 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Szállításkapacitás felajánlása
"Húsz orvos és orvosi felszerelések,
élelmiszerek Romániába történő kiszállítását ajánlja fel a Tér- és
Forma Rt. és az Auto-Coop Kisszövetkezet. Éjjjel-nappal várjuk
jelentkezésüket a következő címen: Budapest XIV., Fogarassy út 127.
sz. Telefon: 1-633-943 - Bauer Árpád ügyvezető igazgató."
SZER román nyelvű adása:
Románia és a hadsereg
"A katonaság mindig is az egyensúly egyik forrása volt, kész a
demokrácia restaurációjára. Ha a politikai helyzet szélsőséges, vagy
anarchista rendszer irányába fejlődik, a hadsereg mindig
közbeavatkozik, egy ideig fontos szerepet játszik, majd visszavonul,
és helyet ad a népi intézményeknek. Romániában a hadseregnek
gyökerei vannak a népben, a hadsereg nincs elszigetelve a néptől,
úgy mint ahogy a Securitate emberei vannak, akik saját népünk érdekei
ellen harcolnak, és ebben vezető szerepet játszanak."
|
|
|
|
|
|
 |
- Menekültek a határon - 1. folyt.
|
Bizony, a nyugati sajtónak nem kenyere a finomkodó diplomácia,
kiinduló pontja a valóság, amelyet a bulvárlapok szívesen ki is
színeznek. Sorozatlövés, sebesült gyerekek, brutális tisztek, enyves
kezű katonák, rögtön mások a mai magyarok, mint a tegnapiak.
Az egyik nyugatnémet tévécsatorna látványos képsorokban mutat be
egy csoportos szökést, illetve annak kísérletét elejétől végig. Csak
úgy porzik a magyar ugar a határ felé száguldó kétütemű kocsik
alatt. Utasaik a végcél előtt egy ligetben ott hagynak csapot-papot
és trabantot, de mielőtt nekiiramodnának Nyugat felé, hirtelen
feltűnik egy katonai teherautó, leugranak a fegyveresek, hallani a
kurta parancs foszlányait és a harci buzdítás néhány cifra
változatát. A menekülők mégis beveszik magukat a cserjésbe,
elhangzanak az első lövések, nyilvánvalóan csak a levegőbe. Van aki
átjut, van aki itt reked. Hogy mi vár rá, nem tudni. A katonák
felfedezték a filmeseket, még egy remegő kép az igazoltatásról, majd
elsötétül minden.
A kommentátor megjegyzi: talán az NDK állambiztonsági szervének
turisták közé vegyült embere.
Biztosan nem az, aki ugyancsak a napokban, és szintén a
magyar-osztrák határon szökött át Nyugatra. Poggyásza nem volt, de
mint bonni hivatalos körökből kiszivárgott, alaposan kipakolt a
nyugatnémet hírszerzőknek. Információi értékesek lehetnek, hiszen
szökés előtt tisztként dolgozott kulcsfontosságú posztban, Honecker
állambiztonsági minisztériumában. Neve és új tartózkodási helye ez
idáig ismeretlen. +++
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"Kimentünk az utcvára minden cél nélkül, boldogan. A Felszabadulás téren az emberek egymást ölelgették, s kisvártatva kibontott magyar és román zászlók alatt ünneplő tömeg érkezett a Keleti pályaudvar felől. A napok óta a diktátor bukását követelő éhség- és ülősztrájkot folytatók jöttek. A járókelők közéjük álltak. Mámor, boldogság, megkönnyebbülés az arcokon. Mindenki sírással küszködött, többen sírtak is. A következő órákban és napokban megmozdult az egész magyar társadalom, korábban elképzelhetetlen nemzeti egységben aktivizálódtak az energiák, mindenki, mindennel, mindenféleképpen segíteni akart."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|