 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Szállításkapacitás felajánlása
"Húsz orvos és orvosi felszerelések,
élelmiszerek Romániába történő kiszállítását ajánlja fel a Tér- és
Forma Rt. és az Auto-Coop Kisszövetkezet. Éjjjel-nappal várjuk
jelentkezésüket a következő címen: Budapest XIV., Fogarassy út 127.
sz. Telefon: 1-633-943 - Bauer Árpád ügyvezető igazgató."
SZER román nyelvű adása:
Románia és a hadsereg
"A katonaság mindig is az egyensúly egyik forrása volt, kész a
demokrácia restaurációjára. Ha a politikai helyzet szélsőséges, vagy
anarchista rendszer irányába fejlődik, a hadsereg mindig
közbeavatkozik, egy ideig fontos szerepet játszik, majd visszavonul,
és helyet ad a népi intézményeknek. Romániában a hadseregnek
gyökerei vannak a népben, a hadsereg nincs elszigetelve a néptől,
úgy mint ahogy a Securitate emberei vannak, akik saját népünk érdekei
ellen harcolnak, és ebben vezető szerepet játszanak."
|
|
|
|
|
|
 |
Magyarország és a Vatikán kapcsolata
|
München, 1989. szeptember 15. (SZER, Magyar híradó) - Ma 25
esztendeje a jelenlegi bíboros államtitkár, Agostino Casaroli, akkor
mint a Vatikán külügyminisztere, aláírta Budapesten a Szentszéknek a
magyar kormánnyal kötött részleges megállapodását. Bojtár István
vonja meg az eltelt negyed század mérlegét, és beszél a jövő
kilátásairól.
- Az Observatore Romano ez alkalomból másfél gépelt oldal
terjedelmű jegyzetet tett közzé, amely - mint ilyen esetekben mindig
- nem a lap véleményét, hanem az államtitkárság, illetve a Szentszék
hivatalos felfogását tükrözi. E felfogásnak az a jegyzetben
megfogalmazott lényege, hogy pozitívan kell értékelni a megállapodás
25 esztendejét. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy pozitívan kell
értékelni magát a megállapodást is.
A Szentszék az évfordulón aligha mondhatott mást, kiváltképpen
most, amikor lehullófélben vannak, vagy talán már le is hullottak
azok a kötelékek, amelyekkel az állam gúzsba kötötte az egyházat, és
az lehet a benyomás, hogy mindez logikus végkifejlete annak, ami egy
negyed századdal ezelőtt elkezdődött.
Mivel azonban a benyomás hamis, hiszen az, hogy az egyház
Magyarországon visszanyeri szabadságát nem a Vatikán és a magyar
kormány tárgyalásainak, hanem végső soron a a Moszkvában megindult
politikai folyamatnak a következménye, a 25. évfordulón felmerülhet
a kérdés: vajon most nem inkább lelkiismeretvizsgálatot kell-e
tartani, s komolyan fontolóra venni: helyes volt-e az akkori lépés?
Helyes volt-e szóba állni azzal a rendszerrel, amelyet az itteni
kongregáció alig öt évvel ezelőtt korunk szégyenének nevezett? És
végeredményben nem inkább azokat igazolták-e a fejlemények, akik
Mindszenty bíborostól kezdve ellenezték a megállapodást? Hiszen csak
25 évet kellett volna kibírni, és mi ez, ha nem röpke pillanat az
egyház életében. (folyt.)
1989. szeptember 15., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"Kimentünk az utcvára minden cél nélkül, boldogan. A Felszabadulás téren az emberek egymást ölelgették, s kisvártatva kibontott magyar és román zászlók alatt ünneplő tömeg érkezett a Keleti pályaudvar felől. A napok óta a diktátor bukását követelő éhség- és ülősztrájkot folytatók jöttek. A járókelők közéjük álltak. Mámor, boldogság, megkönnyebbülés az arcokon. Mindenki sírással küszködött, többen sírtak is. A következő órákban és napokban megmozdult az egész magyar társadalom, korábban elképzelhetetlen nemzeti egységben aktivizálódtak az energiák, mindenki, mindennel, mindenféleképpen segíteni akart."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|