|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Szállításkapacitás felajánlása
"Húsz orvos és orvosi felszerelések,
élelmiszerek Romániába történő kiszállítását ajánlja fel a Tér- és
Forma Rt. és az Auto-Coop Kisszövetkezet. Éjjjel-nappal várjuk
jelentkezésüket a következő címen: Budapest XIV., Fogarassy út 127.
sz. Telefon: 1-633-943 - Bauer Árpád ügyvezető igazgató."
SZER román nyelvű adása:
Románia és a hadsereg
"A katonaság mindig is az egyensúly egyik forrása volt, kész a
demokrácia restaurációjára. Ha a politikai helyzet szélsőséges, vagy
anarchista rendszer irányába fejlődik, a hadsereg mindig
közbeavatkozik, egy ideig fontos szerepet játszik, majd visszavonul,
és helyet ad a népi intézményeknek. Romániában a hadseregnek
gyökerei vannak a népben, a hadsereg nincs elszigetelve a néptől,
úgy mint ahogy a Securitate emberei vannak, akik saját népünk érdekei
ellen harcolnak, és ebben vezető szerepet játszanak."
|
|
|
|
|
|
|
- Német menekülők - 2. folyt.
|
Ahogy áthaladtunk a kapun, mindnyájan nagyon meghatódtunk, sírtunk, s csak azt láttuk: sikerült. Boldogok voltunk. Az elhatározás már régen élt bennünk. Játszottunk azzal a gondolattal is, hogy kérvényezzük a kiutazást, de a polgárokat nagyon elbizonytalanították az állambiztonsági szervek. Azt sem tudtuk, hogy egyáltalán kijut-e még egyetlen NDK-polgár is, vagy hogy mennyi ideig kell várnunk. Nem vagyunk a legfiatalabbak, nem volt időnk, hogy hét évet várjunk. Végül is ezért határoztuk el, hogy Magyarországon keresztül megyünk a Szövetségi Köztársaságba. Az életünket nem akartuk kockára tenni. Tudtuk, hogy Magyarországon nem lőnek le minket, illetve hogy nem zárnak minket börtönbe. - A hölgyet és családját Magyarországon kellemetlen meglepetések is érték, mégis ... - Magyarország különben nagyon tetszett nekünk. Különösen Budapest. El kell mondjam, nagyon szívesen utaznánk újra Magyarországra nyaralni. Ez most nem volt nyaralás, ez kaland és stressz volt az elejétől a végéig. Szépnek találjuk a magyar tájat, az emberek barátságosak, vendégszeretőek, kivétel mindenütt akad. - Második beszélgetőpartnerem egy Karl-Marx-Stadt környékéről származó, negyven év körüli férfi volt, aki családjával menekült. Csak magyarországi nyaralásuk alatt döntötték el, hogy Ausztriába szöknek. Példájuk talán egyedi eset? Vagy ez a jelenség tömegpszichózisnak tekinthető a Magyarországon nyaraló NDK- állampolgárok között? - Biztos, hogy sok személyt érint, akik a társadalmi funkcióik és foglalkozásuk miatt eddig visszariadtak a kiutazás kérvényezésétől, mert el akarták kerülni a megtorlást. Szerintem igen magas azoknak az aránya, akikben Magyarországon ötlött fel a menekülés gondolata. A határt most átlépő személyek között igen magas az értelmiségiek aránya. Sok az orvos, mérnök, akik menekülésük előtt nem kérvényezték a kiutazást. Nem akarták, hogy eltiltsák őket foglalkozásuktól. (folyt.)
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"Kimentünk az utcvára minden cél nélkül, boldogan. A Felszabadulás téren az emberek egymást ölelgették, s kisvártatva kibontott magyar és román zászlók alatt ünneplő tömeg érkezett a Keleti pályaudvar felől. A napok óta a diktátor bukását követelő éhség- és ülősztrájkot folytatók jöttek. A járókelők közéjük álltak. Mámor, boldogság, megkönnyebbülés az arcokon. Mindenki sírással küszködött, többen sírtak is. A következő órákban és napokban megmozdult az egész magyar társadalom, korábban elképzelhetetlen nemzeti egységben aktivizálódtak az energiák, mindenki, mindennel, mindenféleképpen segíteni akart."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|