|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Szállításkapacitás felajánlása
"Húsz orvos és orvosi felszerelések,
élelmiszerek Romániába történő kiszállítását ajánlja fel a Tér- és
Forma Rt. és az Auto-Coop Kisszövetkezet. Éjjjel-nappal várjuk
jelentkezésüket a következő címen: Budapest XIV., Fogarassy út 127.
sz. Telefon: 1-633-943 - Bauer Árpád ügyvezető igazgató."
SZER román nyelvű adása:
Románia és a hadsereg
"A katonaság mindig is az egyensúly egyik forrása volt, kész a
demokrácia restaurációjára. Ha a politikai helyzet szélsőséges, vagy
anarchista rendszer irányába fejlődik, a hadsereg mindig
közbeavatkozik, egy ideig fontos szerepet játszik, majd visszavonul,
és helyet ad a népi intézményeknek. Romániában a hadseregnek
gyökerei vannak a népben, a hadsereg nincs elszigetelve a néptől,
úgy mint ahogy a Securitate emberei vannak, akik saját népünk érdekei
ellen harcolnak, és ebben vezető szerepet játszanak."
|
|
|
|
|
|
|
- Egy nekrológ elemzése - 1. folyt.
|
Sokkal inkább gondot okoz, hogy milyen fontos tényeket hagytak ki az életrajzból. Kádár jelentéktelen hivatalait felsorolják, de arról nem tesznek említést, hogy 1948 és 1950 között - a Rajk- és a Mindszenty-per ideje - belügyminiszter volt. Felháborító, hogy a forradalom leverését és a megtorlást ezzel a mondattal intézik el, idézem: 1956-ban a párt vezetője lett - idézet vége. Illyés Gyula sem tud már tiltakozni az ellen, hogy barátjának nevezik Kádár Jánost. De leginkább az kérdőjelezi meg - szerintem - a sok dícséretet tartalmazó írás őszinteségét, hogy szerzői köztudomásúan nem szerették Kádárt, sőt késhegyre menő harcot folytattak ellene. Nyers Rezső gazdasági reformterveit a főtitkár semmisítette meg az 1970-es évek elején, kizárta a vezetésből, még egy két év előtti KB-ülésen is nyilvánosan bírálta. Tudjuk, Pozsgay Imre neve hallattára dühromot kapott a főtitkár, el is küldte, ahogy akkor azt mondták, parkolópályára a Népfronthoz. Németh Miklóssal nem állt szóba Kádár, mert nem értette meg egy gazdasági szakember eszmefuttatását. Grósz Károly egyetlen igazán nagy tette, Kádár megbuktatása volt tavaly májusban. Ebből következtethetünk a köztük lévő viszonyra. Biztos vagyok abban, hogy az MSZMP elnöksége olyan lépést akart tenni, amellyel használ a párt tekintélyének, de azt is gondolom, hogy ez nem sikerült, mert amit írtak nem volt őszinte. A választók pedig semmit nem honorálnak kevésbé, mint ezt. Halottról vagy jót, vagy semmit - szokták mondani. Úgy gondolom, az MSZMP elnökségének tagjai pártuk, szavahihetőségük érdekében jobban tették volna, ha semmit sem mondanak. +++
1989. július 7., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"Kimentünk az utcvára minden cél nélkül, boldogan. A Felszabadulás téren az emberek egymást ölelgették, s kisvártatva kibontott magyar és román zászlók alatt ünneplő tömeg érkezett a Keleti pályaudvar felől. A napok óta a diktátor bukását követelő éhség- és ülősztrájkot folytatók jöttek. A járókelők közéjük álltak. Mámor, boldogság, megkönnyebbülés az arcokon. Mindenki sírással küszködött, többen sírtak is. A következő órákban és napokban megmozdult az egész magyar társadalom, korábban elképzelhetetlen nemzeti egységben aktivizálódtak az energiák, mindenki, mindennel, mindenféleképpen segíteni akart."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|