 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Szállításkapacitás felajánlása
"Húsz orvos és orvosi felszerelések,
élelmiszerek Romániába történő kiszállítását ajánlja fel a Tér- és
Forma Rt. és az Auto-Coop Kisszövetkezet. Éjjjel-nappal várjuk
jelentkezésüket a következő címen: Budapest XIV., Fogarassy út 127.
sz. Telefon: 1-633-943 - Bauer Árpád ügyvezető igazgató."
SZER román nyelvű adása:
Románia és a hadsereg
"A katonaság mindig is az egyensúly egyik forrása volt, kész a
demokrácia restaurációjára. Ha a politikai helyzet szélsőséges, vagy
anarchista rendszer irányába fejlődik, a hadsereg mindig
közbeavatkozik, egy ideig fontos szerepet játszik, majd visszavonul,
és helyet ad a népi intézményeknek. Romániában a hadseregnek
gyökerei vannak a népben, a hadsereg nincs elszigetelve a néptől,
úgy mint ahogy a Securitate emberei vannak, akik saját népünk érdekei
ellen harcolnak, és ebben vezető szerepet játszanak."
|
|
|
|
|
|
 |
- Német menekülők - 4. folyt.
|
- Másrészt el kell mondanom, hogy az NDK-polgárokat pozitívan
fogadták be Magyarországon, egyet sem diszkriminálnak közülünk. Az a
benyomásom, hogy az előző évben rosszabbul bántak az NDK-
polgárokkal, mint a szövetségi polgárokkal. Ebben az évben ez nem
volt így. A Máltai Segélyszolgálat táborában eltöltött napok során
is a magyarok különféle módon bizonyították szolidaritásukat. Egy
család például egy zsák paprikát hozott, és jó néhány zsacskó
paradicsomot, amit aztán szét is osztott a táborban. Feltűnő volt,
hogy a magyarok tapsoltak, amikor autókonvojunk Szentgotthárdnál
elhaladt. Szándékunk egyértelműen felismerhető volt.
- Következő beszélgetőpartnerem szavai azt tanúsítják, hogy nem
mindegyik kiutazni vágyó NDK-lakos kísérelte volna meg többször is a
tiltott határátlépést.
- A gondolattal már odahaza is játszottam, véglegesen azonban
szombaton döntöttem. Azon a napon, amikor Sopronba utaztunk az
ünnepségre. Ez volt az első menekülési kísérletem. Ha sikertelen
lett volna, akkor ez lett volna az első és utolsó. Hazautaztam
volna. Még egyszer nem kíséreltem volna meg. Elegendő időt hagytam
magamnak. Vasárnap már otthon is lehettem volna, és hétfőn már el is
tudtam volna menni dolgozni.
- Utolsó beszélgetőpartnerem egy 37 éves férfi volt.
Megkérdeztem: egyedül jött?
- Nem. A fiam is velem van. A konzulátuson mondták nekem,
illetve feltették a kérdést: miért nem adtam be kiutazási kérvényt?
Egyszerűen azt válaszoltam: azért nem adtam be, mert akkor rögtön
elveszítettem volna szülői felügyeleti jogomat a fiam felett.
(folyt.)
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"Kimentünk az utcvára minden cél nélkül, boldogan. A Felszabadulás téren az emberek egymást ölelgették, s kisvártatva kibontott magyar és román zászlók alatt ünneplő tömeg érkezett a Keleti pályaudvar felől. A napok óta a diktátor bukását követelő éhség- és ülősztrájkot folytatók jöttek. A járókelők közéjük álltak. Mámor, boldogság, megkönnyebbülés az arcokon. Mindenki sírással küszködött, többen sírtak is. A következő órákban és napokban megmozdult az egész magyar társadalom, korábban elképzelhetetlen nemzeti egységben aktivizálódtak az energiák, mindenki, mindennel, mindenféleképpen segíteni akart."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|