|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Szállításkapacitás felajánlása
"Húsz orvos és orvosi felszerelések,
élelmiszerek Romániába történő kiszállítását ajánlja fel a Tér- és
Forma Rt. és az Auto-Coop Kisszövetkezet. Éjjjel-nappal várjuk
jelentkezésüket a következő címen: Budapest XIV., Fogarassy út 127.
sz. Telefon: 1-633-943 - Bauer Árpád ügyvezető igazgató."
SZER román nyelvű adása:
Románia és a hadsereg
"A katonaság mindig is az egyensúly egyik forrása volt, kész a
demokrácia restaurációjára. Ha a politikai helyzet szélsőséges, vagy
anarchista rendszer irányába fejlődik, a hadsereg mindig
közbeavatkozik, egy ideig fontos szerepet játszik, majd visszavonul,
és helyet ad a népi intézményeknek. Romániában a hadseregnek
gyökerei vannak a népben, a hadsereg nincs elszigetelve a néptől,
úgy mint ahogy a Securitate emberei vannak, akik saját népünk érdekei
ellen harcolnak, és ebben vezető szerepet játszanak."
|
|
|
|
|
|
|
Végtisztesség Nagy Imrének (45. rész) - Forgács Ferenc
|
Miután a végére értek a kivégzettek névsora felolvasásának, ,,1956 minden hősi halottja és mártírja,, előtt tisztelegtek. A fáklyatartók minden fáklyát kioltottak, majd az ismeretlen forradalmár üres koporsóját Nagy Imre koporsója mellé vitték. Itt Forgács Ferenc (Politikai Foglyok Szövetsége) mondott először beszédet. - Búcsúzni jöttünk a nemzet mártírjaitól, akik életüket áldozták fel a magyar szabadságért és a hazáért. Az 1956-os forradalom fénye bevilágította nemcsak hazánkat, hanem az egész világot is. Öröm és kétségek között élt a nemzet, de sajnos az öröm rövid ideig tartó volt. A forradalmat brutálisan felszámoló sztálini gépezet nem ismert kegyelmet. Harminchárom év választ el bennünket a véres, tragikus eseményektől. Ma is elevenen él bennem börtönéveim napja, és a halálos cellákban eltöltött 11 hónap, ahol mindnyájan vártuk kivégzésünk napját. - Ez idő alatt nem egy drága barátomnak voltam utolsó utitársa, akiknek, átötelve őket, mondtam egy utolsó isten hozzádot. Egy sem volt köztük gyáva. Mindegyik bátran ment élete utolsó útjára, ahonnan soha többé nincs visszatérés. Mindnyájan elbúcsúztak szeretteiktől, és fennhangon kiáltották a rideg börtönfalak között döbbentesen ható szavakat: a hazámért halok meg Mártírhalált halt bajtársaim szavai hagyatékként maradtak ránk, melyek köteleznek bennünket, elsősorban arra, hogy méltó búcsút vegyünk tőlük. Búcsút vegyünk a Nagy Józsefektől, a Szabó Lajosoktól, Bárány Jánosoktól, Angyal Istvánoktól és Szirmai Ottóktól és a többi sok száz magyar kivégzett bajtársunktól. A ránk maradt utolsó hagyaték másodsorban kötelez bennünket e búcsúperceinkben arra, hogy azt az örökséget, amit nekünk átadtak, tovább folytassuk, és vigyük mindaddig, míg hazánk egy közös kibontakozás reményében újra nem lesz teljesen független és szabad. Itt, az emlékmű alapköve előtt, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége nevében esküszöm, hogy folytatjuk a veletek közösen megkezdett utat. Kérem a jó istent, adjon számotokra örök békét ebben a 301-es parcellában, ahol a hóhérkezektől megszabadulva jeltelen sírokban álmodjátok örök álmotokat a szabadságról és a nemzetről. Ígérjük, hogy a szabadságban újraépülő nemzet mindig őrködni fog békés álmotok felett. (folyt.köv.)
1989. június 16., péntek 20:06
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"Kimentünk az utcvára minden cél nélkül, boldogan. A Felszabadulás téren az emberek egymást ölelgették, s kisvártatva kibontott magyar és román zászlók alatt ünneplő tömeg érkezett a Keleti pályaudvar felől. A napok óta a diktátor bukását követelő éhség- és ülősztrájkot folytatók jöttek. A járókelők közéjük álltak. Mámor, boldogság, megkönnyebbülés az arcokon. Mindenki sírással küszködött, többen sírtak is. A következő órákban és napokban megmozdult az egész magyar társadalom, korábban elképzelhetetlen nemzeti egységben aktivizálódtak az energiák, mindenki, mindennel, mindenféleképpen segíteni akart."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|