|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Szállításkapacitás felajánlása
"Húsz orvos és orvosi felszerelések,
élelmiszerek Romániába történő kiszállítását ajánlja fel a Tér- és
Forma Rt. és az Auto-Coop Kisszövetkezet. Éjjjel-nappal várjuk
jelentkezésüket a következő címen: Budapest XIV., Fogarassy út 127.
sz. Telefon: 1-633-943 - Bauer Árpád ügyvezető igazgató."
SZER román nyelvű adása:
Románia és a hadsereg
"A katonaság mindig is az egyensúly egyik forrása volt, kész a
demokrácia restaurációjára. Ha a politikai helyzet szélsőséges, vagy
anarchista rendszer irányába fejlődik, a hadsereg mindig
közbeavatkozik, egy ideig fontos szerepet játszik, majd visszavonul,
és helyet ad a népi intézményeknek. Romániában a hadseregnek
gyökerei vannak a népben, a hadsereg nincs elszigetelve a néptől,
úgy mint ahogy a Securitate emberei vannak, akik saját népünk érdekei
ellen harcolnak, és ebben vezető szerepet játszanak."
|
|
|
|
|
|
|
- Német menekülők - 5. folyt.
|
Gyakorlatilag egy hét napra szóló vízummal utaztam Magyarországra. Tudtam, hogy már nem térek vissza az NDK-ba. Voltak pillanatok, amikor bizonytalan voltam. Például akkor, amikor bezárt a nagykövetség, és amikor nem jutottam információkhoz. Amikor a Máltai Segélyszolgálat is bekapcsolódott, akkor megint felcsillant a remény. Aztán úgy alakult, hogy megkérdeztem egy volt NDK-st, aki jelenleg Hamburgban él: utazhatok-e vele Sopronig, a határig. Igent mondott. Összeszedtük a holmijainkat, két gépkocsival indultunk, egy Hondával és egy Moszkviccsal. Gyakorlatilag egészen a soproni határállomásig autóztunk. Két kilométerre lehettünk az útlevélellenőrzéstől. A Moszkvicsot ott hagytuk. A hondás a 13 személyt két részletben majdnem a határig vitte, úgy 400 méterre lehettünk a határtól. Már sötét volt. Nem sokkal azelőtt több rakétát lőttek fel, ami kissé elbizonytalanított minket. A rakéták eléggé megvilágították a környéket. Elhaladtunk egy benzinkút mellett, aztán az erdőn keresztül 200-300 méterre a határállomástól lehettünk, amikor egyszerre azt hallottuk: Megállni Megállni Aztán lőttek. Kiabálás, kiáltások hallatszottak. Csak figyelmeztető lövések voltak. A határőrök elemlámpával kutatták át a környéket. Mi akkor már odaát voltunk. Azt hiszem, hogy láttak minket, de nem akartak feltartóztatni. - A beszámolókat kedd este rögzítettem. Azok közül, akikkel beszélgettem, sokan már el is hagyták Schöppingent. Helyüket új jövevények foglalták el. +++
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"Kimentünk az utcvára minden cél nélkül, boldogan. A Felszabadulás téren az emberek egymást ölelgették, s kisvártatva kibontott magyar és román zászlók alatt ünneplő tömeg érkezett a Keleti pályaudvar felől. A napok óta a diktátor bukását követelő éhség- és ülősztrájkot folytatók jöttek. A járókelők közéjük álltak. Mámor, boldogság, megkönnyebbülés az arcokon. Mindenki sírással küszködött, többen sírtak is. A következő órákban és napokban megmozdult az egész magyar társadalom, korábban elképzelhetetlen nemzeti egységben aktivizálódtak az energiák, mindenki, mindennel, mindenféleképpen segíteni akart."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|