|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Szállításkapacitás felajánlása
"Húsz orvos és orvosi felszerelések,
élelmiszerek Romániába történő kiszállítását ajánlja fel a Tér- és
Forma Rt. és az Auto-Coop Kisszövetkezet. Éjjjel-nappal várjuk
jelentkezésüket a következő címen: Budapest XIV., Fogarassy út 127.
sz. Telefon: 1-633-943 - Bauer Árpád ügyvezető igazgató."
SZER román nyelvű adása:
Románia és a hadsereg
"A katonaság mindig is az egyensúly egyik forrása volt, kész a
demokrácia restaurációjára. Ha a politikai helyzet szélsőséges, vagy
anarchista rendszer irányába fejlődik, a hadsereg mindig
közbeavatkozik, egy ideig fontos szerepet játszik, majd visszavonul,
és helyet ad a népi intézményeknek. Romániában a hadseregnek
gyökerei vannak a népben, a hadsereg nincs elszigetelve a néptől,
úgy mint ahogy a Securitate emberei vannak, akik saját népünk érdekei
ellen harcolnak, és ebben vezető szerepet játszanak."
|
|
|
|
|
|
|
- Mindszenty rehabilitálása - 1. folyt.
|
Habozás nélkül védelmezte az egyházat, ellenezte a totalitariánus társadalmat, és nem volt hajlandó megalkudni. A háború után Magyarország hercegprímásává nevezték ki. A monarchia híve volt, melyet véleménye szerint csupán átmenetileg szakítottak meg, és nem törölhettek el végleg. A kommunista hatóságok tűrhetetlennek találták Mindszenty tevékenységét, bár a bíboros sorsa talán másképp alakulhatott volna, ha hajlandó lett volna kompromisszumokra, tekintettel arra, hogy az egyház más vezetői hasonló eljárásban részesültek. Azok sem tudtak mindvégig mellette állni, akik csodálták határozottságát elveinek védelmében. Az amerikaiak, akik menedéket nyújtottak számára 1956-ban, örömmel fogadták a kelet-nyugati enyhülés jeleit, s 1971-ben megoldható lett, hogy elhagyja a budapesti nagykövetséget és száműzetésben éljen. Az ügyben közbenjáró VI. Pál pápát Mindszenty bírálta, amiért túlságosan a kelet-európai kommunista rezsim kedvében járt, és végül Mindszentyt megfosztották az esztergomi érseki címétől annak ellenére, hogy arról nem mondott le. Kétségtelenül a magyar történelem legkiemelkedőbb alakja, de nem könnyű határozottan megítélni. Ebben különösen az egyházi embereknek lesz nehéz dolguk. +++
1989. július 13., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"Kimentünk az utcvára minden cél nélkül, boldogan. A Felszabadulás téren az emberek egymást ölelgették, s kisvártatva kibontott magyar és román zászlók alatt ünneplő tömeg érkezett a Keleti pályaudvar felől. A napok óta a diktátor bukását követelő éhség- és ülősztrájkot folytatók jöttek. A járókelők közéjük álltak. Mámor, boldogság, megkönnyebbülés az arcokon. Mindenki sírással küszködött, többen sírtak is. A következő órákban és napokban megmozdult az egész magyar társadalom, korábban elképzelhetetlen nemzeti egységben aktivizálódtak az energiák, mindenki, mindennel, mindenféleképpen segíteni akart."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|