccsre és gondolkoztam, hogy most mit
csináljak. Közben többször is ordítottam, hogy engedjenek ki, és
végül úgy döntöttem, hogy folyamatosan fogok ordítani. Kiderült
később, a harmadik emeleten lehetett hallani. Az ajtót pedig
folyamatosan rúgtam. Hát ez azt jelenti, hogy éjszaka, olyan három
óra, félnégy, öt óra, tehát ilyen hajnali időpontokban ez igen igen
jól hallatszik. Tehát végül is a rendőrök, nem tudom, hogy miért,
milyen meggondolásból, talán féltek, hogy meghallják, bár nem
jellemző rájuk. Lejöttek és két ízben az volt a válasz, hogy
kinyitották az ajtót, akkor én ösztönszerűen odaléptem, és amikor
odaléptem, akkor megkaptam a sprayt az arcomba és abban a
pillanatban engem leütöttek. Hát ez kétszer egymás után így történt.
Végül is elengedtek háromnegyedhatkor, hatra kellett volna mennem
dolgozni. Azzal a felkiáltással, hogy: na te szemét disznó, rendesen
fogsz viselkedni? Lehet. Így engedtek el. (folyt.)
1989. október 29., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"Kimentünk az utcvára minden cél nélkül, boldogan. A Felszabadulás téren az emberek egymást ölelgették, s kisvártatva kibontott magyar és román zászlók alatt ünneplő tömeg érkezett a Keleti pályaudvar felől. A napok óta a diktátor bukását követelő éhség- és ülősztrájkot folytatók jöttek. A járókelők közéjük álltak. Mámor, boldogság, megkönnyebbülés az arcokon. Mindenki sírással küszködött, többen sírtak is. A következő órákban és napokban megmozdult az egész magyar társadalom, korábban elképzelhetetlen nemzeti egységben aktivizálódtak az energiák, mindenki, mindennel, mindenféleképpen segíteni akart."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|