|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Szállításkapacitás felajánlása
"Húsz orvos és orvosi felszerelések,
élelmiszerek Romániába történő kiszállítását ajánlja fel a Tér- és
Forma Rt. és az Auto-Coop Kisszövetkezet. Éjjjel-nappal várjuk
jelentkezésüket a következő címen: Budapest XIV., Fogarassy út 127.
sz. Telefon: 1-633-943 - Bauer Árpád ügyvezető igazgató."
SZER román nyelvű adása:
Románia és a hadsereg
"A katonaság mindig is az egyensúly egyik forrása volt, kész a
demokrácia restaurációjára. Ha a politikai helyzet szélsőséges, vagy
anarchista rendszer irányába fejlődik, a hadsereg mindig
közbeavatkozik, egy ideig fontos szerepet játszik, majd visszavonul,
és helyet ad a népi intézményeknek. Romániában a hadseregnek
gyökerei vannak a népben, a hadsereg nincs elszigetelve a néptől,
úgy mint ahogy a Securitate emberei vannak, akik saját népünk érdekei
ellen harcolnak, és ebben vezető szerepet játszanak."
|
|
|
|
|
|
|
Beszélnek a menekültek
|
Köln, 1989. augusztus 25. (DLF) - Május eleje óta, amikor a nyugati sajtó kitörő örömmel jelentette, hogy Magyarország hozzálátott a vasfüggöny eltávolításához, csak idő kérdése volt az NDK Nyugatra vágyó polgárainak áradata. Jelenleg az NDK mintegy 200 ezer lakója tartózkodik Magyarországon. Hogy közülük hányan fognak akár ötödször vagy nyolcadszor is nekivágni az egyes helyeken szigorúan, másutt kevésbé szigorúan őrzött osztrák határnak, senki sem tudná megmondani. Egyes becslések szerint 10 ezren. Mindenesetre eddig több mint háromezren jutottak át Ausztriába, és onnan igen gyorsan a Szövetségi Köztársaságba. A hét végén Nyugatra jutott NDK-menekültek közül néhányan a vesztfáliai Schöppingenben számoltak be Magyarországon töltött napjaikról, menekülésük előzményeiről és körülményeiről munkatársunknak, Romhányi Istvánnak. - Úgyszólván egyenesen a határhoz autóztunk. Körülnéztünk. A falubeliek látták ezt, valaki mutatta: arra van a határ. Majd kézjelekkel magyarázta, hogy kövessük. Amikor egy eldugottabb helyre érkeztünk, kézzel lábbal elmagyarázta, hogyan is juthatunk át a határon. Azt gondoltuk magunkban, a magyarok nagyon nyitottak ügyünk iránt, megértőek, de így utólag meg kell állapítanunk: nem egészen így volt. Aznap este egy másik falunál akartuk megkísérelni a határátlépést. Autónkat egy paraszt telkén állítottuk le. A kutyák hangosan ugattak. A férfi kinézett az ajtón. Mivel korábbról jó emlékeink voltak a magyarokról, nem gondoltunk semmi rosszra. Hasonló helyzetben mi is megértést tanúsítanánk, gondoltuk magunkban, és útnak indultunk. Két órát gyalogolhattunk a sötétben. A szúnyogok össze-vissza csípkedtek bennünket. Már azt sem tudtuk, hol járunk. Aztán egy osztrák falu fényeit láttuk. Gondoltuk, sikerült. Eliszonyodtunk, amikor két magyar határőr lépett ki a bokrok mögül. Egy farkaskutyát vezettek pórázon. (folyt.)
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"Kimentünk az utcvára minden cél nélkül, boldogan. A Felszabadulás téren az emberek egymást ölelgették, s kisvártatva kibontott magyar és román zászlók alatt ünneplő tömeg érkezett a Keleti pályaudvar felől. A napok óta a diktátor bukását követelő éhség- és ülősztrájkot folytatók jöttek. A járókelők közéjük álltak. Mámor, boldogság, megkönnyebbülés az arcokon. Mindenki sírással küszködött, többen sírtak is. A következő órákban és napokban megmozdult az egész magyar társadalom, korábban elképzelhetetlen nemzeti egységben aktivizálódtak az energiák, mindenki, mindennel, mindenféleképpen segíteni akart."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|